Sajnos nem szokatlan jelenség manapság a ‘magyarozás’. Elég csak északi szomszédaink egyik politikusára gondolnunk, és máris mindenkinek beugrik, miről is van szó.
Hungarofóbiának nevezik a jelenséget, vagyis magyarellenességnek. Nem kedvelni, ne adj’ Isten utálni valakit azért mert az egyéni értékei nem megfelelőek a számunkra – ez érthető dolog. Az azonban, amikor bárkit a származása vagy milyensége miatt ítélnek el, vagyis olyan kapott értékek alapján nyilvánítják nemkívánatosnak, melyeken változtatni nem képes, enyhén szólva is undorító.
Mi nem tehetünk róla, hogy magyarok vagyunk. Magyarnak születtünk. Kötelességünk őrizni és gyarapítani kulturális- szellemi örökségünket. Ezért fáj nekünk a hungarofóbia. Ezért követelünk velünk szemben egyenlő bánásmódot.
Azonban követelni valamit nagyon könnyű. A szavak mögé a kompromisszum eléréséhez szükséges tetteket kell sorakoztatni.
Ugye mindenkinek fáj az, ha egy adott emberről ítélnek meg minket, 15 millió másikat, főleg ha mi nem értünk egyet azzal az eggyel? Jogtalan? Igen. Felháborító? Persze! Vérlázító? Mi az hogy, nagyon is!
Pedig mi is ezt csináljuk. Mi is általánosítunk, kiközösítünk. A mai magyar mindennapok nem mentesek a rasszista megnyilvánulásoktól és ha a dolgok így mennek tovább, azok hamarosan tettekbe fognak átcsapni- mint ahogyan erre már számos példa is volt.
Gondolkodjunk, emberek! Csak azt tegyük meg másokkal, amit mi magunkkal szemben elvárunk! Nem szereted ha buziznak? Ne cigányozz! Nem szereted ha szidják a magyarokat? Ne zsidózz!
Más dolog egy általános, több emberre vonatkozó torz idea hangoztatása, és más a tény közlése. Más az, ha egy létező jelenséget mutatunk be tényszerűen, érzelmek nélkül és más az, amikor elvakultan gyűlölködünk. Mint mindenben, itt is meg kell találni az arany középutat, amikor sem a túlzott liberalizmus, sem a túlfűtött érzelmek nem nyomják el a józan észt.
Hogy miért tartottam fontosnak hogy ezt leírjam…? Azért, mert a radikalizmus térnyerése a szemem előtt szakít szét családokat, vagy mélyíti még tovább a már régen kialakult szakadékokat. Azért, mert mint az egyik magyar nemzetközi ösztöndíjas, a tolerancia hirdetője vagyok, és a középpontba nem a nemzeti vagy felekezeti hovatartozást, hanem az embert helyezem.
Ezek az idők, amelyeket most élünk, mindannyiunk számára kemény próbatételt jelentenek. Nem szabad engednünk a kísértésnek és elhinni a vészes időkben különösen csábítóan hangzó szólamokat. Minden tény mögött okot keressünk, és ne a következményt, hanem az előzményt kutassuk és analizáljuk- csak így tudunk eljutni ahhoz a felismeréshez, amely a megoldáshoz vezető út kapuja.
2.2.7
Comments 27
Igen. Ennyi. Végre.:)
Olyan fárasztó, amikor a magyar náci szlovákozik, a szlovák náci magyarozik, a magyar, a szlovák és a román náci zsidózik, a francia náci muzulmánozik, a német náci töröközik.
Ja, és aki lenácizza a zsidó nácit, az pediglen le lesz nácizva.
Mert nacionalizmusunk sarkalatos pontja, hogy bár (!) örülünk a finn fasiszták, német fasiszták ecetera győzedelmes sikereinek (mert tetszik a tendencia, mi?), azért a mi nacionalizmusunk mégiscsak jobb a tiéteknél.
Lassan úgy érzem, hogy nem ebből az országból, hanem erről a bolygóról kéne eltűnni.
Posted 15 Jun 2009 at 9:46 pm ¶Assam, én a saját degeneráltságomnál fogva biztosan venném a szkafanderemet és veled mennék, csak az a baj, hogy az elzárkózás/elutazás nem oldja meg az itt fennálló problémákat. Sokszor gondolok rá, hogy itt hagyok mindent, mégis belülről piszkál a lelkiismeretem.
A bejegyzéshez: drága töri tanárom kedvenc szavajárása volt, hogy “válságban előretör a radikalizmus” (és a történelem igazolta is őt). Na, most ezt mi itt élőben is láthatjuk.
Posted 15 Jun 2009 at 10:47 pm ¶A származást messzemenőkig lehet tolerálni (bár akarod, vagy nem az is predesztinál bizonyos dolgokra) de a tetteket a végtelenségig már nem. És a társadalom egy tekintélyes részének cigányozására nem lehet a pozitív diszkrimináció az egyetlen válasz. Vagy csak egyoldaú az egész?
Akkor cigány, amikor hátrányos helyzetűnek minősítik (már a származás elég hozzá) és jön a mentorálás, az anyagi támogatás, akkor amikor már Kádár alatt C segélyek, C lakások kerültek hozzájuk, akkor cigányok voltak, de ha valamit elkövetnek, akkor már jogokat, toleranciát és egyenlő bánásmódot követelnek? Hát legyen is egyenlő. Én is azt mondom. Mindkét oldalon.
Zsiók? Nézd végig ’45 óta a magyar pol. elitet (esetleg ha van időd, más országokét is). Lehet h. általánosítás, de bizti nem teljesen alaptalan.
És igazad van tettek kellenek az előítéletek megszüntetéséhez, de nem csak részünkről, hanem szintén mindkét oldalról.
