Ez a bejegyzés múlt héten kellett volna hogy datálódjon, de mindeféle más miatt ide csúszott át

Szóval megnyertem az ösztöndíjat, örömködtem magamnak de úgy gondoltam mit sem ér a boldogság ha az ember egyedül van, így hát nagy levegőt vettem és beígértem a barátaimnak szombat estére egy házibulit.

Nyolcra hívtam őket, és így már délután kettőkor nekiálltam a szintén beígért palacsinta elkészítésének. A palacsintámról azt kell tudni, hogy jelenleg szegényes gasztronómiai művészetem csúcspontja ez az étel, ami bár finom meg minden, de igencsak szegényes tudásról árulkodik. Ezt mindenképpen tovább kell fejleszteni, főleg mivel ennek a hétnek az elején hivatalosan is tuti: Olaszország, és egy, azt az iskolát elvégzett csajtól azt a tippet kaptam hogy nem feltétlenül rossz ha tudok magammal kezdeni valamit a konyhában ott. Hát ok, nyáron fel kell kötni a gatyaszárat Legalább az alapokat el kéne sajátítani.

Na de, addig is: természetesen a palacsinta készítését dokumentáltam, íme: (a képek után folytatódik a beszámoló)

Természetesen az este nem csak palacsintákból állt, hanem egyéb jó dolgokból is. Ezek egyike volt az a két üveg pálinka amely nagypapám az estét segítő szándékáról tett tanúbizonyságot, bár igen rövid ideig minek következtében elég khm hogy is mondjam, furcsa állapot lett rajtam úrrá amin a vendégek távozása utáni forró fürdő sem segített, sőt… erről SViktor egyébként nagyon viccesen tudna mesélni biztos, felhívott és olyan hangon szerintem még senki más nem hallott engem beszélni mint ő akkor… Nade pár perccel később az ágyikómban már sokkal jobb volt a helyzet, bár a másnaposságot nem sikerült elkerülni, sőt…mit ne mondjak, marha jó volt így suliba menni hétfőn és tz-t írni de ez van…

Minden esetre nyugtat a tudat hogy akármit teszek, van egy biztos utam ahol végig fogok menni. Ez persze nem jelenti azt hogy akár egy cseppnyivel is lazábban lehet venni a sulis és sulin kívüli tevékenységeimet, sőt, éppen ezért kell talán ha lehet még többet beleadni mert szűk négy hónap múlva minden eddigi tapasztalatomra (nem csak tudásomra!) szükségem lesz. De erről majd akkor…

Amúgy a heti suli maga volt a borzalom (ballagás szervezése, bankett, szerenád…), jó ez az érettségi szünet. Mármint nekem, aki hétfő-kedd-szerdán nem érettségizik és a csütörtöki sem nyom sokat, sőt, semmit a latban. Mondjuk elég mókás lesz exemmel egy teremben emelt angolt írni…

Szóval a sikert megünnepeltük, a belünk kidolgoztuk azért hogy a végzősök minden este lerészegedhessenek, ez az!  Jöhet három nap pihenés, bár most belegondolva igazából idejét sem tudom MCC-re mikor néztem fel és a víz is kiver ha belegondolok ott mit fogok találni szóval talán nem is lesz olyan felhőtlen pihenés ez a három nap… De így szép az élet, legalább lesz mit csinálnom. Nem úgy mint most szombaton… de ez már egy másik történet amit talán máskor mondok el, talán el sem mondom

Ritkán veszem ennyire lazára a bejegyzéseim, ilyenkor kicsit olyan érzésem van mint ha semmit sem csináltam volna hiszen gyakorlatilag ugyanezt öt percben ledarálom bármikor bárkinek. Na jó, legyen fél óra, ha beleszámítjuk a gesztusokat és a röhögést

2.0.4