Papírhajó

Mióta hiánypótlóként megírtam Nektek a Two gay blogs folyatását, több jó dolog is történt, illetve pár rossz is. 

Well, amikor otthagytam az íróasztalom a Two gay blogs II után, másnap délután felszálltam a buszra, és meg sem álltam (na jó ez így nem helyes, mert megálltam ugyanis át kellett szállnom) expasimig (akivel közel egy éve jártam), aki meghívott egy ottalvós hepajra. Namost, a hepaj nagyon jól sikerült, nagyon nagyon jól. De rossz az aki rosszra gondol, mint tudjuk

Mint tudjátok, hiszen ez kiderült az "…and I can't say goodbye…"-ból, ez a bizonyos ex, hogyismondjam, nem közömbös (most sem), és kissé nagyon vegyes érzelmekkel zötyköldÅ‘tem felé azon az Istenverte buszon, amibe még egy normális légkondit sem tudtak benyomni, áldja meg Å‘ket a Jóisten.

Egyrészt ott van (volt) a "kétszer egy folyóba ugyanúgy nem lép senki"- tehát éppen beleléphetek, de nem ugyanúgy mint legutóbb (tehát nem naiv módon), másrészt pedig a "mikrózott kaja már nem eredeti"- vagyis volt elmúlt, kész. Ezt a gondolatmenetet azonban gyorsan kárhoztattam, miután felhoztam magamnak egy csomó példát arra, hogy egy kapcsolat nem csak akkor lehet jó, ha egy fix időpont óta folyamatosan tart, megszakítások nélkül, hanem akkor is, ha a két "járás" közt  eltelnek akár évek is.

Exem kitett magáért, az tuti. Megtanított a póker nemes mesterségére, grilleztünk együtt (tyű de még milyet), majd a holdfényes, fáklyavilágított udvarban egy üveg vörösbor mellett megvacsiztunk, filmeztünk, dumáltunk, egymás hátának dőlve bóbiskoltunk, szóval nagyon idilli volt, bár főleg akkor lett volna méginkább az, ha a kezem megfogta volna, ami végig ott nyugodt mellettem, megfogásra készen

Bár itt jön a bibi. Honnan tudom, hogy mit akar, s hogy jó-e ez?

Namost, két dologra alapozom, hogy benne lenne. Az egyik egy június végi hosszú-hosszú beszélgetésünk egy fa játékban a kettőnk kapcsolatának rögös útjáról, a másik pedig egy nagyon aranyos SMS, melyet három napja írt nekem, nagyon cseles módon feldobott labdával válaszolva az én feldobott labdáimra ily módon. Nem ejtették a gyereket a feje lágyára, az is biztos.

Aztán hazajöttem (sajnos az átszállásig három órát kellett várnom holtkómásan de valahogy csak kibírtam…) és irányoltam is magam az egyhetes táborba, immáron életemben kilencedszerre, ahol egy réges-régi szenvedélyemet űzhettem öt napon keresztül, olyan barátaimmal, akiket sajnos az évnek csak ezen szakában látok, de most jól kibeszéltünk mindent és mindenkit, kíméletlenül Å‘szintén  

Tanárnőm, a tábor szervezője most sem okozott csalódást: az alkotás hevében híztam 2,5 kilót (nagynéném szerint a fülcimpámra, mert máshol ugyan nem látszódik semmi, thanks God), izmosodtam is rendesen (fárasztó is tud lenni ez a munka eléggé, és olyan attrakítv voltam hogy ihaj

A tábor felénél anyum kijött, megörvendeztetve a kicsiny csapatot 50 palacsintával és egy DVD-vel, amit a szakkolim küldött, és a júniusi előadást tartalmazza, melyen többek közt én is elmondtam sok okosságot egy adott témában. Visszanéztük. Még mindig utálom visszanézni magam. Bár le a kalappal, nem hiába kaptam a dícséretet ezért, azt kell mondjam Meg azt is hogy van itt ego rendesen. XD

Uhh, közben apám is behiztizett, hogy miért nem megyünk hozzá, és különbenis. Szóval vele lesz még egy nem túl rózsás menetem, ugyanis én be nem teszem hozzá a lában az hétszentség, ez meg neki gondolom nem fog tetszeni. 

Dejó. Hazaértem a csend és nyugalom, az alkotás és nevetés szigetéről a komor valóság földjére. És ismét egy évig itt kell lennem. Nem akarom!!

Nem mellesleg kikerült a Papírhajó linkje a gay.lap.hu-ra, talán ennek is köszönhető drasztikusan megugrott látogatottságom?

Remélem élveztétek ezt a kicsit kómás, kicsit nagyon nem igényesen megfogalmazott, de életjel szintű bejegyzést. Én a magam részéről Aloha!, aludni tértem, a héten nem sok részem volt a csicsikálás örömében.

by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>

Téma: agyag, barátok, ex, grill, kerámia, nyugalom, tábor   Gyüjtő nincsneki |