Posted 16 Jun 2009 at 9:07 am ¶Azt hiszem, a jelenlegi, alacsony színvonalú hazai diskurzus ihlette a “túlzott liberalizmus” vs. “túlfűtött érzelmek” szembeállítást. Ez szerintem téves.
Ami ma a leszakadó/rég leszakadt rétegek EGYES KÉPVISELŐINEK antiszociális viselkedésével kapcsolatban zajlik, annak vajmi kevés köze sincs a liberalizmushoz. Azt a több évtizedes koncepciótlan és kontraproduktív (minden politikai színezetben megtapasztalt) szociális politika és a teljes politikai osztály és a teljes államigazgatás alkalmatlansága okozza.
Rossz hír(?): a normasértő magatartást rendészeti eszközökkel csak üldözni lehet, a rendészeti megelőzés lehetőségei jogállami keretek közt sokkal korlátozottabbak, mint ahogy az átlag szavazó szereti elképzelni. Lehet, hogy olyan államban szeretnénk élni, amely tiszteletben tartja az olyan túlzott liberális értékeket, mint az egyén szabadsága, az ártatlanság vélelme, illetve a túlzott liberalizmus miatt elutasítja a kollektív bűnösség elvét. Akkor biza le kell mondanunk az olyan, rövid távon hatásos eszközökről, mint a lincselés, pogromok, cigány-verések. Ezeket olyan hosszútávú stratégiai programokkal kell helyettesíteni, mint az elmaradt rétegek felzárkóztatása, integratív oktatáspolitika meg egyebek. Ezek hosszútávon egyébként az egész társadalomra nézve hasznosabbak.
Persze Magyarországnak viszonylag kevés demokratikus tapasztalata van. Elképzelhető, hogy itt a nem jogállami eszközökhöz könnyebb társadalmi támogatottságot szerezni. És ilyen közegben könnyű túlzott liberalizmusról (sic!) is beszélni.
Posted 16 Jun 2009 at 9:20 am ¶Más azért kirekeszteni, elítélni valakit, mert annak született, ami, és más azért, mert valaki (és a csoportja számos más tagja) olyanokat tesz, amiket. Ezt nem szabadna összekeverni. Ebben Álarcosra hajazok.
Posted 16 Jun 2009 at 9:26 am ¶Assam kommentje azt sugallja, hogy aki felveti, hogy itt talán súlyos problémák vannak bizonyos csoportokkal, az máris náci. Nyilván az is nácinak számít, aki büszke a nemzete által a történelem során elért eredményekre, esetleg büszke a találmányokra, a jól működő gazdaságra, megkülönbözteti magát más nemzetek tagjaitól. Manapság könnyű az ilyen jelzőket kiérdemelni.
De jobb, ha tudomásul vesszük, hogy ahol ember az ember, ott mindennapos a megkülönböztetés, és ahol problémák vannak bizonyos csoportokkal (nemzeti-, etnikai-, vallási- vagy bűnözői), ott a hétköznapi ember nevén is nevezi a dolgokat. Azt sem árt tudomásul venni, hogy a világ egyre több pontján gondolják úgy, hogy a demokrácia befuccsolt, egy rakás szar, és úgy gondolja, a rendteremtéshez ismét autoriter vezetőkre, rendszerekre lenne szükség. Nem árt felkészülni.
979:
“azért kirekeszteni, elítélni valakit, mert annak született, ami”=rasszizmus
“azért, [kirekeszteni valakit] mert [...] a csoportja számos más tagja olyanokat tesz, amiket”=rasszizmus
Szerintem nem annyira más, bár tényleg jól hangzik elsőre… Oké, bocs az önkényes törlésért, az biza csúsztatás, és aljas dolog… Azért szerintem ebben hasonlít az első bekezdésedre…
Aki a nemzete által a történelem során elért eredményekre büszke, az nem náci. Ám olyan dologra BÜSZKÉ-nek lenni, amit nem mi értünk el: DŐRESÉG. Annak örülni kell, meg hálásnak kell érte lenni. Az ilyen megalapozatlan büszkeség akár káros is lehet: verheti a mellét az áldozata, hogy ez a nemzet már mi mindent letett az asztalra, és ez akadályozhatja a további vállalkozásokban. Meg hivatkozhat a 20. sz. első felében magyar tudósok által (KÜLFÖLDÖN!!!) elért tudományos eredményekre, miközben a mára anakronisztikussá vált, gyerekellenes oktatási rendszert védelmezi a haladás erőivel szemben. Hát az ilyen ember mondjuk kurvára büszke, de ez pont hogy gond (bár igaz, hogy ettől nem náci; de nem csak az gáz, ha valaki náci).
Az emberi léthez és természethez a megkülönböztetésre való hajlam mellett olyan dolgok is hozzátartoznak, mint a fingás és böfögés, amelyeket most épp gusztustalannak tartunk, és ezért igyekszünk megkímélni a környezetünket tőlük. Épp a természetes, megkülönböztetésre való hajlamunk (és számos egyéb erkölcsi vagy gyakorlati okból elvetendő tulajdonságunk) elnyomása tesz egy egyént/társadalmat kulturálttá, civilizálttá. Bárcsak többen gyakorolnák. Ezért ezt jobb leküzdeni, mint tudomásul venni, ahogy tanácsolod.
A demokrácia csődjével kapcsolatban azért azt sem árt tudomásul venni, hogy sokszor és sokan gondolták már úgy, hogy befuccsolt a demokrácia, és hogy ők tudnak egy sokkal jobbat. Aztán ezek az elemek általában megszívták. Meg azok is, akik hallgattak rájuk. Meg azok is, akik nem, csak épp arra volt dolguk. Amit te leírtál az egy veszélyforrás. Nem alkalmazkodni kell hozzá, hanem leküzdeni.
Posted 16 Jun 2009 at 10:17 am ¶Hol van itt ma liberalizmus…………….
Rég nincs az már életben, semmi sem maradt belőle.
