Azért, amit most leírok Nektek, engem már nevettek ki, fedtek meg, néztek le, ugyanakkor vívtam ki vele elismerést is. A téma fogadtatása a melegek világában nagyon vegyes- ennek okáról kicsit később.
Szóval Isten. Egy meghatározhatatlan, körvonalazhatatlan fogalom, egy személy- jobb híján nevezzük ennek, de ráillik az örökkévalóság, a végtelenség és a határtalanság is. Térben, személyben, időben és hatalomban egyaránt. Meggyőződésem, hogy Isten létezik. Hiszek benne, hiszek a teremtéstörténetben, hiszem, hogy Jézus tényleg itt járt közöttünk és hogy meghalt azért, hogy mi éljünk. Nem vagyok fanatikus, a hit nem járja át minden percem, egészen egyszerűen csak elfogadom a felsőbb hatalom létezését.
Hogy miért? Azért, mert nem hiszek a véletlenekben. Nem hiszem, hogy minden, amit most tapasztalunk és megélünk: a környezetünk és mi magunk is, csak egy véletlen műve vagyunk. A természet és a világ annyira tökéletes és kiszámíthatatlan, annyira bonyolult és megmagyarázhatatlan, hogy nem létezik, hogy ne tudatos teremtő erő építette volna fel. Egyrészt. Másrészt pedig egészen egyszerűen érzem az életemben Isten jelenlétét.
Az én Isten- képem viszonylag régóta alakul és formálódik. Volt idő, amikor nem hittem benne és nem nagyon törődtem vele, de valahol mélyen mindig is tudtam, hogy van, és nem érdemes elhanyagolni. Én kiskoromban vallásos nevelést kaptam, jártunk templomba, meséltek nekem Istenről, olvastunk Bibliát is. Ugyanakkor olyan légkörben teltek gyermekkori mindennapjaim, hogy megtanultam: önmagamat vállalnom kell tűzön-vízen keresztül.
Így mostanra talán véglegesedett- legalábbis egy ideje nem változik- a Mennyei Atyáról alkotott képem. Ez a kép pedig összeférhetetlen az egyházak zöme által terjesztett eszmékkel. És hogy miért?
Szerintem Isten egy olyan lény, aki határtalanul és végtelenül tud szeretni. A szeretetnél nagyobb erő nincsen, mert “…mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.” Isten nem azért teremtett minket, hogy utána szabályok közé szorítson és puritán életre és félelemre kényszerítsen. Nem azért lehelt életet belénk, a saját képmására teremtett emberekbe, hogy utána kitaszítottként tekintsen ránk, és puszta milyenségünk miatt utáljon és kivessen megbocsátásból. Eredendően bűnösök vagyunk, ez tény, és bűnösségünk apró jeleit a mindennapokban is könnyen felfedezhetjük, de amíg a szeretet irányítja a tetteinket, addig nem vagyunk méltatlanok az Isten kegyelmére.
Én hiszem, hogy azért vagyok meleg, mert Isten szánt szándékkal melegnek teremtett. Nem rak ránk olyan terhet, amit ne tudnánk elviselni. Mi melegek mind erősek vagyunk, mert képesek vagyunk elhordani a saját terhünket. Mindenkinek van keresztje; nekünk miért ne lehetne ez? Szerintem senki sem vitatja, hogy olykor lehetetlennek tűnő feladat az önfelvállalás.
A Biblia persze megint más dolog. Mózes azt írja, hogy férfi férfival ne. De ne felejtsük el, hogy ha Mózes minden parancsát komolyan vennénk, akkor igencsak furcsa világban élnénk. Ajánlom az alábbi kis video megtekintését, nagyon jó… a vége felé derül majd csak ki, miért is.
Másrészt pedig egy későbbi jeruzsálemi zsinaton úgy döntöttek, hogy Mózes tisztasági törvényeit a zsidókon kívül másnak nem kötelező betartani.
