A magyar meleg ismerőseim között elenyésző azok száma, akiknek jó viszonyuk van az apjukkal- vagy egyáltalán van akármilyen viszonyuk.
A meleg fiú- apa kapcsolatok valamilyen oknál fogva előbb- utóbb zátonyra futnak, sajnos nagyon kevés a kivétel. Az apák sokszor nem játszanak tevékeny részt fiaik életében. Ezeknél a fiúknál tehát hiányzik az egyik „minta”? Van, aki a helyébe lép? Fel lehet nőni apa nélkül?
A meleg többségének nincs jó kapcsolata az apjával. Ez első olvasatra egy túlzó állításnak tűnhet, de végiggondolva meleg ismerőseinken, szerintem mindannyian több olyan meleget ismerünk, akinek problémás az apja, mint olyat, akinek nem.
Arról, hogy ennek mi köze van a melegséghez, hogyan befolyásolja egy fiú életét, blogok százait lehetne megtölteni, nekem nem célom ezt elemezni, mert azon túl, hogy szerteágazó, nagyon szubjektív is.
Azt vizsgálni viszont, hogy ki lép az apák helyébe, elég érdekes.
Sokan vallják, hogy egy gyereknek az egészséges fejlődés érdekében apára és anyára van szüksége. Ez a mondat az egyik legnagyobb ökörség, amit valaha hallottam, több okból is. Egyrészt, élő példaként tudom állítani magamat, hiszen gyakorlatilag engem apa nem nevelt, mégis elég jól sikerültem. Másrészt, ha egy gyerek szeretetet kap, akkor nem számít, hogy apa, anya, nagybácsi vagy nagymama neveli, mert a szeretet az, ami a legteljesebb nevelkedést tudja biztosítani. A szeretet pedig, mint tudjuk, nincs nemhez kötve.
Azonban érdekes a gyakorlatilag apa nélkül felnövők későbbi élete.
Sokat tapasztaltam, és fogadni mernék, hogy Ti is, hogy az apa nélküliek egy nem elhanyagolható része milyen típusú pasik iránt kezd el érdeklődni.
Annyiban talán van igazság az ökörségnek titulált mondatban, hogy kell egy erős példa a gyerek elé. Ez tradicionálisan valóban az apa, de persze lehet bárki más, aki az „erős ember” egy családban.
Aki pedig ilyen példát nem kapott, azoknál előbb- utóbb kialakult egy kisebb- nagyobb fokú apakomplexus, ergo az idősebb, erős, „védelmező” férfiak érdeklik őket- és rendszerint mind passzívak lesznek (ezt a problémámat ez a- vitatott- bejegyzés is érinti).
Én nem tartom magam apakomplexusosnak, noha vannak idősebb fiú/férfi ismerőseim, akik azon túl, hogy a barátaim, egyfajta apáskodó szerepet töltenek be az életemben, akarva- akaratlan. Nem gondolom többnek pl. SViktort vagy SPF-et „egyszerű” barátnál, de olykor megmutatkozik a „felnőtt, tapasztalt, útmutató” szerep, akivel szemben kicsi és tapasztalatlan vagyok, olyan, aki vezetésre, tanácsra, útmutatásra vár.
Én azonban az enyhe példa vagyok. Továbbmenve találkozunk azokkal, akiknek az „apa”, az erős fél szerepe kimaradt az életükből, melegségüket felismerve pedig lehetőséget kaptak annak betöltésére. Ez nem azt jelenti, hogy ők bármiben is kevesebbek lennének, de mennyire tud működni jó kapcsolat egy tizenéves és egy harmincas felnőtt férfi között? Ez nem egy „normális” kapcsolat, abból a szempontból, hogy mindkét felet egy kicsit több motiválja, mint a kölcsönös szeretet és tisztelet. Az apa nélkül felnőtteknek apa, – itt elnézést harmincas vagy azon túli olvasóimtól- a korosodó férfiaknak pedig olyasvalaki kell, akit taníthatnak, nevelhetnek… kicsit olyan, mint egy gyerek. Valahogy olyan, mint az ókori görögöknél volt.
Egy ilyen kapcsolatot tehát több motivál, mint egy „átlagos” kapcsolatot. Én alapvetően nem hiszek „vezető” szerepben egy párkapcsolatban, de ezekben mindenképpen van, amivel mindkét fél tisztában van, elfogadják és élvezik a helyzetüket.
Apa nélkül felnőni nem lehetetlen, nem is feltétlenül rossz- nagyban függ az apától, persze- de semmiképpen sem következmény nélküli. Sok melegnek alakulhat ki később apakomplexusa, ami befolyásolja és egyenlőtlenné teszi későbbi kapcsolataikat. Hogy ez jó vagy rossz, pozitív vagy negatív, annak megválaszolására semmiképpen sem vállalkoznék, mert ahány ember, annyi eset. Nem hiszek a címkékben.
Viszont ez a jelenség létezik, és sok melegnek nagyban befolyásolhatja az életét.
3.4.0
captain@paperboat.hu
