Mivel többen kifogásoltátok, hogy az ösztöndíjpályázat folyamata igen szegényesen dokumentált a blogon, ezért most engedek az olvasói nyomásnak- na meg amúgy is akartam róla írni- és beszámolok az egész válogatás hogyanjáról és miértjéről

Kezdjük talán az iskolák jellemzésével!

Van egy junájtid vörld kálidzsiz (direkt írom így, nem akarom, hogy ennek alapján találjanak rá a blogomra, mert az évi 3-4 ösztöndíjasból nem lenne nehéz kisakkozni, melyik is vagyok én) nevű nemzetközi szervezet, melynek 12 iskolája van világszerte (Wales, Olaszország, Norvégia, Bosznia, Dél-Afrika, India, Szingapúr, Hongkong, Bolívia, USA, Kanada, Costa Rica, illetve ősszel nyílik a 13., Hollandiában), melyek diákokat fogadnak a világ minden tájáról, általában 70-80 országból, akik egy nehéz válogatási folyamat után nyerhetik el az iskolák által felajánlott ösztöndíjat.

És hogy mindez miért jó? Azért, mert

- az iskola a nemzetközi érettségivel zárul, amellyel gyakorlatilag világszerte egyetemek tömkelege áll nyitva az ember előtt,

- 20.000 euró értékű ösztöndíj tulajdonosaként színvonalas, általában tengerparti campusokban élhet az ember két évig egy nemzetközi csapatban,

- nem csupán az akadémiai tudásra fektetnek hangsúlyt, hanem a kötelező szociális- művészeti- és sporttevékenységek segítségével az egész embert formálják,

- az így kinevelt generáció sokkal érzékenyebb lesz a világ problémáira azáltal, hogy megszüntetik a nemzetek közötti ellenségeskedést és versengést.

És hogy hogyan kerültem én mindebbe?

A válogatási folyamatról nem fogok a legrészletesebben írni, mivel esetleg akad közöttetek olyan, aki majd szeretne részt venni a válogatáson és kijutni az egyik iskolába, versenyelőnybe pedig senkit sem szeretnék hozni.

A háromfordulós válogatás első rostáján 60-an jutottunk át a 208 érvényesen jelentkező közül. A beküldött, huszoniksz oldalas jelentkezési lapunk alapján szűrtek ki. Írnunk kellett rengeteg esszét a

- családunkról, környezetünkről

- a motivációnkról

- az iskolán kívüli tevékenységeinkről

- helyzetünkről a korosztályainkban

- közösségi munkánkról

- a sport és a művészetek szerepéről az életünkben

és hasonlók. A leghosszabb esszé, a 400-600 szavas (amit én persze semmi perc alatt megírtam, hiszen mint tudjuk, én a semmiről és képes vagyok oldalakat írni… , volt. Itt megadtak 13 szót, azok közül kellett 8-at (ha jól emlékszem, annyit) kiválasztani, és írni valamit. Az én esszém témája nagyjából az volt, hogy vajon nevezhető-e demokráciának egy olyan rendszer, melyben vannak emberek, akiknek félniük kell az őszinteségük következményeitől. A Félelem nélküli világ, igen, ez volt a címe Nem is olyan szar a memóriám, mint gondoltam

Meg persze tanári ajánlások, bizonyítványok fénymásolata, nyelvvizsgák fénymásolata stb.

Ezek után jött a második forduló, amely egy fél- háromnegyed órás interjú volt, melyben magát az embert akarták megismerni. Hárman kérdeztek, körben ültünk, viszonylag köteletlen légkörben, de négyünk közül csak az én arcom árult el bármiféle érzelmet. Fú Beszéltünk ott mindenről a Refin át a szakkoliig, kisebbségek, főleg cigányok helyzete, szélsőségesek, stb. Miután végeztem, eszembe jutott még csomó dolog, amit elmondhattam volna, de nem tettem, és úgy éreztem, nem jutok tovább. Kikunyeráltam, hogy hétfőn (mindez vasárnap volt) itthon maradhassak, és megvárhassam a neten az eredményt. Hát, igencsak meglepődtem, mikor láttam: behívtak az utolsó fordulóba!

Természetesen az idő repült, így én máris azon kaptam magam, hogy a 198. bejegyzésemet írom SVityónál, és hogy másnap döntőzni megyek. A döntő egy két napos csillebérci tábor volt, amelyben már csak 16-an voltunk. Itt nagyon sok dolgot csináltunk, ám ezekről hallgatni kell, mint a sír Lényeg a lényeg, fantasztikus társaság jött össze, és a két nap végére mindenki úgy érezte: ha másért nem, már ezért megérte. Emlékszem, SVItyó aranyos volt és kijött elém a buszhoz, hogy elvigyen a pályaudvarra, mert mindent tudni akart első kézből

És ezek után már tudjátok, mi történt. Hétfőn várakozás, és kedden délután jött az eredmény, hogy a magyar bizottság ösztöndíjra javasol, rá egy hétre pedig az egyesület elnöke felhívott, hogy az olaszországi iskola tárt karokkal fogad

Akinek további kérdése lenne a válogatással kapcsolatban, többet szeretne tudni valamelyik iskoláról, az írjon mailt a captain@paperboat.hu –ra, mert ennél többet nem publikálok/publikálhatok Amúgy is kötelességem felvilágosítást adni, szóval csak bátran

Bábus képek pedig azért nincsenek, mert valami baja van a WLW-nek, és nem enged képeket felrakni a blogra. Azóta csinálja ezt, hogy pár napja elkezdett baszakodni, majd megjavult a blog. Nemsokára azonban ismét lesznek képek, nem kell sokat várnotok a kis kék bábura Továbbá a napokban beszélünk még majd az augusztus második felében esedékes blogtaliról is. Előre szólok, hogy nem fogadok el kifogást, mindenkit ott akarok látni

2.4.8