Papírhajó

Kapitány!

Bajban vagyok. Nincsen saját hajóm. Talán volt, nem emlékszem. Minden, amit tudok csupán annyi, hogy szomorú és keserves életem volt, sosem tudtam az lenni, aki vagyok. Az Élet hullámait egyedül, a saját erőmből akartam legyőzni, mindenkiénél erősebb és szilárdabb hajóval, megközelíthetetlenül, ellenállhatatlanul.

Elhibáztam az életem. Amikor lehetett volna saját hajóm, eldobtam a lehetőséget magamtól mert nem volt annyi erőm, hogy a kormány mögé álljak és elinduljak a magam útján. 

Mindezt persze Te is tudod, Kapitány. Nem is oly rég még a Papírhajón utaztam, ahová felvettél közvetlen azután, hogy kiugrottam egy másik hajóról. Nagyon hálás voltam érte akkor, és talán most is az vagyok még- talán, biztos! Nagyon hálás csak tudod, valahogy nem megy nekem ez a hajózósdi.

Erősnek mutatom magam pedig nem vagyok az. Azt a látszatot keltem hogy gyűlöllek, pedig igazából hiányzol. Azt szeretném hogy érezd azt, hogy megvetlek pedig igazából szeretlek. És ezt te mind tudod, Kapitány, mert olyan vagyok, amilyen, és ha nem is ismernél ilyen jól, mint amennyire ismersz, ezt akkor is tudnád, mert kétségbeestem és vagdalkozok magam körül.

Mást sem teszek, csak módszeresen leépítem mindazt, amit akkor kezdtem el építeni, amikor a Papírhajón együtt szeltük a hullámokat. Emlékszel még, milyen is volt? Mintha csak tegnap lett volna, amikor rácsodálkoztam, mennyi emberben vagy képes megbízni, vagy éppen mennyire tudsz gyűlölni egyeseket? Emlékszel, mennyire csodáltalak? Emlékszel, hányszor mondtam neked, mennyire nagyra tartalak hogy – akkor – 16 évesen máris ennyi mindent elértél- és el akarsz érni? 

Azóta szinte minden akkor magad elé kitűzött célod elérted. Magamban gratulálok Neked, Kapitány, de ezt soha el nem ismerném másnak- hogy is ismerném el, hiszen ez az egész csak az én tudatalattim, a szívem legbelső zugaiban játszódik, jóformán én magam sem tudok minderről!

Lehet abban valami, amit írtál, Kapitány. Tudod, a helyzet az, hogy amikor eldőlt, hogy a Papírhajót másfelé kormányzod mint amerre én menni akartam, leeresztettél engem a vízbe egy mentőcsónakban. Titkon vissza akartam menni, de te -számomra annyira bosszantó módon- ennek a lehetőségét is kizártad. Éles kanyart vettél és elhajóztál a közelemből. Egyedül hagytál egy fránya kis csónakban a tengerben, Kapitány! El tudod hinni, mennyire rossz volt akkor nekem?

Igen, el tudod, hiszen te magad is csak annak köszönheted, hogy a hajód nem kapott léket vagy nem futott zátonyra, hogy a kötelek, melyekkel más hajókhoz csatlakoztál, nagyon erősek voltak. Azok a mai napig. Ezt még mindig csodálom.

Az én sorsom pedig mit sem változott. Jött egy másik hajó. Nagyobb, mint a Papírhajó és erősebbnek tűnik- talán az is. Az anyaga azonban merőben más. A kapitánya egyszerűen ördögi. Tudod, valahogy illik hozzám. Illik ehhez az emberhez, ami most én vagyok. Ehhez a gyenge, megtört emberhez, akinek csak arra van ereje- és arra is alig- alig- pogy leplezze saját bizonytalanságát, gyengeségét. 

Nagyon más volt Veled, Kapitány. Lassabban haladsz, mert nem a külsőségek híve vagy, te le akartál nyúlni a lelkem legmélyébe, hogy aztán kikecmereghessek ebből az emésztő, pusztító folyamatból. Nem sikerült. Hogy miért? Nem tudom. Vagy te voltál túl lassú és megfontolt, vagy én nem voltam elég türelmes hozzád. 

Kérlek bocsáss meg azért, amit teszek most veled. Azért, amit tettem, mióta nem vagyok a Papírhajó fedélzetén, és mindezért, amit még esetleg tenni fogok. Nem azért teszem, mert valójában így érzek, hanem mert sérült vagyok, akit ápolni lehet, de meggyógyítani nagyon nehéz. Te megpróbáltad, de mint mondtam, nem sikerült. S tudod, valahol egyet is tudok érteni veled, egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy én végigcsináltam volna a helyedben. 

Bár ha meg nem is gyógyítottál, elindítottál egy úton, leraktad az alapokat. Egy részüket most lerombolom, más részükre építek – azt, amit te is akartál építeni rá -, megint más részükre pedig az új hajóm kapitánya épít. Nem tudom, mindez mennyire jó így, de majd kiderül.

Csak azt akartam, hogy tudd: elolvastam a Palackpostád, majd visszadobtam a tengerbe. 

Remélem, egyszer majd erős leszek annyira hogy le tudok számolni a múltammal és mindezt élőben is el tudom majd mondani neked. 

Jó szelet!

Egy volt hajóstársad

_______________________________________________________________________

Persze ilyen levelet nem fogok kapni, ebben biztos vagyok. Mindenesetre örülnék neki. 

by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>

Téma: élet, értelem, érzelmek, palackposta   Gyüjtő gondolatok |