És nem utolsó sorban az a Biblia, amelyet ma ismerünk, egy összeollózott, utólag (persze az egyház érdekeinek megfelelően) sokszor szerkesztett könyv, amelyből rengeteg rész (pl. Mária Magdolna evangéliuma) kimaradt vagy az eredetitől eltérően került be.
Ennyit tehát a Bibliáról- térjünk át az egyházakra, melyek tanításaikat erre a megkérdőjelezhető könyvre alapozzák.
A keresztyén egyházak- eltekintve attól, hogy éppen katolikus vagy protestáns egyházról beszélünk- elutasítják a homoszexualitást. De vajon miért? Mi okuk van erre?
A történelem rengeteg diák legkevésbé szeretett tárgya, mondván, felesleges, De nagyon nehéz boldogulni nélküle, hiszen ha nem ismerjük a múltat, sokszor képtelenek vagyunk a jelen kérdéseire választ adni. Így az egyházaknak a melegekhez való hozzáállására is a történelemben keresendő a válasz. Hogyan lehet az, hogy egy olyan csoport, amely szintén sokáig a társadalom peremén élt és ki volt közösítve, folytatta ezt a megosztó és kirekesztő politikát…?
A válasz egyszerű: hatalom. A hatalom volt az, amely az egyházat felemelte (szükség volt ugyanis egy erős összetartó kapocsra a széteső Római Birodalomban). Az egyház kitüntetett szerepbe került: a pápa, mint Jézus Krisztus földi helytartója gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkezett (ez bebizonyosodott az invesztitúraharcokban), az egyház pedig határok nélkül tudta befolyásolni a tudatlan és műveletlen tömegek széles rétegét. Betegesen rettegtek mindentől, ami kicsit is mást mondott, mint ők, ami kicsit is szabad volt és nyitott az új gondolatokra. Mindent megtettek azért, hogy világi és szellemi hatalmukon ne essen csorba. Gondoljunk csak a templomos lovagokra, az inkvizíciók sorára, a reformációt követő rekatolizációra- vagy akár magára a reformációra is. Kálvin például hagyta, máglyán égessék el Szervét Mihályt.
A hatalom alapja mindig a félelem. Az egyházak pedig mindig is nagyon jól ki tudták használni ezt a fegyvert. Az embereknek a pokol tüzétől való félelmére alapozták a homoszexualitás tilalmát. A többszáz éves elhatárolódás és megbélyegzés eredménye pedig mint a mai napig látható és érezhető a társadalomban.
Jézus azt mondta: “Új parancsolatot adok nektek: hogy szeressétek egymást.” Nem hiszem, hogy bármelyik embernek lenne joga a szeretet meghatározására és korlátok közé szorítására. Nem hiszem, hogy van olyan ember a világon, aki képes megmagyarázni Istent és az ő szándékait és gondolkodását. Ezért mondom én, hogy hiszek, nem pedig azt, hogy vallásos vagyok. Ezért nem ugyanaz a kettő. Nem megmagyarázni akarom, nem dogmákat akarok felállítani, egyszerűen csak ennyi: hiszek. És mindeközben keresem az életem értelmét, keresem a szerelmet és próbálok boldogulni az életben úgy, hogy tudok, azokkal a képességekkel, amiket nekem adott a Teremtő Isten. Próbálom kihasználni a lehetőségeimet és próbálok tanulni a hibáimból és mindenből, ami történt velem. Élek, mert kaptam életet. Egyszeri és megismételhetetlen életet kaptam, nem akarom arra pazarolni, hogy mások kénye- kedve szerint élem le. Egyedül Istennek tartozom elszámolással, és amíg szeretet van bennem és hiszek, addig nincs miért félnem vagy szégyenkeznem.
2.5.6
Comments 16
Bár talán tudod, hogy ebben a kérdésben milyen állásponton vagyok, azt gondolom, hogy az ember hite a sajátja, személyes része, és hasonlóan más emberi attribútumhoz, ha nem válik egy ember szélsőséges meghatározójává, akkor teljesen egészséges dolog. A keresztény/keresztyén vallási iskolákról alkotott véleményeddel is maximálisan egyetértek.