Posted 16 Jun 2009 at 11:36 am ¶everyday, aki életében nem tanított, 20 fős osztályban 15 egyéni bánásmódot igénylő tanulóval, az ne merészeljen kritizálni. Úgyszintén, aki nem ismeri a háború után és a ’60-as években Itthon elért hatalmas fejlődést, regeteg bejegyzett szabadalmat, ötletet, köztük sok olyannal, ami a világ más tájain a mai napig nem jutott még eszébe senkinek, az szintén ne írja le (megalapozatlan büszkeségként) ezt a korszakot, és az itthoni volt szellemi tőkét. Ami nem véletlenül ahhoz a bizonyos, mára már nem szalonképes oktatási rendszerhez kötődött. Sajnos a mai gyerekanyag tényleg nem alkalmas rá.
De ez nem a rendszer hibája.
A kirekesztés pedig izgalmas dolog. Kezdjük ott, hogy ki rekeszt ki kit, és hogy mi az a szabad, és mit is szabad (megtenni). Mert ha azt az elvet vesszük, hogy szabad, amit a két százalékra süllyedt kék(t)színű párt mond, akkor igencsak igazságtalan rendszerhez jutunk-jutnánk, és ez a rendszer igencsak kirekesztő volna más gondolkodásmódú emberekkel szemben. És ha nem nézzük a kirekesztés másik oldalát is, a kifejezetten cigány célcsoportokra irányzott támogatáshálózatot, amiből mi, a jelenleg még többségi társadalom vagyunk kirekesztve, akkor megintcsak felemás képet kapunk.
D
Nacionalizmus? Miért is probléma? Minden nemzet a sajátját szereti jobban, te sem a szomszéd gyerekét eteted, hanem a sajátodat. A cigányok is jobban szeretik egymást, mint téged. Sztem egyszerű dolog ez.
Az pedig nem rasszizmus, hanem vitathatatlan tény, hogy tőlem, eddig kik és mit loptak el, rongáltak meg, törtek össze az alatt a pár év alatt, amióta a jelenlegi helyen lakom (és én csak egy ember vagyok).
Természetesen mindennek megvan az oka, ennek is, nekik az anyjuk nem magyarázzal el, nem mutatja meg gyerekként az emberi léthez minimálisan szükséges elveket, szabályokat, törvényeket, így nem is alkalmazzák. De hogy a 600 (vagy 1000) év óta, amióta itt vannak, még mindig ezen a szinten állnak, az mégiscsak jelent valamit. Mondjuk elképzelhető, hogy ez az ő idézőjeles “kultúrájuk”. Mi pedig fogadjuk el, és legyünk ezzel is színesebbek.
Az a probléma, hogy fél-, vagy negyedinformációk birtokában esélyed sincs a valóságközeli kép összerakására… szóval nem biztos, h. ezzel kéne kísérletezned.
Posted 16 Jun 2009 at 11:59 am ¶álarcos:
“Az a probléma, hogy fél-, vagy negyedinformációk birtokában esélyed sincs a valóságközeli kép összerakására… szóval nem biztos, h. ezzel kéne kísérletezned.” – ez azért inkább rád igaz, nem?
Bocs, de én láttam olyan 20+ fős osztályokat, amelyekbe prímán integrálták a speciális fejlesztési igényű tanulókat, igaz nem itthon. Ebből a szempontból van hivatkozási alapom. Épp ezért tartom provinciálisnak és felháborítónak, amikor itthon ezt nem járható útnak tüntetik fel. Mint például te az előbbi kommentedben. Ez a minden szempontból legmegfelelőbb gyakorlat, az alkalmazása “csak” akarat és pénz kérdése. Az igaz, hogy jelenleg sajnos egyikből sincs sok.
Szerintem a második világháború utáni korszakot – mint minden egyéb történelmi korszakot – az eredményei alapján ítéljünk meg. Bocs, de ez annyira magas labda, hogy már derogálna leütni. Egyébként demagóg, bár elterjedt húzás arra hivatkozni, hogy annak van igaza, akinek őszebb a fanszörzete – attól, hogy ezt sokan csinálják, még irtó ciki.
Jó, hogy iderángattad az SZDSZ-t, ez tényleg hiányzott eddig. Azt, hogy mit jelent a szabadság, elvi síkon évszázados filozófiai és politikai elmélkedések, illetve konkrétan nemzetközi egyezmények és az alkotmány alapján lehet meghatározni. Nagyon nagy kár, ha ezeket az értékeket bárki is egy adott – bármilyen támogatottságú – politikai erőhöz köti. Az ilyenfajta vonalas gondolkodás egyébként az intellektuális szabadság hiányáról vagy korlátairól árulkodik, az pedig veszélyes dolog.
A rászorultsági alapon és a pozitív diszkrimináció jegyében adott támogatás nem kirekesztő. Ezzel kapcsolatban lásd az imént citált filozófiai és jogi alapelveket. A korrupt elosztás és a rossz felhasználás miatt természetesen sérül a közérdek, ám ez kisebb mértékben róható fel a támogatások címzetteinek, mint a mindenkori osztogatóknak.
Posted 16 Jun 2009 at 12:24 pm ¶Nos, őszintén szólva én úgy értettem a kommentet – egész pontosan – hogy létezp probléma az, hogy mivel pl. a zsidókkal rémes dolgok történtek a II. világháborúban, ezért most feltételezni kell, hogy ők mentek minden kirekesztéstől és rasszizmustól. Ez afféle kárpótlás. Pedig miért is lennének azok? A zsidók nacionalizmusa, kirekesztő magatartása is ugyanolyan, mint a többieké, és ugyanúgy nevén is kell nevezni. Ha olyan pártokra szavaznak (és én sok ilyen zsidót ismerek), amelyek azt hirdetik, hogy azonnali transzport a palesztinoknak, stb., ha a hadseregük az etnikai vagy vallási hovatartozás miatt gyilkol embereket, és az érintett katonákat nem büntetik meg – az népirtás, fasizmus és kirekesztés. Mint mindenki más esetében. Ezt így hívják.
