Ez a húsvét is jól kezdődött.

Tizenegykor reggel, hajnalok hajnalán a pici Captain felébredt delejes álmából és úgy gondolta ideje felbontani azt a kis Toffiffee-t ami ott hever az asztalon. Az ablak nyitva volt, nekem meg nem volt annyi eszem hogy ne ott nyissam ki, így az alulról kipattintott kis édesség természetesen kiszállt a kertbe.

Bumm, macskanyávogás, majd futás zaja. Ok, ez eltalálta a macskát.

Kimentem megnézni, vajon nagyon megsérült-e a kis kedvencem. “Cunciii!”- hívtam. Persze nem Cunci a neve, ez csak a becézése. Amúgy Poginak hívják, bár nem tudom melyik is a jobb.

Szóval kilépve látom hogy a Toffiffee ott csücsül az ablakom alatt, Cuncika meg a garázsajtónál piheg, nyilván elfáradt a hirtelen menekülésben. Odahívtam magamhoz majd megmutattam neki, mi okozta a nagy riadalmat. Majd, legnagyobb ámulatomra ez a macska, aki a suttyomban nekijuttatott libamájat nem volt hajlandó megenni (és basszus van ahol éheznek), ez a macska kikapta a kezemből az én kedvenc édességem és elkezdte nyalogatni, majd nem csak hogy nyalogatta, dorombolni is kezdett hozzá! Ellopta a kajám! A macska!

Itt hagyta el a szám az a bizonyos állandósult szókapcsolat, majd fogtam magam és bementem és a Toffiffee további 14 kis darabkáját én ettem meg.

1.9.4