Furcsa volt tegnap. Furcsa volt az olasz város vasútállomásán várni és integetni valakinek, akit csak most ismertem meg.
Furcsa volt tegnap látni, ahogy felszáll egy vonatra, ami haza megy.
Furcsa volt látni a kijelzőn, hogy ez a vonat minden kétséget kizáróan Budapestre megy. Budapestre, a Keleti Pályaudvarra. Magyarországra.
Azt hittem, másképp lesz. Azt hittem, nem fog ennyire átalakulni a véleményem. Azt hittem, hogy a magyarságtudatom, az országhoz való kötődésem, a nyelvhez való ragaszkodásom gyengülni fog. Nem így lett.
Egy cseppnyi büszkeség vegyül a hangomba amikor kimondom: I’m from Hungary. Örömmel beszélek másoknak magyarul, akik nem értik, de szeretnék hallani és tanulni.
Bizsergés járt át tegnap, ahogy egy közönséges MÁV- vonat, egy sokat szidott, büdös vagon begördült elénk, megállt, majd folytatta útját a magyarok országa felé. Két magyar pedig még sokáig nézte, integetett neki, és örült ennek a csipetnyi Hazának Olaszországban.
Nem a világ leggazdagabb országa, nem itt vannak a legjobb lehetőségek és nem minket irgyel Nyugat- Európa. De igenis itt vagyunk ezerszáz éve, túléltünk és túl fogunk élni; a világ egyik legnehezebb és legszebb nyelvét beszéljük, tudósok, írók, költők, államférfiak és felfedezők sorát adtuk a világnak eddig, és minimum még ennyit, ha nem többet fogunk adózni a történelemnek, mert érdemesek vagyunk rá.
Igen, kicsi és elesett, ám éppen ezért nagyszerű és csodálatra méltó. A mi Magyarországunk. Vigyázzunk rá!
2.7.3
Comments 13
Ez tök aranyos volt
Posted 27 Sep 2009 at 3:37 pm ¶Ekkora honvágyat..ez tényleg súlyos!;)
Posted 27 Sep 2009 at 4:55 pm ¶Egyetértek az elöttem szólóval: Ez tök aranyos volt!:D Nagyon tetszett.
Posted 27 Sep 2009 at 5:39 pm ¶Amen
Posted 28 Sep 2009 at 2:21 am ¶Ilyet mindig szívesen olvasok!
Posted 29 Sep 2009 at 7:57 am ¶Bennem is mozognak ilyen gondolatok, függetlenül attól, hogy kb. 200 km-nél távolabbra még nem merészkedtem az országhatártól a huszonöt évem alatt. Viszont szeretem azt gondolni, és abban hinni, hogy magyar kutatóként ha soha nem is fogok Nobel-díjat kapni, de az itthon elért itthoniaknak szóló eredményekkel az itthont segítem… vagy mi
A honvágy pedig dónvöri, majd alábbhagy… szóla a bölcs, és visszamegyen DNS-manipulálni =)
Posted 01 Oct 2009 at 6:35 pm ¶hallod én meg tegnap leszólítottam egy srácot koncerten, hogy “úristen te mikor jöttél haza olaszországból?” Hátulról totál úgy nézett ki, mint te, még a haj is stimmelt:D
Posted 02 Oct 2009 at 5:46 pm ¶Ciao ragazzi- kommnet Ljubljanabol
NINCS honvagyam. Vagy csak kicsi. 
Lost: Nem honvagyam van, csak par gondolatot szerettem volna kozvetiteni
MM: Jajj nemar komolyan?
Ez edes.
Koszonom mindenkinek! Igerem nemsokara uj bejegyzes erkezik- Mr. Norway, Ljubljana, meg minden
Posted 03 Oct 2009 at 1:14 am ¶Kibuggyant a könnyem, jó Téged olvasni!:-)))
Posted 05 Oct 2009 at 7:46 pm ¶
Koszonom 
Posted 06 Oct 2009 at 1:11 pm ¶Eldöntötted, hogy ma megríkatsz? Közel voltál hozzá nagyon.. Egy szerencséd van, hogy nem vagyok sírós alkat… Nekem HON vágyam van! Nekem MAGYARORSZÁGVÁGYAM van!!!!!!
Posted 06 Oct 2009 at 9:20 pm ¶Oooh :S Ma már nem találkozunk de holnap megölelgetlek, hogy jobban érezd magad
És talán sütit is kapsz 
Posted 06 Oct 2009 at 10:58 pm ¶oké:) de vigyázz mert szavadon foglak:)
Posted 07 Oct 2009 at 12:52 pm ¶Post a Comment