Blogdolgok
Nem terveztem erről bejegyzést írni csak jóval később, mégis úgy érzem, most kell megírnom. Igazából nem tudom, mi késztet, talán egy hülye belső kényszer amit úgy hívnak: írói véna. Nameg persze ego.
A tény, hogy Kiskirályfi abbahagyja az írást, nem ért váratlanul. Nem hiszem hogy ő lenne a patás ördögünk, én a blogját mindenképp összeegyeztethetőnek gondoltam a többi bloggal olyan értelemben hogy nem üt el élesen és be lehet sorolni a melegblogok kategóriájába, mégha azon belül is egy nagyon különös és egyedi helyre- és ezt a lehető legpozitívabb értelemben mondom. Hogy ő hová valónak és hová nem valónak érzi magát az magánügy, mint ahogy a blog is egyrészt egy magánügy, így a kettő kölcsönhatással van egymásra. A véleményem ide nem írom le, levélben megtettem és fenntartom mint ahogy azt is, hogy nagyon fog hiányozni a blogod, Kiskirályfi. Remélem eléred a célod, amit kitűztél magad elé!
A Queerblog bezárása viszont mint derült égből a villámcsapás. Ahogy végigolvastam a blog megszűnéséről írt bejegyzést nem tudtam igazából semmit sem tenni, reagálni egy pár pillanatig… igaz Kevinnel gyakorlatilag semmi érintkezésem nem volt pár kommenten kívül, mégis… az volt az első melegblog amire ráakadtam és most végleg vége… ez annyira szomorú 
Semmi nem tarthat örökké, tudom én jól, de amikor ezzel szembesülni kell… az nehéz és kegyetlen dolog.
Nem ír SPF sem GreenG, Arcan sem (pedig őket is nagyon szerettem, mindegyiküket más-más okból), kihaőnemről meg nem is beszélek pedig ő adta az ihletet hogy blogger legyek. Naszép… lassan azt hiszem hogyha azt akarom hogy egy blog fennmaradjon akkor távol kell tartanom magam tőle… 
Mégis mindez nem más csak az élet örök körforgásának beigazolódása. Minden blog megjelenik egyszer, amikor írója úgy gondolja itt az idő arra, hogy gondolatait megossza a nagyvilággal. Lassan megismeri a többi blogger is, linkelik, kapcsolatok, barátságok jönnek létre… minden szép és jó egy darabig, egészen addig amíg be nem üt a krach és akkor jön a blogszünet vagy ne adj' Isten a harakiri.
Az élet örök körforgása azonban mást is magában hordoz, mégpedig azt, hogy minden kihullott darab helyébe új jön: példának okáért egy évvel ezelőtt hol volt még Matin, Iguazu vagy éppen én? Hol voltunk mi, akikre annyiran irígyek mert ezerkilencszázkilenven-valamikor születtünk? 
Egyszer azonban majd a mi időnk is lejár mert elfogy a mi mondanivalónk is és a mi csillagunk is leáldozik majd hogy átengedje a helyét az új fényességeknek.
1.1.1 by Captain himself <kapitany.29@gmail.com>
October 25th, 2008 at 3:39 am
De hát én akkor izé…mindegy úgyse értitek
October 25th, 2008 at 8:03 am
Tudod, minket senki sem pótolhat.
A Queerblogot én is nagyon szerettem.
October 25th, 2008 at 10:10 am
Tamás kösz
jól esik hogy ennyit nézel ki belőlünk 
azért tehetünk egy próbát, hátha…
Iguazu: az egomérő maximum szintet mutat
October 25th, 2008 at 12:47 pm
Oh köszi, hogy említesz:) De egyébként ki irigykedik ránk, hogy megnyitottuk az évtizedet?
Én mindig idősebb akartam lenni..:P
October 25th, 2008 at 12:48 pm
Ja meg még annyit, hogy remélem, hogy a te blogcsillagod még sokáig fog tündökölni
October 25th, 2008 at 1:01 pm
Én irígykedek. Mióta olvasom a blogjaitokat, rájöttem, hogy újra 17 éves akarok lenni…
October 25th, 2008 at 4:13 pm
Látens, nem vagy egyedül
XD Nade ne gonoszkodjunk mi fiatalok, szépek, okosak… 
Oh Matin, köszönöm
De csak a tiéddel együtt ragyoghat ám 
October 25th, 2008 at 6:58 pm
miért Latens, 17 évesen még más voltál? biztos, hogy az életkor a lényeg?
October 25th, 2008 at 7:51 pm
Megköszönöm én is,hogy megemlítettél:)Viszont ne érezd azt,hogy neked kell távol tartanod magad a blogoktól a fennmaradásukért.:)
Én is szomorúan látom,az a folyamat,amit én indítottam el a saját blogjaimmal október elején,azt követik szinte napról-napra a bloggerek:( Ha ezt ezt előre látom,biztos nem döntök a harakiri mellett,de ez már késő bánat.