Viszont meg kell jegyezzem, érdekes, hogy ilyen sokan, mint te is, a véletlen esélytelenségét és elfogadhatatlanságát állítod szembe a teremtettség könnyen megérhető, kényelmes eszméjével.
Hogy egyszerűen fogalmazzak, és ne legyen hosszú: ennek igen kevés köze van a véletlenhez, sőt, hogy itt vagyunk törvényszerű. A képlet egyszerű. Ha a lehetőségeid megfelelően számosak, és elegendő idő áll a rendelkezésedre, akkor egy bizonyos ponton túl már szinte mindenre igen nagy esélyed van (természetesen a rendszer biztosította paramétereken belül). A véletlennek tulajdonképpen csak abban van szerepe, hogy az általunk várt esemény mikor és hol következik be, abban igen kevéssé, hogy bekövetkezik-e. Persze a véletlent mindig könnyű kikiáltani elfogadhatatlannak. Mint ahogy sok tudós élethosszig harcol az ellen a téves kép ellen, hogy az evolúció véletlenek sorozata lenne, szerintem érdemes elmondani ugyanezt a többi esetben is.
Persze a fenti nézet nem ad szerető társat az életben, a mindennapok átvészeléséhez. Nem ad célt, okot a létezésre. Kegyetlen, hideg. Éppen ezért érhető, ha megosztja az embereket, és természetes, hogy a Tudatos Teremtő, az Emberarcú Isten sokak számára jobb választás. Kinek hogy könnyebb.
A különbség talán csak annyi, hogy a Nagy Számok Törvénye nevében nehezebb uralkodni különféle embercsoportokon
Posted 18 Aug 2009 at 9:19 am ¶nagyon tetszett a bejegyezés.
szerintem a hit kérdésében, az Isten elfogadásában való hozzáállásunkban a mai világban ez fogadható el helyesnek. egy olyan Hit, melyben el tudjuk fogadni a másikat, tudunk szeretni, azért mert kaptunk erre lehetőséget egy felsőbb erőtől. vannak akik tovább mennek és ezt nem Istennek nevezik, hanem egyéb módon, de a lényeg akkor is ugyanaz marad. a tervezettség, az előre megfontolt szándék és akarat.
ugyanakkor ha körbenéz az ember a világban felmerülhet benne az ellenkezője is. miért szabott Isten mégis annyi törvényt? miért van korlátok közé szorítva az életünk? miért kellett saját fiát feláldoznia az emberek üdvösségéért, ha ezt anélkül is megtehette volna? ha kicsit sziszifuszibban belemászunk a dolgokba az is látszik, hogy ez a Tervező nem végzett egyetemet és apró hibák sora található a művében.
nekem ez viszont még szimpatikusabbá és hihetőbbé teszi az egész koncepciót. hiszen a saját példaképére teremtett minket, és ha mi hibázunk, akkor valószínűleg ő is tud.
hasonló nevelést kaptam mint te, de a református gimnázium kiölte belőlem a vallásosságot. néha elgondolkozom azon is van-e egyáltalán ez a felsőbb valaki az életemben, mert annyi szörnyűséget látni nap mint nap. és annyi kérdést tudnék feltenni neki.
egyik tanárom (külföldön) így tanította a biológiát:
Posted 18 Aug 2009 at 10:09 am ¶a ki és miért kérdésekre a választ a Hit adja meg,
a hogyan és mikor kérdésekre pedig a tudomány tud felvilágosítással szolgálni.
… látszik, hogy számodra is szélsőségesek próbálták “rád erőltetni” a vallás témát, így tőlük eltérően, te is elgondolkodtál a miérteken és a hogyanokon.
