A saját identitásunk valamilyen mértékben attól is függ, hogy a körülöttünk lévő emberekhez képest mi hogyan határozzuk meg magunkat, a személyiségünk milyenségét és határait. Tökúj közösségbe lépve az összes kérdést, amelyet többé-kevésbé már lezártnak hittünk, újra meg kell nyitni. Meleg fiatalként ez a képlet még valamivel bonyolultabb is, mint a legtöbb kortársad számára.

Érdemes talán arra gondolni, hogy a nagy újdonságok előtt van az emberben valami kellemes bizsergés, hitetlenkedő szertelenség, türelmetlen várakozás. Nos, anélkül a kétely és bizonytalanság nélkül, amelyet ebben a posztban leírtál, ez a bizsergés feleannyira sem lenne izgalmas.

Általában nem kell téged arra emlékeztetni, hogy eddig mit értél el, de ezekkel a félelmekkel kapcsolatban talán nem hiábavaló:

- Konzervatív-református családi háttered ellenére fel tudtad vállalni a melegségedet, anyukáddal, testvéreddel, keresztanyáddal, stb. elfogadtattad, egy olyan korban, amikor sok meleg fiatal (pl. annak idején én) még arra vár, hogy egyszer majd csak elmúlik. Kisebb-nagyobb nehézségeket kellett legyőznöd, de biztosítottál magadnak egy olyan kamaszkort, ami mindenkinek kijár, szerelmekkel, csalódásokkal, ilyenekkel. Ezt sajnos kevés meleg fiatal mondhatja el magáról.
- Bekerültél “az orszég egyik legjobb egyházi és egyéb gimnáziumába”, jöttél, láttál, és elmondhatjuk, hogy győztél.
- Gimnazista létedre egy idegen városba szakkolégiumba jártál, és a bejegyzések alapján szintén brillíroztál.
- Egy hosszú (és nem túl olvasmányos bejegyzéseket generáló) felvételi procedúra alapján sok fiatalból bekerültél abba a kevésbe, aki valami nagyon értékeset kapott (bocs, őszintén kb. ennyi jött le).

Szóval, mégegyszer nyugi. És ha már szóba került a híres (és imponáló) magabiztosságod, hadd mondjak erről még valamit: ez egy rendkívül fontos pozitív tulajdonság, őrizd és becsüld meg, legyél nagyon hálás azoknak, akik segítettek kialakítani. De azt hiszem, ahhoz, hogy szintetizálj, új dolgokat fogadj be, és épülj, ugyanilyen fontos, hogy tudjál kételkedni, kapjál kisebb-nagyobb pofonokat, néha kicsit megrendüljön a világképed. Akadályok nélkül senkiből sem lenne kitűnő gátfutó – ha úgy gondolod, hogy mindennek oka van, akkor légy hálás a bizonytalanságért és az akadályokért is.

Összefoglalva: nyugi, minden nagyon jó lesz (one way or another…)

Amit tapasztalatként tudok elmondani (nálunk sok cimbi nyargalt ki külföldre kisebb-nagyobb tanulmányokat folytatni) az az, hogy egyrészt az elején szinte biztosan szar lesz: honvágy, minden ismeretlen, stb. Ami viszont el fogja nyomni ezt, az a társaság. Az, hogy mindenki így lészen ezzel, nem csak te, közösen élitek meg ezt az élményt, és ez (is) egy csapattá fog kovácsolni a többiekkel.

No para (mondom én… kész röhej ), minden buena lesz.