Az első előbújás

February 9, 2008 - 8:26 pm Még csak egy üzenet

A coming out egy angolból fordított kifejezés, melyet arra használunk, amikor a melegek kitárulkoznak- vagyis, elmondják valakinek másságuk. Lehet így az eleje kicsit… ovisoknak való magyarázat, de jónak láttam ezzel kezdeni :P

Ahány meleg, annyiképpen veszi ezt. Van, aki lazán, könnyedén veszi az egészet, mondván ez ő: aki így nem tudja elfogadni és tolerálni, az magasról le van… hát, igen ;)

Aztán megint más egyszerűen nem tudja rávenni magát. Huszon, sőt, nem egy harmincakárhány éves koráig titkolózik, úgy hiszi, jobb ha magában tartja ezt a sokak által bűnösnek titulált “elfajzást”. Van, aki talán abban reménykedik hogy így az elfolytott hajlam elmúlik.

Ez is egy hatalmas tévedés: nem hogy nem múlik el (hiszen ezt kinevelni nem lehet- mint ahogy benevelni sem…), de az elfolytott vágyak, indulatok csak felhalmozódnak, és kibírhatatlan gyötrelemt okoznak hordozójának.

A két véglet között ott a harmadik: én is ide estem bele. Nos, lássuk hogyan volt ez ;) Most csupán azt írom le, hogyan szembesültem a “problémával”, hogyan dolgoztam fel, és hogyan jutottam el oda, hogy ideje beavatni valakit.

Tulajdonképpen csajokban sosem gondolkodtam. Vagyis… általános iskolában volt egy lány, akire nagyon hajtottam, meg úgy éreztem mintha szerelmes lettem volna belé… de nem, utólag belegondolva, tiszta fejjel és a tények teljes tudatában, sok emberrel a hátam mögött be tudom látni, hogy ez nem volt több, csupán egy kísérlet saját magam “normalizására”, vagyis mintegy önbizonyítás lett volna ha összejövünk. De erre nem került sor (az okokba ne menjünk bele). Utólag belegondolva sokszor alakították ilyen véletlenek az életem jó irányba, melyeket akkor baromi szarul éltem meg, de hosszútávon jó hatással voltak rám- vagyis a hosszú rossz nélkül nem érhetett volna egy nagyon nagyon jó dolog :)

Igen, a lány visszautasítása- akivel egyébként azóta is jó barátságot ápolok, és tudja rólam- is egy ilyen rövid távon rossz, hosszú távon jó dolog volt.

Az első előbújásom az első barátommal való kapcsolatom kezdetén volt: ő győzött meg, hogy ezt el kell mondanom valaminek. Egyrészt, másrészt meg addigra én is beláttam: ez így nem mehet, nem titkolózhatok és hazudozhatok mindenkinek hogy hová megyek, és hogy ki is ez a bizonyos srác, aki hirelen belesétált az életembe.

Visszagondolva, ez volt az egyetlen jó dolog, amit tett velem (meg persze tapasztalatot adott, mit hogyan kell tenni egy kapcsolatban. Például: nem kell komolyan venni, ha a kapcsolat végén az öngyilkossággal fenyegetőzik XD).

Körülnéztem magam körül, hogy ki is lehetne az áldozat…? Három ember volt az, aki eszembe jutott: az egyik egy régi barátom, akit akkor már több, mint 12 éve ismertem, és mindig is a legmesszemenőbbekig megbízható volt és megértő. A másik egy új osztálytársam, akit akkor alig fél éve ismertem, de már nagy fokon élvezte a bizalmam. A harmadik pedig az unokatesóm, aki egy évvel fiatalabb, mint én: a kezdetektől fogva nagyon jóban voltunk, tulajdonképpen minden dolgom megosztottam vele. A három ember között sorsolással döntöttem: az unokatesóm “nyert”.

Elmentem hát hozzájuk ottaludni, de előtte pár nappal bejelentettem neki, hogy majd akarok valamit mondani neki, hogy tuti ne tudjak kibújni a dolog alól.

Eljött a szombat, és nem voltak otthon a szülei, csak kettőnké volt a ház… és akkor elmondtam neki. Nagyon izgultam és féltem, hiszen soha nem csináltam ilyet előtte, és nem tudtam, hogyan fog viszonyulni az egészhez… belekezdtem hát a rizsába… és az expozíció befejezése után, amikor elértem a lényeghez, hogy elmondjam, kimondjam: meleg vagyok, lefagytam. Nem tudtam kimondani…

Így hát papírt és ceruzát kértem, és leírtam. És hatalmas megkönnyebbülésemre, nagyon jól vette. Elmondta azt, ami erőt adott ahhoz, hogy még több és több embernek elmondjam ezt: és ezért nagyon hálás vagyok neki a mai napig. Elmondta, hogy szeret, és így is szeret, bárhogy, hiszen ez nem számít: ha ilyen vagyok, így kell boldognak lennem.

Egy nagy baja volt csupán ennek az én nagy első coming-outomnak: az, hogy annyi erő még nem volt bennem, hogy tudatosítsam egyáltalán magamban a teljes igaszságot, így annak egy enyhített változatát adtam elő: mégpedig a biszex- szöveget… persze tudtam én magamban, hogy ez nem így van, és biztos vagyok benne hogy ő is tudta. De hagyta, hadd mondjam így, ha nekem ez könnyebb, és én sem erőltettem magam tovább- elég nagy erőpróba volt nekem ez így, magában. Lassan egy éve már ennek, és ezalatt rengeteg ilyen és totál nem ilyen előbújás történt. Ezeket majd később… ;)

Egy hozzászólás van: “Az első előbújás”

  1. 42357 szerint:

    Ezzel sokan vannak, tehát; Nem vagy egyedül:)
    Légy erös, merj harcolni és csak alöre nézz:)

    Sok sikert az íráshoz


Szólj hozzá itt