Magam is milliárdnyi boldog-bolondot látva, hasonló véleményt alkottam néhány kérdésben… kívánom, hogy ne tudjanak megtörni, eltéríteni önmagadtól később se.
Vicces, hogy a nő kezében végül a rákocskás tányér van, leviták (11.10)
mert ugye a ragadozókat és a hordalék/hulladék/dögevő ill. magas víztartalmú állatokat (minden tartósítástól eltekintve) kizárja…ellenben sáskát bármikor ehetne (kiv. böjt), mégsem láttam egyetlen katolikus tányérján sem eddíg.
Étteremben rengeteg olyan vendéggel találkoztam, akik csak a vértelen és “száraz” húst voltak hajlandóak enni, kóser/halal stb… mert sivatagi országból jöttek és ott fontos is, ám ők a vallási törvényeikre hivatkozva… pedíg a mérségelt éghajlaton már (főleg a hűtés, füstölés, sózás, stb elterjedése óta) mikrobiológiai alapon nincs vele gond.
Tulajdonképpen vallási alapon piacot teremtenek, a nem gondolkodók bevonása által.
…elkülönülésre kényszerítésből származó haszon, mint hasonlóképp említedd fentebb magad is…
A legócskább bibliafaszság szerintem: számok könyve (f:5.bek:17,23,25,27) – ha a férj féltékeny, a nőnek 1 bögrényi pocsolyavízbe kevert szobapadló-koszt (porcica) és tintát kell meginnia, kibontott hajjal, miközben a pap 36 és fél liter lisztet lóbál az oltár fölött, persze ha beteg lesz tőle, akkor egyértelműen megcsalta férjét…
Posted 18 Aug 2009 at 1:11 pm ¶Én a saját spirituális (és egyéb) utaimon elég hasznosnak találtam a véletlen fogalmát, úgy, ahogy Dürrenmatt műveiben megtalálhatod (főleg Fizikusok), valamint a Faust (konyha-)teológiai vonatkozásait, Hume-ot és Sartre-t is. Van, aki ahhoz kötné a szellemi nagykorúságot, hogy valaki “megszabadul az Isten-hipotézistől”. Szerintem ez ugyanolyan doktriner álláspont, mint a dogmatikus vallásosság. Viszont úgy gondolom, fontos ezeket a nagyon is értékes szempontokat figyelembe venni, és az valóban a szellemi nagykorúság mércéje, hogy valaki bele tudjon gondolni abba, amit ezek a művek mondanak, akkor is, ha úgy dönt, megtartja a hitét. A Westwing viszont szerintem őszintén szólva ciki. Ez a jelenet is. De ízlés alapján csúnya dolog ítélkezni
Posted 18 Aug 2009 at 2:39 pm ¶Én sokat beszélgettem a régi ifis lelkészünkkel a meleg témáról, és egyszer ő a következő Bibliai szakaszt mondta nekem:
“Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, mely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” (Róm 8,38-39)
Persze az a lelkész elég “elfajzott” volt: pl. Hollandiában tanult, valamint berzenkedett minden szélsőséges butaságtól, úgymint vaskalaposság, és mindig arra ösztönzött minket, hogy gondolkodjunk és ne nyeljünk be minden egyházi tanítást kérdések és gondolkodás nélkül. És olyan – szerintem sokkal egészségesebb – istenképet alakított ki bennem, ami miatt most “szenvedek” az új lelkészünk vaskalapossága mellett.
Posted 18 Aug 2009 at 2:40 pm ¶Natsume: egyszerű a megoldás, az előző lelkész bolsevik, liberális, zsidó, under-cover moszadügynök volt
Posted 18 Aug 2009 at 2:47 pm ¶véletlen… ha a fizikai alaptörvényeket elfogadjuk, akkor minden egyes részecske és “mező” sorsa, mozgásának vektorai, energiaszintje, találkozása más részecskékkel, a léte során, eleve adott(kb minden létező quarkban gondolkodva), az (ebből visszakövetkeztetett) ősrobbanás, avagy akármilyen lezajlású kezdet óta… így, ha lemodelleznéd részecskék szintjén az egész univerzumot, ugyanezt kapnád… tulajdonképp kiszámítható…
ilyen alapon véletlen tényleg nincs…
szerintem isten a vegyész, aki az univerzum nevű lombikban összeöntött mindent és a végállapotra vár… így nem érdekli, mi történik közben…
gép forog, alkotó pihen… és vár…
lehet, arra, hogy társ ébredjen e lombikból?