Lassan már senki sem marad meg azok közül,akiknek a blogját rendszeresen olvastam,amit nagyon sajnálok,mert én is mindenkit más miatt szerettem olvasni.Valakit a nagy őszinteségéért,valakit a nyers szókimondásáért,valakit a bejegyzései közé becsempészett humorérzékéért,valakit meg pusztán azért mert beleadott mindent,hogy jó és élvezetes bejegyzést írjon,vagy mert nagy fontosságú és komoly témát boncolgatott írásaiban.De ha elérkezett az a pillanat,ami egy blog végét jelenti,azt megértően el kell fogadni.Nálam is elérkezett ez a pillanat,amikor úgy láttam,nincs tovább. De mindezek nem zárják ki a folytatás lehetőségét,csak akarat,vagy szándék kérdése.
October 25th, 2008 at 9:48 pm
Igen, ez csak a bloggeren múlik, és ezen a ponton a Te véleményedre kell adni hiszen Neked van tapasztalatod abban hogy milyen abbahagyni… nekem még nincs és remélem nem is lesz egy darabig
Nade komolyan. Végülis ez valahol így természetes, eltűnnek a régiek, újak jönnek… fáj és szar, de ahogy Te is írtad, ezt tudomásul kell venni és el kell fogadni. Az élet megy tovább, és egy dolgot meg tudok neked mondani biztosra, mégpedig azt, hogy a Papírhajó egy darabig még tuti továbbúszik 
October 25th, 2008 at 10:10 pm
Na igen, Álarcos, a mostani tudásommal szeretnék újra 17 lenni most, hogy másképp csinálhassam, mint ahogy akkor csinláltam. Mert sajnos nekem van olyan, amit másképp csinálnék. (Így a komment kicsit az új bejegyzéshez is aktuális talán.)
October 25th, 2008 at 10:15 pm
igen, ahhoz is, pont akartam szólni
hogy a mostani tudással 17nek lenni, az megint más kategória. legyen belőle post?:D
October 25th, 2008 at 10:39 pm
Hát, tőlem… de inkább szeresd jobban a mostani önmagad. Mert akkor hét év múlva megint leírhatod-gondolhatod majd valahol, hogy szívesen visszamennél 24 éves mivoltodba, és mindent megváltoztatnál.
October 25th, 2008 at 11:21 pm
Én kíváncsi lennék arra a posztra.
October 26th, 2008 at 9:50 am
hey, de ez nem kívánságműsor
de lehet, hogy egyszer majd sort kerítünk rá. Mindenesetre: holnap érettségizek szóval leghamarabb holnapután 
vagy attól függ mennyire lesz kifacsarva az agyam holnap délután 
October 26th, 2008 at 9:53 pm
Köszi, hogy említettél – ezek szerint még valahol emlékeznek rám.
(Elvileg szünetelek.) Blogok pótolhatók, de szerintem a bloggerrek pótolhatatlanok. Úszkálj még! 
Úgy látom, hogy az ifjabbaknak az egojukkal nincs problémájuk..
)
Az értettségihez egy kalappal!!
October 26th, 2008 at 10:25 pm
Persze hogy emlékezünk Rád!
Pont rád ne emlékeznénk? 
Remélem nemsokára visszatér a blogod, zavar már hogy a linkfalamon Látens után rögtön Kiskirályfira, vagyis mostmár Tamásra kell ugranom! 
Köszi a kalapot
October 26th, 2008 at 11:47 pm
két és fél év alatt egyetlen olyan véleményt sem olvastam az írásaimról, amilyeneket egy néhány helyen most megtalálok, amiket kommentben kaptam az elmúlt napok alatt, vagy amilyenekkel érdekes módon elárasztanak a valamikori olvasóim e-mailben. jól esik, mert valahol mi, bloggerek sem csak magunk miatt, hanem a széles közönség miatt is írunk. ez egy élmény, amit csak az él át, az ismer, az ért, aki már írt blogot. örülök, hogy neked is tetszett. azt szoktam mondani, ha egy ember már szereti olvasni, megéri. és most azt látom, hogy megérte, minden jó vagy rossz következményével együtt.
a megszüntetésről csak annyit, hogy bár nem vettem magamra green.g erre vonatkozó korábbi megjegyzését, engem sosem érdekeltek a trendek, tehát én sem a sorozatos blogharakirik miatt döntöttem a bezárás mellett. hanem azért, mert eljött az az idő, amikor már nem tudtam az egyébként fontos témákra annyi időt szentelni, amennyit azok igényelnének, máshogy pedig nincs értelme írni. egy hibát viszont elkövettem, sok fontos dolog bennem maradt, amiket még ki kellett volna adnom magamból. egyszer majd ennek is eljön az ideje.
üdvözletem az olvasóidnak, további jó írást, az e-mailedre pedig válaszolni fogok.
kevin
October 27th, 2008 at 1:04 pm
Remélem tényleg nem maradnak bent azok a fontos dolgok és amikor itt lesz az ideje ismét olvashatunk Tőled írásokat
addig is ismételten minden jót és boldogságot! A választ pedig várom 