Ha felnőtt leszek…
… akkor mindenekelőtt normális akarok lenni, abból van a legkevesebb. Nem mindig volt ez azonban mindig így- nem mintha valaha is hülye akartam volna lenni bár tény, hogy akkor a többséghez tartoznék legalább ebben az értelemben.
Amikor kissrác voltam, kukásautósofőr akartam lenni. Ez akkoriban volt, amikor várossá avatták a települést ahol lakom (1993-ban járunk), ekkor költöztünk kertesházba és ekkor én kétéves voltam, és minden áldott kedden hajnalok hajnalán ott csüngtem az ablakban, vártam, mikor jön már végre a kukás és viszi el a szemetet. Egyszerűen megbabonázott az a nagy narancssárga autó, nameg a sofőr, aki bár bűnrondta volt de mindig kedvesen integetett ha meglátta hogy Captain pici göndi fürtjei mögött ott figyel az ablakban.
Aztán ez a mánia elmúlt és célom változása csak fényévekben mérhető, hiszen űrhajós akartam lenni. Szerettem a kirándulásokat és ez tűnt a legnagyobbnak.
Amikor ez az őrület is elmúlt akkor kitaláltam hogy számomra az állatorvosi szakma lesz a legmegfelelőbb. Nagyon szerettem az állatokat (most is 
és úgy gondoltam ez abból áll hogy kedvesen megsimogatom a beteg kiscicákat és rájuk mosolygok mert az olyan jó lesz nekik és biztosan meggyógyulnak majd. A nagymamám a polgármesteri hivatalban dolgozott, oda jártam be hozzá néha suli után és egyszer a jegyző, tudván ambíciómról megkérdezte, hogy ha majd székrekedése lesz a kutyájának, felnyúlok-e a seggébe. Rohadt tahó volt az az ember mindig is, na ekkor ment el a kedvem az egésztől (annak ellenére hogy nagymamám rögtön elmondta hogy vannak ugyan extrém esetek de legtöbbször nem kell senkinek sem a seggében turkálni).
Harmadikos koromra eljutottam odáig, hogy szimplán csak felnőtt akartam lenni, mert az olyan jó, mert mindig van pénzük (gondoltam, hiszen mindig tudtak zsebpénzt adni). Majd amikor nem kaptam meg azt a filckészletet amit kinéztem magamnak (4500 forintért akkor nem is értem mi volt benne a drága 
, akkor polgármester akartam lenni és be akartam zárni az iskolát, és a helyére egy olyan aqua-parkot akartam építeni, ahol mindig nyár van. Jól kitaláltam, mi? 
A polgármesteri ambíciók azonban gyorsan elmúltak ugyanis jöttek a választások és amikor láttam ahogy egy bácsi reggel a piac mellett leköpött egy MSZP-s plakátot akkor eldöntöttem, hogy az én képem ugyan senki nem fogja leköpni és nem is akarok polgármester lenni. Fura, most meg… na de ezt majd később
Hogy ezután mi jött, arra már nem emlékszem, amit tudok az az hogy egy darabig akartam orvos is lenni de ez nem tartott sokáig mert amikor egyszer suli után megint bementem a mamámhoz szembejött a jegyző a folyosón és eszembe jutott mit mondott az állatorvosi ambíciómra szóval erről gyorsan letettem (jobb is, mert semmi érzékem a kémiához ami pedig kellemetlen ha valaki orvos akar lenni).
Hetedikes koromban tuti hogy újságíró akartam lenni vagy riporter, és ez elég sokáig kitartott hiszen a sulirádiónk az én főszerkesztésem alatt nyert országos első helyet a DUE (Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete) pályázatán, tag is lettem, csináltam interjút Vasi Csabával, a Magyarországot a híres pálinkák készítési helyének felkeresése közben többször is körbebicajozta, de végül ez is elmúlt, hiszen jöttek a következő választások (2006) és mivel az egyik osztálytársam apuja indult a képviselőségért (de nem került be végül), ez az osztályban életre hívta az addig ismeretlen jelenséget, a politizálást, ami nagyjából abból állt, hogy egy rakás kiskamasz az otthoni nézeteket hangoztatja. Ekkor döntöttem megint a politika mellett.
Ez az irányvonal nagyjából, kisebb módosításokkal azóta is megmaradt, noha azóta kissé homályosodott a cél, vagyis most úgy néz ki hogy a fő cél a nemzetközi kapcsolatok, de jó lenne a szociológia is… valami majd csak lesz.