Ki tudhatná… senki…
de mint a biblia egyik tényleg bölcs írója(a sok közül)
…isten mindenben benne van…
azaz, bennem, s benned is… része vagyok így s ő részem… azaz isten lennék?
voltaképp így igen… a kérdés, hogy a létezés e szintjével elégedett vagyok-e
alkotok-e… emberként tényleg, ezzel élek-e… elfogadom-e az emberi határtalant?
De ez az én világképem, csak egy lehetséges változat a mindenségre…
Posted 18 Aug 2009 at 8:40 pm ¶Natsume, olyan jófej lelkészből kéne sokkal, de sokkal több.
Posted 18 Aug 2009 at 9:22 pm ¶Monogon: Csak az anyagi világ dolgait lehet azok alapján a tudományos elméletek alapján megjósolni, amelyekre hivatkozol. A véletlen eseményekhez még szabad akarattal rendelkező lényekre sincs szükség: azt semmilyen fizikai törvény nem tudja megjósolni, hogy egy vírus egy élő szervezetben éppen melyik sejtet támadja meg; azt sem, hogy egy állat két ismeretlen ösvény közül melyiken indul el, egy természeti katasztrófának az élővilágra milyen hatásai lesznek. Ha szabad akarattal rendelkező lények is vannak egy világban, az pedig a véletlen jelenségek végtelen lehetőségeit rejti magában. Másrészt azt is csak elméletileg lehet kijelenteni, hogy az anyagi világ minden folyamata leírható fizikai törvények alapján. Emberi korlátaink révén ennek az állításnak az igazságát csak belátni tudjuk, ellenőrizni nem. Mivel csak elméleti elképzelésünk van arról, mit jelenthet ez az állítás a gyakorlatban, azt sem tudhatjuk, hogy ez akkor mit jelent az univerzum egésze szempontjából, pláne az univerzum eredete vagy oka szempontjából (igazából azt sem tudhatjuk, csak hihetjük, hogy az univerzumnak van egyáltalán oka). Az én fejtegetéseim természetesen nem azt bizonyítják, hogy biztosan létezik véletlen, az viszont szerintem nem kérdéses, hogy a jelenlegi tudásunk szerint bőven lehetséges a véletlen létezése. Ráadásul ha ezt elfogadjuk, az még nem jelenti automatikusan, hogy nincs Isten. Szerintem ezeket a szempontokat alaposan meg kell vizsgálnia mindenkinek. Az eredmény lehet az is, hogy megerősödik vagy minőségében változik a hite, de ezt az akadályt nem érdemes kikerülni, mert szegényebb lesz tőle, aki így dönt.
Posted 19 Aug 2009 at 10:06 am ¶Az már egyszer biztos, hogy ezek az okfejtések olyasvalamiről szólnak, ami túllép az emberi ész határain… mikor kezdődött a végtelen? Ha kezdődött egyszer, akkor mi volt előtte, mettől meddig és miért? Ki alkotta, de aki alkotta, az előbb kellett hogy legyen mindennél- de ő eleve volt, vagy őt is teremtették, alkották? És hogyan kezdődhet el valami, aminek nincsen sem vége, sem kezdete…?
