Papírhajó

Jó régen nem írtam életem alakulásáról egyértelműen- itt az ideje, hogy ismét nagy levegőt vegyek, és az olasz és közgáz emelt teszteket hátam mögött tudva beszámoljak az én hűséges és imádott Olvasóimnak és Bloggertársaimnak (és Másodévesemnek, bár ő úgyis mindent tud ) és mindenkinek, aki még olvas de most nincsen itt megemlítve arról, hogy mi is happening with me.

Ljubljanánál fejeztem be. Természetesen mondanom sem kell, hogy azóta ezerszer megfordult a világ, minden dolog minimzm háromszor átértékelődött és én egyre inkább átalakulok- mint ahogy ez egyébként a blogomból ki is derül.

A suli kezd nehézzé válni. Lassan elkérkeztünk az első nagytesztekhez, ám nagyon jó, hogy itt nem terhelnek és stresszelnek olyan szavakkal mint témazáró meg piros jegy meg ilyen hülyeségek. Helyette jön majd az Extended Essay meg a Theroy of Knowledge Essay meg a személyiségelemzés az egyetemekre meg Laboratory Reportok sorozata meg ilyenek, de ezekkel meg felesleges magat terhelni. Egyébként meg vagyok elégedve a teljesítményemmel (eltekintve a 38%-os matekteszttől, minden megy, mint a karikacsapás). A legjobb jegy a hetes, abból már van is egy darabom- az egyetlen jegy, amit kaptam Néhány tanár már ad jegyet (E-Systems), a többség még csak százalékol és pontoz (töri: 29/30, olasz: 92%, 80%).  Viszont lassan kezd besűrűsödni a tennivalók sora (tesztek, esszék, elemzések: most pl. egy egyoldalas olasz képelemzéssel, Voldemort személyiséganalízisével valamint levélfajták vizsgálatával és rendszerezésével, ja, nameg egy egyelőre ismeretlen témában írandó töriesszével dolgozok). Mindezek mellett ott van a négy szolgálat: a kreatív, a sport, a szociális és az iskolának végzett munka. Akar még valaki ide jönni? Helyes válasz: IGEEEN, mert eszméletlenül jó

Nah és akkor most a személyes

A Ljubljana utáni hét csendesen telt – akartam írni, de aztán rá is jöttem, hogy ez természetesen nem igaz, ugyanis jujj de mi történt Hétfőn van találkozás a tutorral (ő felelős értünk ameddig itt vagyunk- nagyon aranyos nő, itt volt diák szóval mindent tud ), és mondta, hogy szombaton Padovába lesz túrázás, hát természetesen sikerült is belobbizni magam és pár barátot. A szlovák másodéves szervezte, aki kinda’ beszél magyarul pár szót (ami eléggé idegesítő tud lenni: képzeld el magadat ahogy békésen sétálsz, és egy ordenáré rosszul hangsúlyozot Joreggelkivánóóóóóóók! kiábrándít csendes elmélkedésedből…), aki enyhén rá van indulva a másodévesemre (a lányra ), ezért természetesen nem tud semmit sem megtagadni a Hungarian Primotól

Padovába feliratkozás megvolt, mindenki elment, valahogy egyedül maradtam a szobában, ahol a tutorial szokott lenni, a korábban már emlegetett, nem feltétlenül pozitív színekben feltüntetett Miss Canadával. Elkezdtünk beszélgetni, többek között észak- európai barátunkról is, és mondta, hogy ha van kedvem, menjek este Old Offices-ba, mert sütit sütnek. Oh yeah Mi sem kellett, természetesen ott voltam, és nagyon jól éreztük magunkat, sőt, Norway mintha oldottabb hangulatban is lett volna, mert elég közvetlen volt velem.  Életemben először hallottam norvég beszédet (nem hangzik jól), volt tömegmasszázs meg miiiinden jó Na jó, azért nem minden, de jól elvoltunk.

A naiv Olvasó most minden bizonnyal azt gondolja, hogy a történet pozitívan folytatódik, de sajnos nem kimondottan.

Szombaton elmentünk Padovába és nagyon jó is volt, természetesen majdnem lekéstük a buszt hazafelé (plusz, láttuk egy szent valakinek a kivágott nyelvét- nagyon nagy ember volt, nem tudom, kicsoda, de ahogy a mumifikált, több száz éves nyelvet néztem, valahogy SPF-re gondoltam, mert a nagymamámat leszámítva ő a legbuzgóbb katolikus, akit ismerek). Visszatértünk, irány Pala!

