Voltam kerámiatáborban- jó volt, mint mindig. Nagyon jó. Imádom <3 Akartam Nektek képeket csinálni a munkáimról, de erdélyi szürke agyagot kaptunk mi nagyok, mert mi már nagyon ügyesek vagyunk és tudunk vele bánni. Yeah. A fekete engób meg a szürke agyagon nem nagyon mutat jól kiégetés előtt, szóval  majd akkor kaptok képeket, ha ki lesznek állítva, vagyis októberben. Muhaha.

Az évek múlásával nagyon sok furcsa változást kell megszoknom. Mindenek előtt azt, hogy felnövök, és ez rengeteg olyan dolgot eredményez, amikkel szembe nézni sokszor nem könnyű. Rengeteg típusú embert sodor elém az Élet Tengere, és meg kell válogatni, ki az, akinek ledobom a kötelet, hogy felmászhasson a Papírhajóra, és ki az, akit nem engedek fel. Egyesek felgyújtják, mások befoltozzák a hajót.

Egyre nagyobb, okosabb és ügyesebb leszek. Most már a táborvezető egyik fő segítőjeként lehettem ott, és hozzám is jöhettek a picik, ha valami bajuk volt- ha repedt a munkájuk, ha nem tudták, hogyan kell használni az engóbot vagy a foccsot, ha nem boldogultak egy áttöréssel… nem gondoltam volna, hogy ilyen… egészen egyszerűen jó érzés az, hogy segítséget kérőből az ember lassan, észrevehetetlenül, de biztosan segítséget nyújtó lesz.

Felnövök, és velem együtt nő fel mindenki is, akit a barátomnak hívok. Együtt vágtunk neki az Élet Tengerének, és most az egyikük…

… férjhez megy. Ez nekem annyira de annyira… egyszóval mondhatnám, hogy furcsa, de annál sokkal több. Egyszerre érzek örömöt, amiért jó neki, büszkeséget, mert a barátjának tart; és egyszerre vagyok egy picit irigy is. Undorító dolog lenne, ha ellene irányulna- de nem így van. Éppen ezért jobb is lenne inkább dühnek hívni. Igen, hívjuk dühnek az érzést az Élet Tengerével szemben. Rohadj meg, Élet Tengere, amiért nem sodortál mellém senkit, akivel elmehetnék erre a fantasztikus eseményre! Rohadj meg hajókormány, amiért nem fordultál abba az irányba!

Rohadj meg Captain, amiért olyan béna vagy!

De mit tudnék tenni, ha egyszer halott…?

Meghalt? Valóban azt hiszed, hogy meghalt?

Persze. Mindjárt el is mesélem neked. Mindez akkor kezdődött, amikor…

2.4.1