Sokat gondolkodtam azon, hogy ezt a bejegyzést blogra engedjem-e, de végülis… miért ne? Ez a blog rólam szól. A késő esti érzelmi kitöréseim pedig szintén a részemet alkotják, szóval…

Hogyan lehetsz ennyire naiv?

Captain, hogyan hiheted, hogy valaha is lesz esélyed nála?

Nézz magadra! Az életed változik: amit stabilnak hittél, összeomlik, és olyan új alapokra épül az új életed, amelyek létezéséről sem tudtál… félsz, hogy elveszted a barátaid, ezért próbálsz olyan szorosan beléjük kapaszkodni, ahogyan csak tudsz. Félsz, hogy nem leszel sikeres, félsz, hogy nem vagy elég, félsz, hogy talán nem te vagy a megfelelő ember; félsz a bukástól, félsz a szégyentől- félsz magadtól. Félsz mindentől, ami te vagy: félsz a képességeid határaitól, a szavaid együgyűségétől, a terveid kudarcától. Félsz magadtól, és minden nap ugyanazt a harcot kell megvívnod.

Valami azonban változatlan. A hited. A hited önmagadban- még ha meg is rendült, de még áll. A hited a felsőbb erőben, az élet sorsszerűségében és a pozitív végkimenetelben.

Nézz magadra most, Captain! Félsz, de minden nap újra és újra csatába mész. Visszatérsz teli sebekkel, de minden nap újra felveszed a harcot és egyre kevesebb sebet kapsz és egyre ügyesebb vagy. A kis Papírhajó hősi Kapitánya ez a félelmekkel teli bátor ember, akit most látok. És ne érdekeljen, ha ezerszer el is buksz, mert a legnagyobb csatádat már megnyerted. Le tudod győzni önmagad.

Igen, az élet változik. Emberek jönnek és mennek, érzések élednek fel majd válnak semmivé, és holnap már senki sem fog emlékezni rájuk. Az élettel együtt pedig te is változol. Nincs mitől félned.

Magadra tudsz még nézni? Nem rémiszt meg a saját erőd, a saját legyőzhetetlenséged tudata?

Nem. Nem rémiszt meg. Változok.

2.7.6    captain@paperboat.hu