Captain számára a nap totális katasztrófa volt. Semmi sem teljesült azon céljai közül, amikért Budapestre utazott. Mikor Svityó visszaért lakásába, egy szomorú és lelombozott Kapitányt talált ott, megsemmisülten ülve a kicsi, de impozáns lakás nappalijában.

Svityó és Captain is zavarban voltak, és bár Svityó részéről a tapintat, Captain részéről pedig a kudarc és kiábrándultság leplezése volt az elsődleges, amit a másik érzett, valahol már tudták: ez a nap még érdekes fordulatot fog venni a továbbiakban.

Captain szolidnak nem mondható célzásai biztosították Svityót arról, hogy az alkoholnak igenis helye van az estében. Svityó figyelmét nem kerülte el hogy Captain szokatlanul nagy érdeklődést mutatott az alkohol felé. A sokadszorra teli pohár kíséretében kezdődött el a Rizikó-parti.

Az alkohol azonban csak részben tudta betölteni szerepét. A szaporodó lélegzetvételek, a piruló arc, a remegő kezek tagadhatatlanul egy másik folyamat részesei is voltak.

És akkor megtörtént az, ami beindított mindent. Svityó épp Captain halott katonáját akarta ledobni Nyugat-Európáról, amikor keze hozzáért Captain kezéhez. Véletlen-szándékosan végigsimította kézfejét. A gyengéd érintés Kapitányt is elindította az úton, ahonnan már nem volt megállás. Hogyan is tudhatott volna tartósan ellenállni ennek a bájos mosolyú, megnyerő modorú, kedves és jóképű srácnak…?

Mégis tett egy reménytelen próbálkozást az elkerülhetetlen elkerülésére. Amilyen gyorsan csak tudta, elvesztette a játékot és elment fürdeni. Azt remélte, a hideg víz majd segít rendezni gondolatait. Nem is tudta, milyen rosszul gondolta.

Fél óra után egy szál boxerben lépett ki a fürdőből. Ahogyan azt várta, rögtön szemben találta magát Svityóval. Tudta, mi jön, Innentől már nem elkerülni, hanem irányítani akarta a dolgokat.

„Te is tudod, mi történik most és én is. Mi értelme tovább tagadni, ellenállni…?”

„Én nem… tudom, miről beszélsz… csak… szóval…”

Captain Svityó szájára tette kezét, és elcsitította. Meglepődött a reakciótól – elutasításra számított. Magához húzta Captaint, de a meglepetéstől bénultan álltak egymással szemben. Egyikük sem gondolta, hogy ez valaha megtörténhet. Csak álltak, de nem mozdultak. Mindketten a másiktól várták a következő lépést. Álltak, és mélyen a másik szemébe néztek. Testük összesimult; Captain tökéletes alakján még csillogtak a zuhanyzásból visszamaradt hideg vízcseppek, de Svityó így is érezte a másikból áradó forróságot. A levegőben tapintani lehetett a szenvedéllyel teli feszültséget, szinte hallani pedig a másik szívének dobogását. Először csak a csípőjük ért össze, majd folyamatosan kerültek egyre közelebb a másikhoz. Óráknak tűnt, de csak pár perc volt, amire a két száj összeért. Egy bátortalan csókkal kezdődött minden. Sosem tudjuk meg, ki szánta rá magát előbb, de már nem is számított. Hosszan csókolóztak, miközben nem győzték egyre hevesebben, szenvedélyesebben ölelni, magukhoz szorítani a másikat.

Furcsa birkózás zajlott a szájukban, melyben a nyelveik játszották a főszerepet. Ezalatt szépen lassan elindultak a kezek, hogy felfedezzék azt, ami sokáig tiltott terület volt, és talán ezután is az lesz.

Captain keze becsúszott Svityó pólója alá, akinek a háta néha libabőrös lett, így Captain érezhette, hogy érintései kifejezetten izgatóan hatnak a másikra. Rövidesen lekerült a nemkívánatos ruhadarab. Csak fogták a másik kezét, hátradőltek, és csodálták a másikat. Két tökéletes test, két szép fiú. A boxereken félreérthetetlen markáns vonalak, azok végén pedig nedves foltok jelezték, hogy a késői óra ellenére most kezdődik csak el a nap java.

SVityó átvette a kezdeményezést, mint idősebb és tapasztaltabb fél. Ajka és nyelve harmonikus összjátékával lassan, gyengéden és érzékien kényeztette Kapitány nyakát, mellbimbóit és egyre lejjebb haladt… végig a sima has felületen… a köldök tájékán… ujjai közben az utolsó ruhadarabot ostromolták, egyre mélyebben és mélyebben beleszántva a szövet által takart területre… míg végül már nem csak az ujjak, hanem nyelve is odaért. Nyelve hegyével finoman játszott Captain azon testrészével, amely sokak számára vágyott, de elérhetetlen álom. Majd nem csak a nyelve érintette, hanem ajkai zárták körbe az álmok tárgyát. A Papírhajó kapitányának nyögései biztosították; fáradozásai nem maradnak eredmény nélkül.

Szerencsére még időben kapcsolt, nem akart idejekorán véget vetni élete legjobb estéjének. Határozottan eltolta magától Svityót, amikor érezte, hogy közel a beteljesülés. Ott folytatták, ahol boxerben abbahagyták. Forró, hosszú csókok következtek, majd Captain nyelve Svityó fülére vándorolt. Harapdálta picit, majd a nyelvével csalt elő kéjes sóhajokat a másikból, végül egy hatalmas cuppanós puszival törte meg egy pillanatra a folyamatot. Mindketten önfeledten nevettek, de pár másodperccel később megint nem lehetett tudni, melyik nyelv, végtag kihez tartozik – úgy összegabalyodtak. Captain keze végigsimította Svityó combját, majd határozottan benyúlt a lábai közé. Érintette a forró fenekét, a golyóit, végül a mutatóujjának hegyét húzta végig a kőkemény farkán. A makkja csak úgy csillogott a precumtól. Körbefuttatta rajta az ujját, és olyan izgatóan nyalta le róla, amilyet Svityó még soha életében nem látott. Hátrahajtotta a fejét, és várta a fejleményeket. Nem sokkal később forró leheletet érzett a melleinél, utána a hasánál. Számított rá, hogy jó lesz, de amikor Captain ajkait érezte a farkán, érezte, hogy nincs visszaút. Mint egy mohó szűz, nem várva a másikra, hatalmasat élvezett, telepumpálva a fehér anyaggal a partnere száját. Amikor az utolsó csepp is eltűnt abban a mély torokban, Captain Viktor pocijára feküdt. Alvásra egyáltalán nem gondoltak már. még rengeteg mindent ki akartak próbálni ez alatt a rövid idő alatt.

Az éjszaka további része leírhatatlan volt. a gyönyörök a tetőfokra hágtak. Olyan pontot értek el, ahonnan nincsen  feljebb, mert elérték a lehetetlen határát.

Másnap mindketten bűntudattal ébredtünk. Tudták, hogy nem szabadott volna, de ugyanakkor lelkiismeretüket elfojtotta a sziklaszilárd meggyőződés, hogy kár lett volna kihagyni.

2.1.4