Idiokrácia
“Szánalmas kis lény az ember, önnön sorsán túl nem lát; könnyen megtéveszti néhány jól irányzott hazugság.”
Mr Norway? Olaszország? A nemzetközi közösség? Hosszú hétvége? Coming out a fiú másodévesemnek? Miről írjak?
Nem fogok bele a mindennapjaim ecsetelésébe. Nem akarok semmit világgá kürtölni- főleg, mert egetrengetően nagy dolgok nincsenek is. A dolgok köszönöm szépen, nagyon is jól folynak a maguk spontán folytonosságukban.
Meglepően gyakran üti fel a fejét mostanában a melegblogokban (979, Maxen) a társadalom, a politika és a melegség magyarországi helyzete. Ez azért is meglepő, mert már régóta nem volt téma- most pedig hullámokban borít be az aktuálpolitika, az otthoni gyűlölködés légköre, amiből annyira akartam szabadulni… de nem tudok, hiszen része vagyok én is, akármennyire is nem szeretnék: magyar vagyok, abból az országból származom, a magyar nemzet fia vagyok, törődnöm kell vele. Akármennyire is undorítónak is visszataszítónak is találok midnent, ami otthon megy.
De miért utálom? Mielőtt még bárki is nekem esne kommentjeiben, hogy persze, könnyű a nemzetközi ösztöndíj kényelméből hazaugatni, leszögezem, hogy nem Magyarországot utálom, hanem a jelen helyzetet. Nem a nemzet ellen vagyok, hanem a nemzetet uraló abnormalitás ellen. Nem az zavar, hogy magyar vagyok, hanem az, hogy magyarnak lenni csodás, csak mi ezt nem nagyon vesszük észre.
Lassan itt van a téli szünet, és egy picit félek hazamenni. Nem szeretném, hogy a nyíltságot újra a titkolózás váltsa fel. Nem szeretném, hogy a költsönös megértésre törekvést az utálkozás, az egymásra mutogatás és a notórius haszonszerzési vágy váltsa fel.
Erről szól a demokrácia? Nézzetek már körül! Mink van? Vagy egy “baloldali” pártunk, ami minden, csak nem szociáldemokrata- ha az lenne, minden lelkiismeretfurdalás nélkül húznék rájuk ikszet tavasszal. Nem teszem, mert nem más, mint egy becstelen tolvajbagázs, akik most rákényszerülnek kényszerű lépések megtételére- bár a legkisebb mértékben sem önszántukból.
Mink van még? Van egy “jobboldali” pártunk, ami megintcsak minden, csak nem klasszikus jobboldal. Van egy vezérük, ugyanaz már mióta, aki egy fokkal sem jobb, mint a többiek, csak jóval okosabb náluk. Ő is ugyanúgy megcsinálta a maga hülyeségeit- gondoljunk csak Tokajra. Keresztény értékekkel, erkölccsel és szeretettel példálóznak, egy kereszténydemokra image-párttal karöltve, miközben gyakorlatilag zsidózó és buzizó embereket simán megtűrnek maguk között… gusztustalan.
Megosztottak vagyunk, nade miért? Nem volt normális rendszerváltásunk?
De igen. Ékes bizonyítéka, hogy ez a blog itt van, létezhet, és én szabadon leírhatom, amit akarok, anélkül, hogy bárki kontrollálna. Akkor mégis mi a baj? Mi ment tönkre? Mi nem működik?
Mi mentünk tönkre. Bennünk van a baj. Mi nem működünk. Mi hagyjuk magunkat kihasználni, mi dőlünk be a jól hangzó szólamoknak hazugságról meg igazsgáról, amit ez a két nagy idiótagyülekezet szajkóz a kisebb-nagyobb szövetségeseivel együtt. Hogy a szélsőségesekről már ne is beszéljünk…
Én nem akarok egy olyan országot, ahol a két nagy párt a színpadon kardot döf egymásba, a színfalak mögött pedig osztozkodnak. Nem szeretnék korlátozott demokráciát. Nem akarok haldokló lehetőségeket, nem akarok visszatérő fasizmust és távolodó Európai Uniót. Én egy modern, nyitott és cselekvőképes Hazát akarok, ahová hazavágyok, bármiféle hátsó félelem nélkül.
