Vajon hazaáruló lettem? Megérdemelném ugyanazt a bélyeget amit az utókor Rákosira, Kádárra vagy Szálasira éget? Megérdemelném hogy egy lapon említsenek velük, mint olyat aki hűtlenné vált a hazájához és nemzetéhez…?
Elmegyek, ez tény. Tulajdonképpen a tény csak ez, és ezen kívül semmi más. Ez bekövetkezett volna ha nem most, akkor később de mindenképpen külföldre akartam menni. Ha objektíven szemléljük a dolgokat és megnézzük mi az, amit magam mögött fogok hagyni, szerintem senki nem kárhoztathat érte… szóval érzelmek nélkül, amit magam mögött hagyok az
egy olyan ország, amely mély pénzügyi, morális és politikai válságban van. Egy nemzet, ahol az öngyilkosságok aránya szinte a legmagasabb, egy pesszimista, reményvesztett emberekkel tömött, szűk határok közé szabott föld- minden, csak nem egységes nemzet. Egy ország, ahol az emberek nem uraik maguknak, akik nem képesek túllátni a saját problémáikon. A világ egyik legígéretesebb földje, a Kárpát-medence, két nagy folyóval, jó termőfölddel, változatos tájjal, gazdag múlttal, és ezen a földön tengődik tíz millió ember a napi gondok tengerében, ahol a jó ötleteket elnyomják, a virágzó, erőre kapó, előre mutató, igazi hűségtől és szeretettől fogant embereket lehúzzák, ahol mindenki hazaáruló, ahol a politikai élet olyan mint egy trágyadomb, ahol csalás, lopás, hazugság, mások megvezetése nélkül, tisztességesen, erkölcsösen élni lehetetlen, ahol az egyenes derék már csak a régmúltból ránk maradt emlék… egy ország, ahol az emberek nem képesek megbecsülni a saját hagyatékuk, ahol nincs “miénk” csak “enyém” és “tiéd”, ahol csak panaszkodás van, szavak tettek nélkül. Innen megyek el.
Innen, ahol önmagam, teljes önmagam talán sosem lehetek, mert a buta, arctalan, vakított tömeg lecsap rám és leránt maga közé hogy eltiporjon. Megyek, mert mennem kell, mert akármennyire fáj is, de a saját érdekeimnek megfelelően csak máshol tudok élni. Lehet, hogy ott sem tudom teljesen önmagam lenni és száz százalékig olyan életet élni amilyet szeretnék, ami járna nekem mint embernek, de még mindig jobb, mint bezárva tengődni egy olyan országba, ahol a kilátások egyre rosszabbak, ahol nincs tiszta levegő semmilyen értelemben.
Ezért lehetnék hazaáruló. Mindezért, amit fent leírtam. Én mégsem tartom annak magam, és ha folytatom a gondolataim, remélem ti sem fogtok.
Mert mindemellett, hogy ezeket gondolom és élem meg nap mint nap, fáj, hogy ez van és erre kényszerít a helyzet. Mert ki segíthetne, ki húzhatná ki az országot ebből a süllyesztőből, ki kovácsolhatna újra magyar nemzetet ha nem a hozzám hasonló, gondolkodó, felelősen érző, tettre kész és energikus fiatalok? Mondhatnám hogy persze, van még ilyen és én csak egy csepp vagyok; de a kis cseppek teszik a tengert naggyá, és ha egy is elpárolog, a tenger már nem lesz olyan nagy, olyan hatalmas, olyan erős, mély és tiszteletet parancsoló. És ha nem csak egy csepp hagyja el, hanem egyre több és több, akkor lassan de biztosan kiszárad a tenger és a víz átadja a helyét a szikár, kiszáradt, élettelen földnek.
Úgy érzem, elárulom Magyarországot, azt az országot amely 1100 éve, azt a népet amely 1500 éve él és nem adja fel, itt van tehát élni akar- de segítség kell neki. Segítség kell, ki kell mosni az emberek fejét, távoznia kell azoknak akik rossz útra vitték az országot, tartozzanak akárhová, el kell űzni a pesszimizmust és tisztánlátással kell felváltani. Ez lenne az én feladatom is de ez elől térek ki ha elmegyek, hogy kicsit közelebb kerüljek ahhoz, ami lenni szeretnék, de ami itt nem lehetek. Úgy érzem, összeegyeztethetetlen a felelős nemzeti gondolkodás és önmagunk felvállalása a mostani magyar légkörben. Tudom, hogy ez a hazám, hogy igenis akár tetszik akár nem, felelősséggel tartozom érte de igaz felelősséget csak akkor vállalhatok ha úgy élhetek itt, hogy nem hazudok magamról minden percben, ahogy azt most teszem.
Optimista lévén azonban hiszem, hogy lesz mindez jobb. Nem hiszem el a magyar nép birkanép szöveget, mert senki ne mondja hogy a törökökkel, a Habsburgokkal, a nácikkal, az oroszokkal és a kommunistákkal dacoló és velük szemben felkelő, harcoló népet tudattalan, gondolkodásra képtelen birkák alkotják! Nem, ez nem így van, és én tudom hogy ez az állapot még visszafordítható, a kérdés csak az, hogy hogyan. Mert amíg őszinteség nincs, addig nincs tisztesség, amíg nincs tisztesség addig pedig nincs normális állami, nemzeti lét de amíg az őszinte hangokat elfojtják még azelőtt, hogy a felszínre törhetnének, addig mit akar bárki is tenni…? Ki lehet az, aki ilyen helyzetben valamit is tud egyáltalán csinálni…?