Posted 16 Jun 2009 at 6:48 pm ¶Ettől én még vígan nácizok – pl. a zsidó nácikat is lenácizom – és közben persze nem gondolom, hogy bármi köze lenne a zsidóságuknak ahhoz, hogy olyanok, amilyenek. (Persze, mindez túlzott egyszerűsítés, mert fasizmus, nacionalizmus és nácizmus korántsem egyenlő, páronként sem egymással.) Minden népben, nemzetben találhatók ilyen csoportok. Hol többen, hol kevesebben vannak.
Hogy nem lehet ezt a problémát kimondani pl. Izrael esetében, az pedig egy hatalmas gond. Nekem van mentségem, a saját zsidó származásom, így nincs értelme antiszemitizmussal vádolni engem. De hogy máris mentegetőzni kell, ha valaki erről beszél (vagy jelen esetben hozzátennie, hogy ő is zsidó), az bizony baj. A problémákról bárkinek joga van beszélni. És még csak nem is arról van szó, hogy a zsidó nacionalizmus rosszabb lenne a többinél, félreértés ne essék. Csak ilyen is van.
A magam részéről azért “vállalom” a zsidóságot, mert nem akarok elbújni az “üldözése” elől, azért vállalom, mert nem felejtem el a családom megpróbáltatásait, de ugyanúgy nem felejteném el, ha másokról lenne szó, mert én is felelős vagyok azért, hogy ilyenek lehetőleg ne történjenek soha senkivel (sajnos fognak, sőt, jelenleg is történnek, de megteszem, amit én bírok, és a végén majd magam felett mondok először kritikát, nincs más választásom). Úgyhogy én ugyanazért vagyok zsidó annak dacára, hogy ennek semmi szerepe nincs az életemben, amiért anticionista vagyok, tűzzel-vassal. Mert Izrael nem csak kulturális központ, nem csak vallási központ (mellesleg: nem egy kultúráé és nem egy vallásé), hanem elsősorban egy állam. És eszerint kell megítélni. Egy politikai szerepet játszó államként, amiként pedig minden, csak nem szolidáris és nem antifasiszta.
Everyday: rasszista, aki bűnöznek nevez egy visszaeső bűnelkövetőt? Rasszista, aki maffiózónak nevez egy maffiózót? Rasszista, aki lepedofiloz egy fiúkkal rendszeresen erőszakoskodót? Hát ne is haragudj…
Posted 17 Jun 2009 at 8:28 am ¶979:
Miért haragudnék?
Az utolsó hozzászólásodban szereplő ténymegállapításoknak köze sincs a rasszizmushoz. Az a rasszista, aki ilyeneket mond:
1) XY azért visszaeső bűnöző, mert cigány és a cigányok már csak ilyenek. Elég csak megnézni, kikkel van tele a börtön.
2) UZ azért maffiózó, mert cigány, és ezek nem tudnak jobbat, az anyukájuk elfelejtette megtanítani nekik.
3) A melegek gyakrabban pedofilok, mert tudatlan gyerekeket könnyebb elcsábítaniuk.
4) “azért, [ki lehet rekeszteni valakit], mert [...] a csoportja számos más tagja olyanokat tesz, amiket”
A fenti négy állítás mindegyike rasszista: olyan tulajdonságokon alapul, amelyeket az ember nem választ, és olyan összefüggéseket sugall, amelyek nem valósak/statisztikailag gyengébbek, mint amilyen színben feltüntetik őket. Mielőtt valaki sietne rámutatni a 3) számú állítás kakukktojás státusára, tudom, hogy a homofóbia igazából nem rasszizmus. Csak gondoltam, a pedofíliára is írok már valamit.
Ja, ha már írok valamit a pedofíliáról, azt is leírhatnánk, hogy egyébként nem en bloc a pedofilokkal van gond, hisz azok között nagyon sokan vannak, akik dicséretes módon, orvosi segítséggel vagy anélkül elnyomják ezt a hajlamukat, egészséges erkölcsi érzéküknél fogva saját késztetéseik ellenére fel tudják fogni, hogy nem szabad kárt okozniuk gyerekekben. Gond azokkal a (pedofil vagy nem pedofil) emberekkel van, akik bármilyen módon bántalmaznak gyerekeket.
Érdekes megfigyelni a hasonlóságot a pedofil hajlamokkal rendelkező, ám ép erkölcsi érzéke miatt azokat elnyomó ember, illetve a rasszista általánosításokra való hajlamát ugyanilyen indíttatásból elnyomó ember között. Mindketten olyan erőfeszítést tesznek, amelytől jobb lesz a világ. Ez a saját szemszögükből esetleg önfeláldozásnak is tűnhet, ám a civilizált társadalom szempontjából valójában minimális elvárásról van szó.
Posted 17 Jun 2009 at 9:49 am ¶Everydayem..
ne vicceljük el a dolgokat.
“ez azért inkább rád igaz, nem?”
Nem valószínű, mert az írásaidból az látszik, hogy kb. annyi ismereted van a jelenlegi és az évekkel ezelőtti helyzetről, mint a magas minisztériumokban ülő évek óta tapasztalat, és gondolkodás nélkül, nyugati minták alapján működésképtelen szabályrendszereket létrehozó “kollégáknak”. Vagy úgy is fogalmazhatnék, hogy: mint a cipőm talpának.
A vulgaritás látom jól megy, de a mondanivaló mögötte igen szegényes. Legalább használnád jól, ha ilyen stíluseszközökhöz nyúlsz.
Mellesleg most csak nem kirekeszted Te is az idősebb korosztályt? 
