Mielőtt még a napi XXX olvasóm itt tolongana az ajtóm előtt, kezükben virágokkal vagy csokikkal (amiknek jobban örülnék ), mindenkit megnyugtatok: jól vagyok, a műtét rendben lezajlott, semmi komplikáció, minden a legnagyobb rendben! És most, hogy ilyen frankón lelőttem a poént, elmesélem, hogyan is volt mindez

Nos, mint ismeretes, egy ún. visszértágulat volt a bal herém felett, aminek a latin neve valami variovalami, amit bárhogyan is igyekeztem, nem tudtam megjegyezni (Iszkiri?:D). Kedden hajnalban fél hatkor (Úristen, még belegondolni is borzalmas!) keltem, anyukám pedig bevitt Kecskemétre az urológiára. Felvettek az osztályra mindenféle bizbasz mérés (pl. vérnyomás) után (egyébként a vérnyomásom 137 volt, ami kicsit jelzi, hogy ideges voltam, ugyanis életem eddig 18 éve során sosem volt nagyobb a mérési eredmény 116-nál). Kaptam egy csodálatos köpenyt is, amit kötelezően viselnem kellett a fertőzések elkerülése végett (és alatta semmit, mivel kínos helyen műtöttek). Ebben kb. úgy éreztem magam, mint akire egy partisátrat aggattak, hiszen minimum 8 számmal volt nagyobb az én méretemnél.

A szobám… maga a tökély, és komolyan! Én nem tudom, hogyan kerültem oda, vagy egyáltalán az a szoba hogyan került oda, vagy mennyire jellemző (sejtésem szerint nem nagyon) ez a magyar egészségügyre, de kétágyas volt, mégis egyedül voltam benne, volt TV, légkondi és külön mosdó wc-vel, de nem az a gyetva fajta ám, hanem tiszta! Anyulámmal egyik döbbenetből a másikba estünk, főleg miután a lázamat is megmérték (persze nem volt): egy kis csipogó izét nyomtak a homlokomra, ezzel szétbaszva a frizurám, ami kb. 2 mp alatt megmérte hőmérsékletem. Namost vagy kezeltél az egyik kormánybiztost a kecskeméti urológián, vagy én nem tudom, mindezt hogyan, de az sem egy utolsó dolog, hogy Kecskemét polgármestere itt volt főorvos anno.

Egy óra várakozás után jött is értem a néni meg a bácsi, hogy elvigyenek a műtőbe. A néni a formás fenekembe nyomott egy bódító szurit (nem altatásban végezték a műtétet), a bácsi pedig átemelt a hordozóágyra, és anyukám kíséretében a műtő felé vettük az irányt. Két emelettel feljebb új ágy, új lepedők, a fejemre sapi, és én már nem nagyon érzékeltem a külvilágot (valahogy olyan volt, mint amikor egyszer nagyon-nagyon-nagyon sok ópiumos vízipipát szívtunk ). Kába állapotom ellenére azonban annyit még megjegyeztem, hogy a műtő is überfasza. Mindenhol modern műszerek, üvegborítás, lelátó a tanoncoknak- totál mint egy Grey’s Klinikában (amit magyarul helytelenül Grace Klinikának írnak) vagy Dr. House-ban! Kaptam egy takarófalat az arcom elé, hogy ne lássam, amint matatnak bennem, meg leérzéstelenítettek ott lent, és neki is kezdtek. Bódult voltam, tehát az álom és az ébrenlét határán, és mindösszesen annyira emlékszem, hogy körülöttem bácsik jönnek- mennek, és hogy valaki piszkál valamit  a köldököm  mellett, kis barátom irányába. Nem is tudom leírni, mi volt az; nem fájdalom, csak az a tompa érzés, mint amikor a fogorvos matat a leérzéstelenített szádban.

A műtétet 20-30 percesre ígérték, ehhez képest egy órás lett, és anyum már sík ideg volt, mire kitoltak- állítása szerint tudatomnál voltam, én erre nem emlékszem, meg arra sem, hogyan kerültem vissza a szobába. Kedden egész nap ki voltam ütve és alig tudtam mozdulni, mert fáj a vágás. Végül mégis felkeltem, estefelé már egyre többet és egyre magabiztosabban, mert 1) idegesített, hogy senki nem képes becsukni a szoba ajtaját, 2) egyszerűen képtelen voltam abba a kacsának nevezett akármibe pisilni, és muszáj volt wc-re mennem, 3) a tv távirányítóját nem találták meg, ezért azt is be kellett kapcsolni.

Ma reggel lázat mértek, kötést cseréltek, és fél 12-re már itthon is voltam. A vágás még  picit fáj, de nem vészes, kaptam gyulladáscsökkentő gyógyszert, így holnap már buszozok is Kecskemétre a Harry Potter és a Félvér Herceg premierjére (semmi pénzért nem hagynám ki), péntektől vasárnapig pedig az ösztöndíjasok gólyatáborában leszek (a 20-30 főből kemény 3-an leszünk az új ösztöndíjasok ) a Balatonon. Persze azért vigyázok majd magamra, nem futok, nem emelek, nem erőltetek, óvatosan járok és nem pancsizok a Balcsiban sem. Jövő hét szerdán pedig varratszedés, és voi lá: Kapitányt megjavították! Kérésre az augusztusi esedékes blogtalin rémisztgethetek embereket a heggel, ami a köldököm mellett fog maradni (és szerintem szexi lesz, én szeretem a sebhelyes fiúkat ).

 2.4.4