Posted 19 Aug 2009 at 11:09 am ¶everyday: az agy is csak kémia, ily módon molekulák, atomok/ionok, elektronok/protonok/neutronok, ekként quarkok, azaz összességében részecskék és mezők halmaza. Persze összetett, de tulajdonképp ezek szintjén a fizika határozza meg, hogy Bálám szama balra/jobbra/semerre megy tovább és a katasztrófa következményeit is. Ugyanígy az egész világunkban minden pillanat egyértelműen szüli a következőt (részecskék), csak nyílt rálátással kell belegondolni a lehető legtöbb szintjébe, így nem is kell keresni semmilyen istent, hiszen a határtalan lehetőségekkel létező emberi elme is képes világokat alkotni, modelleket, gondolatokat. Annak kell a hit valamiben, aki még nehezen igazodik el, akit megtört a társadalom, igen, a szegények ópiuma…
De ha valaki ettől boldog, ám legyen… nem akarok ártani neki azzal, hogy lerombolom a hitét azáltal, hogy az én világképemet erőltetem rá, nevelem bele gyerekkorától… agymosás jelleggel, akár büntetés terhe mellett, félelemben és egy mélyre beleültetett rettegésben tartva valami megfoghatatlantól…
Szerintem ez a világ szép, türelemmel, figyelemmel a részfolyamatok iránt és nyílt gondolkodással könnyen megérthető minden szintje…
Captain: az emberi elme határai ott vannak, ahol megszabjuk magunkban azokat
Idővel új és új modelleket ötlünk ki, mert a végső kérdés persze mindenkiben ott van, ezen merengve persze mindíg újabb nézőpontokból látjuk a világot… ezzel is csak fejlődik gondolkodásunk/lényünk, de igazán nem is fontos a válasz maga, a keresése, az út végül önmagunkba vezet vissza minket… újra és újra
A ki és a hogyan kérdésénél érdekesebb az itt és a most, e ránk szabott pár évtizedben, persze ha valaki anélkül nem érzi magát teljesnek, akkor eldönti, hogy melyik kezdet/vég modellt fogadja el… nem is kell hinni benne, csak tudomásul venni és kész
az elfogadás lényegi következménye, hogy kiegyensúlyozottan, boldogan, emberként teljes életet éljen, megvalósítva elméje kreatív, (bár nem véletlen, de mindenképp egyedi) gondolatait, alkosson, teremtsen, így az univerzum részeként, ha úgy tetszik legyen saját létezése során isten, önmagát határozva meg egy szimpla gondolkodó/alkotó lényként.
Persze ezt a gondolatot sem kötelező elfogadni saját világképnek, hogy aztán valaki ennek ürügyén mészároltasson le népeket, korlátozzon másokat…
Posted 19 Aug 2009 at 1:13 pm ¶Monogon: értem, mit írsz. Addig bizonyíthatónak is tartom, hogy az agyi folyamatok kémiai folyamatok. Ami utána következik, na arról gondolom, hogy tudományos tényekre és elméletekre épülő sci-fi, részeiben igaz, a levont következtetés azonban nem bizonyítható. Főleg az nem, hogy a jelenlegi tudásunk alapján csak kapacitás hiányában nem tudjuk lefuttatni ezt a modellezést. Ilyen szempontból mindegy, hogy a kvantumfizika alapján el lehet-e képzelni egy olyan jellegű anyagi determinációt, amilyenről írsz, mivel ez a tudás az ember számára elérhetetlen, és ezért az ember számára igenis vannak véletlenek abban az értelemben, ahogy leírtam. Just for the record: értem, hogy mit jelent, hogy a vallás a népek ópiuma (az eredeti meg az elterjedt értelmezés alapján is), de nem tartom általános igazságnak. Nem gondolom, hogy a vallás feltétlenül beszűkíti az emberi elme mozgásterét, szerintem a kettő interakciója abszolút dinamikus (lehet). A te általad leírt hozzáállást is járható útnak tartom, de csak egy járható útnak a sok közül. Továbbra is fontosnak tartom mindenki szellemi és spirituális fejlődése szempontjából, hogy gondolja végig a “mi van ha mégsem” forgatókönyveket és az azokból következő konzekvenciákat.