A 2. vh. után épült fel mindaz, amit az utóbbi 20 évben így, vagy úgy, de pénzzé tett az állam, és bár én csak 25 éves vagyok, ettől függetlenül nagyon jól ismerem a ennek a korszaknak a saját szakterületemen elért eredményeit, és ezek bizony, olyan szintű tudásanyagot jelentenek, amire bárki, bárhol büszke lehetne még ma is. De akár annyira is, ha csak a felét tudná.
Az meg könnyen lehet, hogy láttál ilyen osztályokat, de ha sosem tanítottál köztük, akkor az eredményeiket sem tudod értékelni. Ez egyáltalán nem pénz és odafigyelés kérdése sztem, mert lehet tanítani differenciáltan akár három osztályt is egy teremben, de ahhoz megfelelő körülmények kellenének, a gyermekek részéről megfelelő neveltetés, minimális tisztelet önmagával, a társaival, és a tanítójával szemben, némi türelem, stb. Ezek a “skillek” az első néhány évben dőlnek el (később már nehezen taníthatók, tanulhatók), és a gyermekek mai átlagos környezete sajnos nem olyan, hogy ezeket a tuljadonságokat erősítené bennük. Inkább ellenkezőleg.
Amíg ezt nem teszik, addig a többieket, a normálisakat, esetleg a keveseb kiemelkedő képességűt büntetik az ilyen szituációkkal, ami véleményem szerint semmiképp nem okos döntés.
Szóval a jelenelgi körülmények között igenis veszélyes amikor rázúdítanak egy osztályra átlagon aluli képességű, egyéni bánásmódot igénylő tanulókat, mert ennyi erővel kb. mindegyikhez rendeletnének egy külön tanítónénit.
Szadeszt iderángatni nem volt nehéz, ők azok, akiknek már több, mint egy évtizede semmi közük a valódi liberális elvekhez. Sajnos ebben az országban minden felfordul idővel… pl. milliárdos kapitalisták éneklik az internacionálé “föl te éhes proeltár”" című sorait, és közben szocialistának vallják magukat. Eközben a narancssárga pártban vezető posztokon régi elvtársak, és kiszes fiúk ülnek. Ha ez megtörténik, bármi előfordulhat.
“A rászorultsági alapon és a pozitív diszkrimináció jegyében adott támogatás nem kirekesztő.”
Posted 17 Jun 2009 at 11:51 am ¶Dehogynem. Akkor, amikor az idézőjeles “rászorultnak” a támogatásokkal együtt több jut, mint nekem, aki nem esek bele pár forint híján a kijelölt intervallumba, igencsak igazságtalanná válik a rendszer. Ráadásul a társadalmi szerződés alapjait ássa alá, azzal, hogy nem a tanulás-munkavégzés minősége, érdemei alapján minősíti az embereket.
“Ettől én még vígan nácizok – pl. a zsidó nácikat is lenácizom – és közben persze nem gondolom, hogy bármi köze lenne a zsidóságuknak ahhoz, hogy olyanok, amilyenek. (Persze, mindez túlzott egyszerűsítés, mert fasizmus, nacionalizmus és nácizmus korántsem egyenlő, páronként sem egymással.) Minden népben, nemzetben találhatók ilyen csoportok. Hol többen, hol kevesebben vannak.”
Hát igen, mert könnyű egy népcsoportot kollektíven elítélni, de sokkal nehezebb megnézni személyenként.
Amúgy egyetértek veled kb. az emberek sokfélék, és bonyolultak, és ugyanazokra a hatásokra mindegyikük másképp válaszol, szóval vannak itt is, ott is.
Posted 17 Jun 2009 at 11:56 am ¶Álarcos:
1) Az árnyékbox helyett konkrét tényekkel is tudod bizonyítani az első bekezdésedben foglalt állítást?
2) A fenti írásaim melyik részét találtad pontosan vulgárisnak? Egyébként igaz, hogy jól megy a vulgaritás, adott kontextusban jól is használom, de még nem tartunk ott.
3) Nem, a fenti hozzászólásomban nem az idősebb korosztályt rekesztem ki. Csupán azt a hozzáállást ítélem el, amely azzal próbálja egy vitapartner érveit elutasítani, hogy az illető még nem elég öreg ahhoz, hogy bizonyos dolgokat tudjon. Az ilyesfajta taktika komoly érvelési hiba lenne, mint ilyen elítélendő.
4) Azt hiszem, az 1950 és 1990 közötti időszak Magyarországon elért eredményeinek megítélésében alapvetően nem értünk egyet. Nekem egy kis megnyugvást jelent, hogy az adott időszakban a piac inkább az én értékítéletemet osztotta: a te általad detektált zsenialitás által létrehozott termékekre és szolgáltatásokra a 80as évek második felétől nem volt igazán kereslet, a szabad piacon nem állták meg a helyüket, így az azokat létrehozó szervezetek működése nem volt fenntartható. Elképzelhető, hogy ez azért volt, mert az általad említett termékeket és szolgáltatásokat létrehozó elméken kívül a világon mindenki hülye volt. Azt el kell ismernem, hogy ennek a megítélésére nem vagyok képes. Azt hiszem, ezt egyszerűen rá kell bíznom ki-ki egyéni ítéletére.
