A szimbólumok és átvitt értelmek vizéről most picit az egyértemű kifejezésmód vizeire kormányzom a Papírhajót. Rengeteg mindent kell mesélnem.

Igen, a norvég másodéves nagyon attraktív. Szőke haj, kék szem, kellemes megjelenés, csábító mosoly… Természetesen rögtön ezer és ezer, melegségére utaló jelet véltem felfedezni (mint minden fiú esetében, aki tetszik), ám ezek igazi jelek voltak. A baráti körének 100%-a lány, ami azért elég gyanús, nameg az egész megjelensége, gesztusai, mimikája, hangszíne… igen, ezek külsőségek, amik alapján nem lehet megítélni senkit sem, de a Látó Szem számára a napnál is világosabbá teszik a helyzetet.

Persze beindult a Captain-féle álomgyár… Mi lenne ha…? Ha felfigyelne rám, ha kicsit intenzívebben viszonozná közeledési szándékom, ha valóban meleg lenne… ebben az utolsóban mondjuk nem nagyon kételkedtem. Valamiért biztos voltam benne, hogy meleg.

Természetesen nem késlekedtem bármi módon közeledni. A menza mellett van pár pad, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a tengerre. Én és kis köröm rendszeresen ott eszünk (vagy a menza teraszán, ami közvetlenül a tengerparton van. De szar nekünk.) Ő és kis baráti köre szintén ezeket a helyeket preferálják, így nem is volt kérdés számomra, hogy odaüljek-e, kezdeményezzek-e beszélgetést…

Ám ezek minden furcsán sültek el, és ma már azt is tudom, miért. Észrevette, hogy ott vagyok, de mindig tartotta a három lépést távolságot. Nem jött el, amikor mozizni hívtuk őket, nem nevetett, amikor mindenki dőlt a röhögéstől…

Először abban kezdtem el kételkedni, hogy meleg. Utána meg abban, hogy kedvel. Legutoljára pedig saját képességeim kérdőjeleztem meg. Így tegnap igen borús hangulatom volt a tengerparton, ahol kis barátaimmal élveztük a forró, napsütéses időt. Random módon elhatároztuk, hogy elmegyünk Triesztbe, mert elegünk van a menzás pasta-ból. Körülbelül 5 óra volt, mire beért a busz Triesztbe, ettünk gelatot, cappucinóztunk, sétáltunk ebben a gyönyörű városban, ami az évszázados osztrák uralom félreismerhetetlen stílusjegyeit viseli magán. Találkoztunk három magyar árussal, és megint mindenki elámult, hogy milyen jó is hallgatni a magyar nyelvet. Egyébként a külföldiek nagyon odavannak a magyarokért, de erről majd máskor…

Mielőtt fél tizenegykor elindultunk volna vissza, beültünk egy pizzériába, ahol természetesen előkerült a  kinek-ki-tetszik téma. Rám került a sor. Heten voltunk, mindeki kíváncsian figyelt a másikra. Én persze hárítottam, és kiementem a mosdóba. Még indulás előtt Ellie-vel (a német lány, ő tudja) beszéltünk az egész CO-témáról. Kettősen álltam a dologhoz. Ha a magyar példából indulunk ki, nem érdemes. Ez viszont nem Magyarország, nem korlátoltság jellemzi ezt a közösséget: mi itt a megértés és a tolerancia jegyében élünk együtt, és a melegekhez való hozzáállás nagyon normális az egész iskolában… így hát nagy levegőt vettem, visszamentem, és kimondtam a bűvös mondatot:

“Well, OK, who I like is a boy…”

És nem történt semmi. Mindenki tudomásul vette, és a társalgás ment tovább. Ki az, honnan, milyen lépéseket tettél már, mik az esélyek… a két kanadai, a belga, a dán és a spanyol társaim most már nem csak a társaim. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy nem kell félnem, nem kell hazudnom, hanem nyíltan kimondhatom: igen, nekem egy fiú jön be…

A mai nap pedig ismét rengeteg változást hozott, pedig alig vagyunk túl a felén. Fél 12-kor felébredtem,  majd miután (persze magyarul) elátkoztam a szobatársam, hogy nem képes becsukni az ajtót, felöltöztem és elindultam a spanyol csaj keresésére- ő ugyanis ma szintén nincsen kiránduláson Velencében, velem volt múlt héten, plusz nagyjából tudtam, merre keressem. Meg is találtam, így elindultunk a menza felé. Mr. Norvégia tegnap óta nincsen suliban, mert a természeti rendszerek nevá tárgyat tanuló másodévesek egy mezőn vannak és mindenféle gyakorlati feladattal örvendeztetik őket. Az ebéd így nem volt különösebben izgalmas- egy darabig. Miss Spanyolország ugyanis rákérdezett, hogy mit szeretnék tenni Mr. Norvégia ügyében, mire én előadtam nagyszerű tervem: beszélni akarok a legjobb barátjával, a másik norvég másodévessel, aki nyíltan biszex csaj. És lássatok csodát: ahogy befejeztem a mondatot, meg is jelent Miss Norvégia, én pedig akcióba lendültem.

Kicsit furcsán vette ki magát, hogy különösebben sosem beszéltünk előtte, most pedig négyszemközt szeretnék, de nem lepődött meg különösebben. Kimentünk a tenger melletti füves területre, egy fa alá, és ott belekezdtem a mondókámba, mely szerint tudom, hogy ő bi, én pedig meleg vagyok, és nem tudom, hogyan tudja ezt a suli közössége kezelni, mennyire lehet nyílt, mennyire nem stb. Szóval egy laza kis bizonytalankodással kezdtem, mire meg is kaptam a várt infot. Megkérdezte, hogy ismerem-e a co-yearjét, Mr. Norvégiát, ugyanis ő is meleg, előző év végén co-zott neki… Majd mondta, hogy ez nem probléma, ez nem olyan közösség, mondjuk a kelet-európaiak (…), az arabok meg a kínaik érzékenyek a témára, mert ezekben az országokban még Pride sincs (a Pride-dal kapcsolatos véleményem ellenére itt azért elöntött a büszkeség, hogy Magyarország ennyivel is nyugatibb a többieknél), nem beszélnek róla, stb. Majd felajánlotta, hogy ha megjön a csomagja, amit egy meleg fotópályázaton nyert, menjek el velük filmeket nézni, ad zászlót meg kitűzöt (viselésének gondolatával még birkózom, mert más dolog vállalni, és megint más hirdetni).

Beszéltünk kicsit a másodéveseim hozzáállásáról a témához, és egyetértett velem abban, hogy az bizony lehetne jobb is, főleg a fiú másodévesem részéről.  Majd megemlítettem neki, hogy igazából lenne itt egy másik téma is, gondolom sejti, mi, avagy ki… Természetesen tudta. Szeretem, ha nem kell sokat magyarázni egy témával kapcsolatban Itt mondjuk akadt egy kis bökkenő.

Mr. Norvégia ugyanis szerelmes. Ez nem kimondottan jó hír. Nem biztos azonban, hogy akibe szerelmes, szintén meleg. Sőt, Miss Norvégia így fogalmazott:  nem valószínű. Ez viszont kimondottan jó hír.

És most várunk. Csinálok egy kis házit, csobbanunk a mare Adriatico-ban, csinálunk gyümölcssalit Miss Spanyolországgal az esti kajára, és várunk. És közben egyre magabiztosabbak és bátrabbak vagyunk.

2.7.0