Az iskola nálam egy olyan hely, ahová menni kell, és én általában megyek is de ha nem muszáj, akkor nem. És általában ha csak lehet, elintézem hogy ne legyen muszáj. Vagyis felmentem magam egyes kötelességek alól mert más kötelességeket kreálok magamnak.
Például ott van a szakkoli. Hát mindenki beláthatja hogy ha szombaton előadás van, akkor pénteken már nem kéne suliba menni a szegény koleszornak!
Vagy a nyelvvizsgák, az érettségik. Azért mégiscsak az iskolámnak szerzek dicsőséget azzal hogy 11.-es létemre ilyeneket csinálgatok felsőfokon meg emelt szinten, ugyan nehogy már be kelljen mennem előtte-utána.
Vagy a kedd-szerdai Balaton. Mégis beláthatják hogy a leendő olaszországi magyar iskolatársaimmal, a mentoraimmal összeismerkedni olyan dolog, amit nem hagyhatok ki. Egyszerűen nem lehet. Kötelező. Igen, tudom hogy a házirend nem ezt mondja kedves tanárnő, de én erkölcsi kérdésként kezelem a dolgot. Morális, ha így tetszik igen, ez a jó, ez morális. Mert nem arról van szó, hogy én jelenleg a refi tanulója vagyok-e még avagy sem, hanem arról, hogy mit választ az ember. Mert ez egy olyan ország, ahol a szabad akarat nem csak duma. Hiszen tudja, EU meg minden. És ugye ön nem mondja komolyan hogy a sulit választaná a nagyapám pálinkája által is támogatott balatoni kikapcsolódás helyett? Mert ha igen, akkor maga elég nagy fapina.
Aztán visszamegyek én megírni a pénteki matek tz-t, de csütörtök este nem tudom mikor érek vissza a színházból a koleszba mert utána sem vetnék meg egy hangulatos kis sörözést. Vagy a tetőteraszra is fel lehetne látogatni éppen mert jó hely, csak kínos egy picit… kéne hozzá egy jó pasi, akkor nem lenne kínos, de így, hát nem is tudom, tanárnő, maga mit gondol…? Bár igen, persze, ez nem is a maga dolga. Na, lényeg a lényeg, csütörtökön leszek először, akár tetszik, akár nem.
A média dogám meg nem tudom, mikor adom le, de őszintén megmondva engem ez a tárgy annyira de annyira nem érdekel, hogy azt el sem tudom mondani magának. Max egy olyan bejegyzés keretében ami érthetetlennek hathat, pedig csak élénk fantázia kell a felfogásához. Most ha egoista lennék mondanám hogy játszhatunk Adysat és elmondom, mit jelent pár kiválasztott bejegyzésem de szerintem itt azért még nem tartunk. Még, hangsúlyozom tanárnő, még. Csak hogy maga is értse, végülis nem kevés én van már a háta mögött.
ÁB csütörtökön!
2.1.7
Comments 3
fiatalember, az iskola nem egy olyan dolog, amit csak úgy ki lehet hagyni!!!
vannak az életben olyan dolgok, amik egyszerűen kötelességek, és bár berzenkedhetünk ellene, egész egyszerűen muszáj megcsinálnunk őket… mert fegyelmet nevelnek belénk, kordában tartják a kiscsikó-énünket, ilyesmik. nem beszélve arról, hogy mit gondolnának a többiek, akik esetleg nem csinálnak hasonló dolgokat… nem nézne az ki az ő részükről kivételezésnek?
azt a részt pedig, hogy ha valaki felsőfokú nyelvvizsgét tesz/emelt szinten érettségizik, és ezért nem kellene bejárnia az órákra, nem értem… volt (elég rövid ugyan, de volt:)) gimnáziumi karrierem, és eszembe sem jutott elengedni azokat óráról, akinek meglett a felsőfokúja. olyan nincs, hogy ne lehetne többet tanulni, szinten tartani (nem beszélve arról, hogy egy magyarországon tehető felsőfokú max c1-es lehet, és hol van az a c2-es nyelvtudástól… meg hogy az emelt szintű érettségi nem éri el egy rigó utcai középfokú szintjét). egyébként anno emlékszem, én is ki voltam borulva, amikor angol-német szakosként be kellett járnom nemzetközi komm szakon az angol-/németórákra, de később rájöttem, nagyon hasznos volt:)
sztem simán próbáld csak azt nézni, hogy szegény tanerő jót akar neked, meg hogy az életben lesz még sok-sok olyan dolog, ami kötelező lesz, legyél bármilyen okos/ügyes/szép… meg hogy mire ilyen öreg leszel, mint én, te is hasonlóan fogsz gondolkodni:D
Posted 25 May 2009 at 8:26 am ¶Időközben az egész program storno. Kicsit ideges vagyok most.
Posted 25 May 2009 at 9:10 am ¶hehe, ez a kyan fiú tök okosakat ír (már megint…), tessék szépen odafigyelni rá
Posted 26 May 2009 at 8:14 am ¶Post a Comment