5) Az oktatás területén szintén feloldhatatlannak tűnik köztünk a véleménykülönbség. Én úgy gondolom, hogy a tanár egy szolgáltatást nyújt. Körülbelül az a feladata, hogy minden keze alá kerülő gyerekből kihozza a lehető legtöbbet. Ehhez változatos módszertani eszköztárat kell felhasználnia. Amikor azt mondod, hogy a jelenlegi gyerekanyag nem képes olyan eredmények elérésére, mint az X évvel ezelőtti, az azt sugallja, hogy szerinted a tanár feladata egy absztrakt, megkérdőjelezhetetlen, kanonizált tananyag leadása egy szintén absztrakt, ideális módszertan alapján. Ez az az állandó mérce, ami alapján ilyen kijelentéseket lehet tenni. Ha egy gyerek ebbe a viszonylag szűk keretbe nem fér bele, az magára vessen. Hát az ilyen tanár kb. egy autista asztaloshoz hasonlít, aki akkor is fenyővel szeretne dolgozni, hogyha a megrendelő tölgyfabútort kér. Sajnos jelenleg sok ilyen van – itthon. Azért is elfogadhatatlan az a feltételezésed, hogy a gyerekanyag “rosszabb”, mert akkor ennek a jelenségnek globálisan kellene jelentkeznie: a technológiai fejlődésnek például nem egyre jobb, hanem romló teljesítményű termékeket kéne létrehoznia. Az autóknak egyre lassabbnak és kényelmetlenebbnek kellene lenniük, a számítógépeknek egyre nagyobbnak… Hmmm az empíria ellentmond a hipotézisednek, bár kétségtelen, hogy a hipotézis ettől függetlenül rendelkezik bizonyos esztétikai értékekkel, mondjuk tragikus báj, miegymás. Ilyenkor általában az a javallat, hogy az elméletet közelítsd a valósághoz. Ennél kalandosabb a valóságot úgy reprezentálni, mintha alátámasztaná az elméletet, ezzel is meglehet persze próbálkozni…
Posted 17 Jun 2009 at 12:26 pm ¶Természetesen bármikor bebizonyítom.
Beültetlek mondjuk a Mezőkeresztesi Általános Iskola (mára Kossuth) egyik volt kisegítő osztályába, a 60-as évek szakmai és ipari eredményeit viszont nem vagy képes értékelni, mert nem értesz hozzá. Tehát sajnos bárhogy is bánom, erről lemaradtál. Egyébként értékítéletet sosem a piac mond, sosem a tömeg jelenti a színvonalat, ha így lenne, nem volna magas művészet kategória sem.
“Azért is elfogadhatatlan az a feltételezésed, hogy a gyerekanyag “rosszabb”, mert akkor ennek a jelenségnek globálisan kellene jelentkeznie:”
szintén meglepő eredményre juthatsz.
Nem feltételezés, tény, és valóban globálisan jelentkezik, sőt a globalizáció által értintett országokban méginkább jelentkezik mint nálunk. Az a rengeteg disz… és itt nem a zenei hangra gondolok, hanem a diszgráfival, -kalkuliával, -lexiával, terhelt gyeremekekre, a POS, a funkcionális analfabéták nagy, és egyre növekvő száma, a gyermekek, fiatalkorúak, érzelmi-szellemi instabilitása, a gimnazisták olvasni nem tudása, mind-mind az általam vázolt irányba mutat. Sajnos. De ha veszed a USA felnőtt lakosságát…
“Én úgy gondolom, hogy a tanár egy szolgáltatást nyújt.”
Posted 17 Jun 2009 at 3:26 pm ¶Teljesen hibás gondolatenet. Ellentmond minden létező, és valaha volt pedagiógiai ismeretnek, elvnek.
A tanár és a gyermekek jó esetben közösséget alkotnak, mint egy ideiglenes, napi néhány órán keresztül létező család. Különösen igaz ez az alsótagozatra. Midnen családon belül megvan a szabályrendszer, amihez a családtagok tartják magukat, megvan a munkamegosztás, a figyelem és tisztelet egymás iránt, az alkalmazkodás.
És persze mindig voltak különbségek a tanulók között, de amikor odáig jut a helyzet, hogy néhány első osztályos közül egyik 3, másik hat, a harmadik pedig egy 9 éves gyermek szellemi szintjén van, akkor nincs az a módszertan, amivel úgy tudnád kezelni ezt az állapotot, hogy mindháromnak megfelelő legyen. Magyarul a vége szenvedés a tanítónak, és a tanulóknak is. Mert lehet, és kell is az eltérő képességű tanulókat eltérő szabályrendszer szerint értékelni, régi dolog ez. Az is, hogy egy megfelelő tanító-tanuló kapcsolatban mindkét fél alkalmazkodik a másikhoz, különleges helyzetekben különleges eszközök, engedmények, követelmények kellenek, de ez, ma már, amikor minden nap, és majdnem mindegy gyermek “speciális eset” egyszerűen nem elég.
Álarcos:
A bizonyításra a legutóbbi hozzászólásodban egy kísérletet javasolsz. Ezzel szemben a korábbi sommás véleményed nem egy jövőbeni kísérlet várt eredményeit érintette, hanem – saját bevallásod szerint – az én korábbi hozzászólásaimat. Így ez a bizonyítási javaslat nem fogadható el, hisz nem a tárgyra vonatkozik. Különben sem lenne fair engem beküldeni az általad megjelölt osztályba, hisz sem személyiségem sem képességeim alapján nem várható el, hogy ÉN kezeljem ezt a helyzetet. Nagy szerencse, hogy vannak olyan tanárok, akiknek mind a személyisége, mind a felkészültsége megfelelő, és nap mint nap bizonyítják az én igazamat. Számos tanulságos esettanulmányt találhatsz a vonatkozó szakirodalomban, pl. Educatio idevágó számai vagy a “Cigánynak lenni Magyarországon” c. kötet oktatással foglalkozó részei.
A “gyerekanyag” kifejezés is azt a rossz pedagógiai hozzáállást képviseli, amelyet az előző hozzászólásomban is kifogásoltam. A különböző disz-ek és egyebek nem a tanulásra való alkalmatlanságot jelentik, hanem olyan nehézségeket, amelyeket a gyereknek és a tanárnak, adott esetben szakértők bevonásával le kell küzdenie. Nekem van olyan diszlexiás barátom, aki a problémái (és minden várakozás) ellenére megtanult egy idegen nyelvet, jelenleg könyvvizsgálóként dolgozik Angliában. Ja, nem a magyar iskolarendszer adott neki szárnyakat, itt valszeg szakmunkás lett volna belőle, na mi miatt? A rossz hozzáállás miatt.