És Ti? Ti is akartatok kukássofőrök, űrhajósok, iskolabezáró polgármesterek lenni?
1.2.9 by Captain himself
November 23rd, 2008 at 11:13 am
“…de mindig kedvesen integetett ha meglátta hogy Captain pici göndi fürtjei mögött ott figyel az ablakban.” Ez ari volt.
Ez a bejegyzés nagyon tetszett, majd ellopom a licencet és én is írok.
November 23rd, 2008 at 1:34 pm
Én mindig is szerettem volna író lenni, de még szívesen lettem volna orvos, tanár, nyelvész, bankigazgató vagy rocksztár. Még most is szívesen csinálnám mindegyiket, de nem sok érzékem van egyikhez sem, szóval majd alakul valami… laissez faire, laisser passer
)
November 23rd, 2008 at 4:09 pm
Iguazu: nyugodtan nyúld le, de ne titkold a forrást
Matin: nee, nee, hagyjuk Adam Smithet, heroltom van tőle, látom téged is megfertőzött a közgáz félév ááá
Fuss amíg nem késő 
November 23rd, 2008 at 9:09 pm
én legtöbbször munkanélküli akartam lenni.xD pontosabban olyan, akinak van elég pénze az élethez, és állatokat tartani, naphosszat lovagolni meg rajzolni…áááh, az mekkora királyság lenne. de mostmár elsődleges cél a műszaki egyetem.xD
November 23rd, 2008 at 9:14 pm
én télen medve, nyáron pedig tanár szeretnék lenni
de asszem inkább folytatom tanulmányaim és megvalósítom majdnem mki orvosnak lenni vágyát:)
November 23rd, 2008 at 11:30 pm
“az akarok lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, ami most vagyok” – rapülők
gyönyörű játék a szavakkal, nem?
November 24th, 2008 at 8:59 am
Kiskoromban folyton építész akartam lenni, és a Vágiba akartam járni. Aztán mikor ez elúszott, akkor rádiós bemondó – de hadarok, szóval nem lettem. Aztán tanár, de az sem. Aztán újságíró, ez szerencsére megvalósult. Orvosnak a nagymamám akart, de mikor megláttam, hogy gyilkolássza le a baromfiudvar barátságos lakóit (a fejetlen csirke rohangálása vérszökőkutat fröcskölve), elhánytam magam, majd megfogadtam, hogy orvos soha. Aztán persze voltak világuralmi terveim is, de most már csak az akarok lenni, ami most vagyok.
November 24th, 2008 at 11:15 am
Én egészen kis koromtól kezdve programozó akartam lenni, és sokat tettem is azért, hogy azzá váljak. Végül a sors kisiklatott, és így lettem könyvelő, de nem bánom, mert jó szakmánál kötöttem ki. Közben hivatásos katona is akartam lenni (21 évesen), mert autoriter személyiségem van, és nekem nagyon bejött a katonaság. Egyéb szakmai vágyaim is vannak, amiket vagy sikerük beteljesíteni vagy nem.
November 24th, 2008 at 2:34 pm
Én amikor még egész pici voltam bányász akartam lenni, aztán csokigyáros =D Majd jött a sokminden akarok lenni korszakom. Aztán ez lassan lecsengett és végül két választásom maradt: grafikus vagy informatikus. Utóbbira esett a választásom…
November 24th, 2008 at 9:09 pm
Énekes, színész, tanár, orvos, táncos, üzletember, újságíró, szép (na jó ez nem is szakma, de attól még akartam és akarok az lenni), koreográfus, gazdag ember. Nem feltétlenül ebben a sorrendben.
November 25th, 2008 at 12:01 am
Én arra emlékszem, hogy kiskoromban cukrász szerettem volna lenni. Azóta se tanultam meg se sütni, se főzni… Aztán sokáig tanár akartam lenni, az még talán most is, bár már egyre kevésbé. És most éppen recepciós szeretnék lenni, mert azok közül az állások közül, amikre jelentkeztem ezzel keresnék a legtöbbet…
November 25th, 2008 at 1:28 pm
Látom nem csak nekem voltak nagyratörő vágyaim
Fú, most végeztem az érettségivel, ez csak ilyen kis coverage típusú szösszenet de majd post is lesz belőle, akkora már az eredményt is tudni fogom
November 25th, 2008 at 9:25 pm
13. hozzászólóként: EMBER szeretnék lenni MINDIG. De vannak hullámvölgyeim, mint gondolom sokunknak. Ez nálam egészen “érdekesen” szokott alakulni, de lehet hogy csak én vagyok ilyen MARHA hogy ezeket a hullávölgyeket így fogom fel. Nem hiszem hogy meg fogok változni az elkövetkezendő cca. 45 évre, aztán kezdhetjük elölről. Üdv Mindenkinek!