Posted 19 Aug 2009 at 2:12 pm ¶Az egész probléma ott kezdődik, hogy az emberi elme túl korlátolt a végtelen fogalmának felfogásához, ahogy arra sem képes, hogy elképzelje önnön nem-létezését. Mindkettőre választ adnak a vallások, és még sok minden másra is, például a helyes(nek tartott) életvezetésre. Ahogy az iszlám hívők tartják: “Amire az élethez szükség van, az benne van a Koránban, ami pedig nincs benne a Koránban, arra szükség sincs” — vagy valami hasonló.
A másik probléma, hogy szúrunk egy pontot a történelemben, és innen ítélkezünk mások felett visszamenőleg is, amiért ‘nem gondolkodnak’, avagy mert hittel pótolják a nekik még nem elérhető tudást (amit mi már tudunk). Pedig a mi tudásunk ebben a tekintetben semmivel sem több, mint elődeinké. Tudjuk talán, miként keletkezett a világ? Ki mondta egyáltalán, hogy valaha is keletkezett? Miért nem vagyunk képesek kezdőpont nélkül gondolkodni, azaz elképzelni azt, hogy mindig is létezett? A véletlenek sorozata persze elfogadható magyarázat sok mindenre, és aki ‘képes gondolkodni’, annak megnyugtató válaszokat is adhat, de ez az elmélet is csak úgy működik, hogy feltételezzük a kezdő alkotórészek létezését. Elvégre csak a valami tud a valamivel úgy kombinálódni, hogy egy másik (harmadik) valami legyen belőle. De honnan volt az első valami? A semmiből?
Satöbbi.
Posted 24 Aug 2009 at 9:08 am ¶Nem hiszek egy emberarcú Istenben. A parciális differenciálegyenlet-rendszerekben inkább.
Posted 31 Aug 2009 at 12:02 am ¶A hatalom szerintem nem csak a nyitottság miatt a válasz. A hatalom eszköze a nőkre kényszerített monogámia, a férfiakra kényszerített látszólagos, de nem annyira monogám monogámián keresztül. Egyszerűen az utódlás miatt. A melegség is ezért (volt?) tilos.
Tigri, nem tudom, elolvasod-e ezt még, de a véletlen szerepére egy sokkal egyszerűbb válasz is van. Mármint ami szerintem egyszerűbb.
Posted 31 Aug 2009 at 12:08 am ¶Ez nem az, hogy véletlenül épp mi jöttünk létre (húha), mi gondolkodó lények, s ennek kicsi az esélye, de sok az idő. Sokkal inkább az, hogy bizonyos mértékig véletlenül, bizonyos mértékig predesztináltan, de már előzőleg is törvények szerint (melyek a későbbiekben a véletlennek köszönhetően kevesebb ismeretlent kezdtek tartalmazni, és újabb törvények kapcsolódtak hozzájuk, vagy pontosítódtak az addigiak) létrejött egy univerzum, ami éppen bennünket volt képes kitermelni. Nem azért ilyen az univerzum, hogy épp mi lehessünk itt, hanem azért mi vagyunk itt, mert ilyen az univerzum. Ha más lenne, akkor másvalaki lenne itt. És lehet, hogy éppúgy keresné az értelme eredetét, de az is lehet, hogy nem. A voksom amellé teszem, hogy az igen a valószínűbb.
A hitről lehet könyvtárakat írni. A hit vagy ott van valakiben, vagy nincs. Akiben nincs, annak nem számít Anselmus istenérve sem. Isten nem egyenlet, amit meg kell oldani. És szerintem a melegekkel sincs baja.
Posted 20 May 2010 at 10:13 pm ¶Trackbacks & Pingbacks 1
[...] hogy van erő túl az emberen. Két éve még azt írtam, hogy Istenben hiszek. Ezt ma már nem írnám le: a felsőbb erőt nem a kereszténység [...]
Post a Comment