Az általad leírt légkörmegteremtés meg közös munka stb. RÉSZE a tanár és az iskola által nyújtott szolgáltatásnak. A szabályok felállítása és betartatása szintén része a folyamatnak. Ha azonban a diákoknak nem evidens az első osztályban szeptember elsején, hogy mik a szabályok és miért kell őket betartani, akkor a tanáron és az iskolán múlik, hogy ezt megértesse velük, akkor is, ha nehéz. Ehhez a gyerekeknek alkotmányos joguk van, akárki is az anyukájuk és akármire is nem tanította meg őket korábban. Abban egyetértünk, hogy 6 éves korára óriási, bizonyos esetekben behozhatatlan lemaradást halmozhat föl egy gyerek. Ennek a megakadályozása is állami feladat (lenne), a munka javát pedig szintén a közoktatásban, t.i. az óvodában kéne elvégezni. A tanárnak ezt a célt természetesen nem egyedül kell elérnie: fejlesztő pedagógusoktól, illetve a szociális intézményhálózattól kell segítséget kapnia. Tisztában vagyok azzal, hogy ez jelenleg Magyarországon nem így működik. De nem az a megoldás, hogy akkor mindenki alkalmazkodjon a meglévő botrányos viszonyokhoz, hanem az, hogy minden lelkiismeretes ember addig álljon ki az igazság mellett, amíg az nem érvényesül.
Igazából nem bánom, hogy lemaradtam az általad említett magyar ipari és technikai szupernováról. Edig elég jól eléltem az ismerete nélkül is. Csak a jövőre nézve tanácsolnám, hogy amikor olyan dolgokról szeretnél beszélni, amelyeket a közönséged nem ismer, akkor próbálj meg szemléletes példákat hozni. Azt azért fenntartom, hogy az ipari újítások színvonalát a piaci siker méri. Ha szeretném valahogy támadni a saját korábbi érvemet, azt mondanám, hogy a technikai tartalom verte az egész mezőnyt, de sajnos a marketingtudás hiányzott a vállalatokból, illetve a Nagytestvér nem engedte érvényesülni ezeket a törekvéseket – csak egy ötlet…
Az iménti hozzászólásaidban szereplő cigány “kultúra” (idézőjel tőled), illetve magaskultúra kifejezések használata arra utal, hogy a kultúra fogalmadon lehetne mit csiszolni, Ehhez javasolnám bármilyen, 1970 után kiadott szociológia tankönyv tanulmányozását.
Posted 17 Jun 2009 at 3:56 pm ¶Sztem meg egyszerűen
ne gabalyodj bele, ha már nem látod át. Közlöm veled, hogy most épp ebbe a csapdába estél bele, mert a korábbi hozzászólásaimban céloztam bőven azokra a pontokat amik a témával kapcsoaltos ismerethiányodra, és felkészületlenségedre utalnak, én pedig nem szoktam ismételni magam, vagy megérted elsőre, vagy olvasd újra, míg el nem jut hozzád a mondanivaló. Azzal, hogy szembesítenélek a helyzettel (elég volna csak mefgigyelőként), csak számodra tudnám bebizonyítani azt, ami nekem már most is nyilvánvaló, de ha nam akarod, hát nem muszáj. 
Nekem mindegy, hogy milyen tévhitekben élsz-halsz.
A cigány kultúra idézőjeles volt, nem véletlenül, javaslom hát, hogy üsd fel a megfelelő tankönyvet, vagy az értelmező kéziszótárt az iróniánál. Esetleg az eufemizmusnál.
Ha végeztél, szólj. Hátha még a közelben leszek. A magaskultúra kifejezést meg én biztos nem írtam le, szóval újra az olvasást ajánlom neked, mint információforrást. Lehet működni write-only módban is, de semmi értelme.
EGyedi esettel példálózni pedig butaság, főleg úgy hogy a körülményeket nem ismerjük. Mindazonátal az átlagos szint jelenleg is romlik, köszönhetőn a cigány gyermekek egyre nagyobb arányának is, az egymással 13-14 évesen elháló anyáknak a 3 évesen cigarettázó kölyköknek, a saját rokonukkal nagyobb támogatásért szándékosan “sérült” gyermeket nemző idézőjeles “szülőknek”.
Vicces dolog ez, amikor az autóvezetéshez pl. vizsga kell, de “szülő” bármelyik bunkó lehet felelősség nélkül, ha a “képességei” adottak. 
Ez aztán meg is látszik akkor amikor a gyermekeik valahol (óvoda-iskola) bekerülnek az oktatási rendszerbe. Akarod vagy nem gyerekanyag márpedig van, és hiszed, vagy nem, nem mindegy, milyen képeségekkel kerülnek a gyermekek az oktatásba. 
Szép dolog azt mondani, hogy a hiányzó ismereteket tanítsa az óvónéni, esetleg a tenítónő, de ebben azok az idézőjeles “szülők” egyáltalán nem partnerek, és ha erre hagyatkozunk, akkor az lesz, mint ami most tapasztalható: hogy középiskolában egy-egy véletlenül nyugdíjközelében lévő, megfelelő személyiségű tanár, vagy tanárnő tanítja meg majd olvasni és viselkedni őket. Persze csak addig, amíg még ott van az állásában, pár év múlva ő sem lesz már, és a jelenlegi felsőoktatási rendszer romjairól kikerülő tanerők sosem lesznek képesek a helyét átvenni, mert ahogy mondod, hiányzik a tudás, és a megfelelő személyiség, ami ösztönösen is képessé tehetné őket a gyermekek nevelésére. Kissé zsákutca-helyzet. Szerintem.
Az iskola és tanár pedig sosem szolgáltat, szolgáltat az önkormányzat, ha befizetem a szemétdíjat, vagy az ocsmányiroda ha új személyit kérek az ellopott régi helyett, de a tanító és az iskola teljesen más helyzet. Aki szolgáltatássá, és üzleti foylamttá silányítja az oktatást, az egyszerűen nem normális.