November 26th, 2008 at 7:22 am
Én drogbáró szerettem volna lenni. Az szakma?
November 27th, 2008 at 2:35 pm
Űrhajós én is akartam lenni.
Nálam ugyan nem változott ez olyan gyakran mint nálad, de volt egy idő, amikor jéghoki játékos akartam lenni. Ezen mindenki csodálkozott, hirtelen a semmiből rajongani kezdtem a jéghokiért.
Valójában egy ismerősünkért rajongtam, aki hokizott. Maga a sport abszolut nem érdekelt, de úgy éreztem ez az ember több máskonál, hisz minden héten egy háborút vív meg a jégen. Lenyűgözött, szinte szuperhős szintre emelkedett a szememben, ezért akartam hasonlítani rá.
November 27th, 2008 at 5:33 pm
Ambíciózusabbnál ambíciózusabb tervek:
és néha milyen igaz…
Ja, hát igen a baromfiudvar nekem is megvolt, amikor a mamám legyilkolta a fél állományt egy álló hétig gyilkosnak tartottam 
Akkor neked könnyű volt új design-t összedobni 
Ugyanis megbeszéltük hogy ha majd nagyongazdagember leszek akkor ő lesz a birtok főszakácsa. De így sajnos Te már csak max a fűnyíró lehetsz 
A jéghoki meg jó sport mert van benne korcsolya 
:P
Girl: Hát igen, ez lenne az ideális de azt hiszem ebből (látszólag) már kinőttünk, vagy legalábbis ki kellett volna
S.pier:Hajrá hajrá
Magnifique: Igen, ez tényleg elég gyönyörű szójáték
Redblek: Nem vettem észre hogy hadarnál. Bár az én észrevételeim nem mérvadóak.
979: Akkor már elmondhatod hogy több katonai gyakorlatod van mint a hadügyminiszternek…
Spikey: Oh
Mexx: Ha a legutolsó megvan, akkor már minden lehetsz
Látens: Akkor Álarcos mellé Te is bekerülhettél volna az udvari konyhámba
Csibesz: Basszus, erre senki nem gondolt pedig így hogy mondod ez a legfontosabb… hát igen, látszik, ki a korelnök, a bölcsek bölcse
Westart: De még milyen jól jövedelmező
Pan: A Te neved linkelt név, van blogod? Nem nyitja meg a Mozilla, hibát jelez, csak azért kérdezem
November 27th, 2008 at 8:24 pm
Erről már írtam az egyik továbbadós-kitöltős-önjellemzős izében:
“Állatorvos (gyermekkor), filmrendező (korakamaszkor), pszichológus (későkamaszkor), és persze sztár – de az még mindig akarok lenni…
))”
Most meg már fogalmam sincs…
DD
Persze a leginkább zenével szeretnék foglalkozni, de hát az nem megy olyan könnyen… Szóval csak a jóisten tudja, mi lesz belőlem…
December 28th, 2008 at 7:34 pm
Én minden akartam lenni,de kukás nem mert én nem is láttam kukásautót gyerekkoromban.Akartam lenni pultos,voltam is ,de meguntam az emberek gyökérségét.Voltam autósboltos, az sem akartam lenni, de szerettem nagyon, meguntam azt is.Aztán egyszer felhívtak nincs-e kedvem sofőrködni kukásautón, elvállaltam.Ennek már három éve azt nem tudom bűnronda vagyok-e mint az az ominózus sofőr kolléga, de a gyerekek imádják az autónkat, és nagyon boldogok, ha integetek nekik,néha be ültetek egyet az autóba is.Látni kell az arcukat.Fura az emberek megítélése sokan lenéznek bennünket, a biztonsági őrök követnek ha bemegyek a üzletbe,pedig nem szoktunk lopni, csak hát az előítélet.
December 29th, 2008 at 9:51 pm
ÓÓ mázlista gyerekek, én sosem ülhettem be melléjük. Ez van:( Furcsa hogy pont egy kukás téved erre akiknek olyan nagy rajongója voltam