2.0.3
Comments 10
Dehogy lettél! Akkor mit mondjak én magamról… hagyom h finanszírozza kicsiny országunk a messze legdrágább diplomát (12 m ft) és utána ugyanúgy teszek mint Te… de nem érzem rosszul magam tőle, részben ők “kényszerítenek” rá. Addig amíg magyarnak vallod magad és nem játszod meg h hű te már valójában valahova máshova tartozol és törnéd az anyanyelvedet, addig semmi baj nincs sztem… És még simán viszatérhetsz
Posted 26 Apr 2009 at 10:51 am ¶Azt teszed, amit kell.
Abban az életkorban vagy, hogy évtizedek múltán, tőkeerősen visszatérve lesz lehetőséged… ez van.
Háttér nélkül csak fölös-önkínzó szájtépés, ami persze kumulatívan továbbterjedhet egy katalitikus-előgerjesztett közegben, de ezt legutóbb ellőttük a nyolcvanas évek végén.
Most már csak a sínylődés otthon… túlélés… kilátástalanság.
Erre az állapotra pedíg nem kényszeríthet senki úgy, hogy legyen kedved hozzá és még élni is.
A Magyar Exodus már ötvenhat óta egyre nagyobb mértékű.
Csináld meg külföldön a szerencséd és gyere vissza, hogy te, Magyar Ember vedd meg a saját országod, saját néped földjét, saját népednek… újabb ezer évre.
Így legyen.
Posted 26 Apr 2009 at 11:34 am ¶Ja, azt a magyar földet, amit az elmúlt húsz évben adtak el…
Posted 26 Apr 2009 at 11:36 am ¶őket tartanám számon a post cimkéje alatt.
Szerintem ne ezen gondolkozz, hogy hazaáruló vagy-e vagy sem. Ha kimész most két évre nem jelenti még azt, hogy ott is maradsz, bár tudom sok az esély rá. Egyébként meg onnan is lehet szeretni a hazádat, meg ha olyan környezetben fogsz mozogni, akkor még nagyobb hasznára is lehetsz, mintha itthon lennél. Majd ötven év múlva gondolkozz el azon, hogy milyen hazafi voltál.
Posted 26 Apr 2009 at 1:23 pm ¶Természetesen nem vagy hazaáruló, miért is lennél? Értem én a logikát, de ennyi erővel az öngyilkosokat is hazaárulónak lehetne nevezni, amiért fiatalon a túlvilágra távoznak, és nem veszik ki a részüket a problémák felszámolásából. Senki nem vádolható azért, mert a reménytelenség helyett a korlátlan lehetőségek tárházát választja.
Posted 27 Apr 2009 at 8:25 am ¶Minden jót neked, és azért írd a blogodat majd onnan is.
Már írtam ide egy kommentet, de nem ment el. Remélem ez elfog. Valahogy úgy hangzott, hogy:
Posted 27 Apr 2009 at 10:50 am ¶Nem gondolom, hogy hazaáruló lennél. Az, hogy két évre elmész, még nem jelenti azt, hogy sosem fogsz visszatérni. És ha a magyarságod megtartod, mi lehet a gond?
na, ezt most jól túlagyalaod:-)
Posted 27 Apr 2009 at 1:34 pm ¶a birkanéphez meg: fordítsd meg kérlek a helyzetet, ezt a népet világéletőbben irányították: a középkori magyar királyok, majd a török, a Habsburg, a nácik, a komcsik…a magyar irányításhoz, diktatúrához szokott (míg másnak volt ideje, volt 200 éve demokratizálódni), nem tud mit kezdeni a felelősséggel, felelősségteljes gondolkodással, namármost így: birkanép!!!
Na, csak azért, hogy legyen valami ellenvélemény is:
MOCSKOS HAZAÁRULÓ!
(Nem így gondolom ám.
)
Posted 28 Apr 2009 at 8:53 pm ¶Sztem mindaddig nem vagy hazaáruló, amíg nem teszel valamit az országért és, mivel az rosszul sül el kimész, megfutamodsz, lesöpröd vállaidról a felelősséget és nem nézel vissza. A lényeg az, h nem lehet mindent ilyen egyszerűen pár nézőpont alapján megítélni. nem kell rágódni az efféle kérdéseken. Az emberek a sorsuk rosszul való alakulását némileg maguknak is köszönhetik, mert balgák. Te is az vagy, én is és még sokan mások is. valami rosszul lett kialakítva az itt élő embereken, vagy talán épp hogy ez a hátulütője annak, h ilyen nagy emberek élnek/éltek itt. A sors dolga ezt eldönteni. Az ember mindig is ember marad a maga kicsinyes, önérzetes hibáival együtt és hiába frissül a vér velünk bennünk is mevan a rontás.
Posted 08 May 2009 at 4:13 pm ¶Reménykedni azért még lehet! Ha más nem akkor hát mi éltessen minket?
JUST DO IT!
Nagyjaink is “kijárkáltak” tanulni nyugatra.
Az első napokban rájössz, neked való ez, és nem fogod bánni egy cseppet sem, h ott vagy. Meglásd!
ez 100!
Légy csak büszke magadra odakint, h hazádat képviseled, mint MO legjobb diákja. Erre sztem mi is büszkék leszünk.
Szóval méltán… és jó felé haladsz, h ez fokozódjon… utcát elnevezni rólad idehaza, vagy külföldön is?:)
Pont ezek a kihívások valók neked, nem is kevesebb.
Bátornak lenni pedig nem a félelem hiányát jelenti, hanem h a félelmeid ellenére is mész előre. Ennyit akartam írni ide
Levi
Posted 13 May 2009 at 12:32 pm ¶Post a Comment