Az iparral és az itthon felhalmozott tudásanyaggal kapcs. csak annyit tudok mondani, hogy egyszer böngéssz a szabványügyieknél. Egy töredékét még megtalálod annak, ami a ’56-tól ’80-ig született itthon. És továbbra sem értek veled egyet, a jelenlegi piac ugyan kiszolgál bizonyos igényeket, de a minőség, vagy az adott termék mögött álló szellemi tőke semmiféle összefüggésben nincs a piaci sikerrel. Sajnos. Hozhatnék rá példát, de szemléltetni ezeket a dolgokat nem lehet, ahhoz hogy értsd a példát, mindenféleképp szükség lenne némi szakmai hozzáértésre, felkészültségre.
Posted 17 Jun 2009 at 7:28 pm ¶Álarcos:
Én is belefáradtam.
Nem magaskultúrát írtál, hanem magas művészetet. Ez hasonló kategória. Írjál legközelebb inkább magasépítészetet, olyan legalább van (idegenszavak szótára – szarkazmus).
Bocs, de azt továbbra sem tartom elfogadható érvnek, hogy “nem tetszik a véleményed, ezért biztos nem értesz hozzá”. Akkor sem, ha jó sokszor írod le. Ettől függetlenül nem bátorítanálak arra, hogy feladd ezt a technikát. Bizonyos körökben kellően határozott fellépéssel nagyon jó arányban bejön, szóval csak így tovább.
A cigányság kultúráját idézőjelbe tenni egy a rasszizmus elvetéséről szóló eszmecserében enyhén szólva nem comme-il-faut (francia szótár).
A szabványügyi böngészést felírtam azok közé a teendők közé, amelyeket majd kiadok a titkáromnak, ha egyszer nyerek a lottón. Kösz a tippet, gondolom, sokat fogok belőle épülni.
A magam részéről így foglalnám össze az eddigieket: egyikünk nézetei és stílusa sem szimpatikus a másiknak. Én akkor most kilépek.
Peace be with you vagy mifene.
Ja, és el ne feledjem az obligát smiley-t:
Posted 17 Jun 2009 at 9:26 pm ¶http://www.google.hu/search?q=magas+m%C5%B1v%C3%A9szetet
nyelvünk folyamatosan változik, és alakul, ha szeretnél lépést tartani, és fontos még a magyar nyelv neked, akkor sztem minél előbb szólj a titkárodnak, hogy néha böngéssze át az elmúlt évben megjelent új szavakat, szintagmákat.
Az érveim pedig nem a “nem tetszik” sokszor leírásában merültek ki, aki kíváncsi rá visszaolvashatja és megtalálhatja. Szóval talán nem kéne finoman csúsztatásnak nevezett valótlanságokba beleesni épp egy blog kommenthalmazában, nem illik az oldal tulajdonosához, a Papírhajó fő szerzőjéhez sem ez a magatartásforma.
S lehet, hogy nem illő a rasszizmusellenes bejegyzés mögé idézőjelbe tenni a cigány “kultúra” szót, de másként nem tehettem, mert a kultúra normális értelemben mindig pozitív jelentéstartalmú, valami értéket jelöl, az előbb említett etnikumra átlagosan jellemző sajátosságok pedig a normális emberi szabályok felől közelítve egyáltalán nem sorolhatók a követendő értékek-erények közé.
Posted 17 Jun 2009 at 10:05 pm ¶Huh, tegnap nagyon belehúztatok…
Posted 18 Jun 2009 at 7:54 am ¶álarcos: Ne mosd össze a “kultúra” szó objektív fogalmát a saját szubjektív definícióddal, ami hozzá tartozik.
A kultúra magában foglalja egy-egy népcsoport művészi, irodalmi, zenei alkotásait (ez kétségkívül van a cigányoknak), az emberek által alkotott tárgyakat, illetve a saját szűkebb társadalmuk szabályait, normáit, hiedelmeit, stb.
Az máre egy más kérdés, hogy a cigányoknak Magyarországon belül szubkultúrájuk van, ettől szép a kulturális pluralizmus.
Posted 18 Jun 2009 at 9:38 am ¶“Mi magunk legyünk az a változás, amelyet látni szeretnénk a világban” (Gandhi)
Posted 18 Jun 2009 at 1:25 pm ¶Én nem mosom össze. Pont abban az értelemben használom, amit a szó jelent:
Valaminek, valakinek a kulturált, művelt volta, műveltsége. Az emberiség által létrehozott, anyagi, és szellemi értékek összessége, || a művelődésnek valamely területe, vmely népnél való megnyilvánulása. Ezzel szemben tehát a fentebb említett népcsoport sajátosságaira csak idézőjelbe téve, iróniaként alkalmazható a kultúra szó. Hol is itt a probléma?
“egy-egy népcsoport művészi, irodalmi, zenei alkotásait (ez kétségkívül van a cigányoknak),”
Posted 18 Jun 2009 at 1:42 pm ¶hja, és ugyan kitől tanulták?
álarcos: Remélem, amit írtál azt te sem gondolod komoly ellenérvnek.
Posted 19 Jun 2009 at 8:10 pm ¶Nem ellenérv, csak teljsen komoly, merthogy ez a valóság. Jelenleg nagy hányaduk ott tart, hogy önállóan még egy nyamvadt WC-t sem tud magának megépíteni.
Persze kivételek mindig voltak, de nem az a jellemző.
Avagy meséld hát el, mi a saját kultúrájuk. És ne azzal kezd, amikor mondjuk Párkainál végzett zenetanárok tanítják őket szolfázsra, vagy hangszeren játszani.
Posted 19 Jun 2009 at 9:05 pm ¶+d
Posted 19 Jun 2009 at 9:08 pm ¶á=é
Post a Comment