A Dayroomba belépve rögtön Mr. Norway-jel találtam szemben magam, köszöntünk egymásnak, majd mindenki elment a maga dolgára: ő a laptopján dolgozott, én meg mentem a konyhába kávét főzni Ellie-vel és Shai-jal. Nos, mivel még egyikünk sem főzött kávét gázon, nem nagyon tudtuk, hogyan kell, és a filter valahogy kimaradt, és…

… felrobbant… az egész Na jó, igazából ez nem volt ennyire vicces, ugyanis a frissen festett falra így gyakorlatilag felfestette magát pluszban egy réteg kávé (és egyébként nagyon jól néz így ki ). Öt perccel később facebookon meg is jelent az üzenet, by Mr. Norway:

“Boiling coffee had just exploded in the newly painted Pala kitchen…”

Itt úgy igazán kedvem lett volna felkapni a laptopom és a fejéhez vágni- ugyanis a robbanás után ő is odajött áradozni, hogy milyen frankó így a konyha, utána pedig ő méltatlankodott a leghangosabban, hogy mekkora égés, hogy the primi can’t handle the coffee-boiler. Bazdmeg.

Szombat este úgy volt, hogy partizunk, és már éppen indulófélben is voltam a megbeszélt találkahelyre, amikor befutott Miss Canada, hogy úgy hallották, nekem van Rizikóm, és hogy nem szeretnék-e játszani velük. Igen, jól hallották, a Rizikó (Risk) itt van velem, de magyarul van- ez nem zavarta őket, így tíz perc múlva már nagyban kezdtük is a játékot- Miss és Mr. Canada, Mr. Italy, Miss USA, Mr. Hungary aaaaaaaaaaand Mr. Norway!

SVityó: nem kaptam ki, nem haltam meg: erős sereget gyűjtöttem és második lettem. Norway győzött… kind of, legalábbis, mert nem játszottuk végig, csak majdnem.

A játék alatt ismét nagyon közvetlen volt, nagyon elemében volt (és hibátlan magyar kiejtéssel olvasta fel zónák neveit!!), de még így is lehetett érezni, hogy velem szemben tartja a távolságot. És voi la: véget ért a játék, éppen ketten maradtunk volna az asztalnál és hooops- nem tudom, hogyan csinálja ezt a gyorsan felszívódós technikát, de ha majd hajlandó lesz konkrétan velem beszélni, akkor megkérdezem tőle. Azonban nem voltam sokáig egyedül: jött két rezidenciatársam, Mr. Estonia és Mr. Japan, mögöttük pedig a suli első számú melegpárja, Mr. Chile és Mr. Venezuela. Több sem kellett Norway-nek, természetesen másodpercek alatt visszajött- de megint el is menekült, ugyanis Chile (részegen) nekikezdett fejtegetni, hogy Norway “nem tudja még, hogyan kell jól csókolni, valaki igazán megtaníthatná rá”. Erőteljes nézés irányomba. Bazdmeg.

Végülis Chile és Venezuela úgy döntöttek, hogy túl sok ember veszi őket körül, így leléptek, Norway is eltűnt meg Japan is, így Estoniával kezdtünk el a melegjogokról beszélgetni, aminek a vége egy kérdés volt, majd az őszinte válasz, és a “jól van ez így” konklúzió.

Ma pedig Japannal volt egy nagyon jó beszélgetésem: együtt csináljuk a World Literture prezentációt (The political, historical, economical and social situation of the Austro-Hungarain Empire and Czechoslovakia in the age of Kafka), és a szükséges egyeztetések után elkezdtünk beszélgetni a szerelmi életéről (röviden: dobta Miss Finlandet Miss Lithuania-ért, ha jól tudom az országát). Aztán megkérdezte, hogy mi van velem. Na és… egy jó két-két és fél órás beszélgetés lett a dologból Japán a szentem, hát nem a legfelvilágosultabb (az ázsiaiakról ez nem mondható el- furcsa az egész témához való hozzáállásuk… de erről majd később), de nagyon érdeklődő és természetesen elfogadó Szeretem ezt a helyet és ezeket az embereket.

És hogy most mi van, mi lesz?

- Norwayt ignorálom, nem fogom megalázni magam- én megtettem, amit akartam, ha ő nem tesz semmit, az már nem az én problémám…

- Elmegyek aludni, mert kifolynak a szemeim.

Jó éjszakát

2.7.8

(ez lett a blog leghosszabb bejegyzése: 1107 szó )

Posted Uncategorized |