És ha hazamegyek, tenni fogok azért, hogy ilyen hazám legyen: elmegyek iskolákba előadást tartani, elmegyek tüntetni a szélsőségesek ellen, elmegyek szavazni az új esélyre tavasszal, és ha kell, hát kimegyek a Pride-ra is, mert a kérdés lassan nem más, mint az, hogy
lehetünk-e igazán szabadok, vagy önként és dalolva bemasírozunk a kicsinyesség rabszolgaseregébe?
2.8.2
November 3rd, 2009 at 9:02 am
Sajnálom, ha csalódnod kell a blogomban, amiért gyakrabban foglalkozom mostanában hasonló témákkal. Magyarországon szinte 20 éve permanens választási kampány van, de konkrét választás előtt pár hónappal még a szokásosnál is felfokozottabb a politikai hangulat. Ettől függetlenül vélhetőleg azért is foglalkoznak sokan a társadalommal, közélettel, mert az utóbbi években annyira brutálisan rossz a helyzet, hogy nem győzünk meglepődni, felháborodni.
Ha tenni akarsz a ‘rossz’ ellen, érdemes először megvizsgálni, pontosan mit is érdemes tenni mi ellen. Tüntetni szeretnél a szélsőségek ellen? Sokkal érdemesebb lenne tüntetni a rendőrség és a rendőrök jogainak megerősítése mellett, a btk. szigorítása mellett. Az a szélsőségek megerősödésének az okát, alapját irtaná ki.
A rendszerváltásról pedig a következő (remélhetőleg mai) bejegyzésem fog szólni, mivel szerintem nem volt valódi rendszerváltás. Az, hogy blogolhatsz, még nem jelenti ezt…de majd nálam.
November 3rd, 2009 at 10:18 am
Hát, az első bekezdésben foglaltak is érdekesek lennének azért…
November 3rd, 2009 at 12:20 pm
Én mindeddig igyekeztem távol tartani magam a politikától, mert meg voltam győződve róla, hogy egyik párt sem az ország javát akarja. Ezek szerint más is így látja…
November 3rd, 2009 at 2:36 pm
Talán még annyit hadd tegyek hozzá, hogy ez:
“Mi mentünk tönkre. Bennünk van a baj. Mi nem működünk. Mi hagyjuk magunkat kihasználni, mi dőlünk be a jól hangzó szólamoknak hazugságról meg igazsgáról, amit ez a két nagy idiótagyülekezet szajkóz a kisebb-nagyobb szövetségeseivel együtt. Hogy a szélsőségesekről már ne is beszéljünk…”
csak részben igaz. A rendszerváltáskor (akár megtörtént, akár nem) elég erős pozíciói alakultak ki az akkori vezető politikai erőknek, későbbi parlamenti pártoknak. Olyan választójogi törvényt fogadtak el, amely megnehezíti az új szereplők bejutását az országos politikába, az adott időpont politikai alkuját tükrözi (ez persze egy bármilyen időpontban létrejött szabályozásra igaz). E mellett ezek a pártok szépen ki lettek stafírozva, 90 óta folyamatosan biztosított számukra állami támogatás és média figyelem. Ez azt eredményezi, hogy a választók választási lehetőségei elég erősen be vannak határolva. Akik nagyon fejlett erkölcsi érzékkel, magas fokú politikai, gazdasági és társadalmi tudatossággal szeretnének szavazni, azok is csak ezekbe a kockákba ikszelhetnek. Azaz, nem lehet csak az embereket megdorgálni a közállapotokért. Mint ahogy csak a pártokat sem. Ennek egész speciális dinamikája van: az emberek csak rájuk szavazhatnak; a pártok nem bíznak egymásban, nem hajlandók kooperálni, mindig a lehető legtöbbet akarják szakítani; ezért a pártok az emberek legegyszerűbb ösztöneire apellálnak, felelőtlenebbnél felelőtlenebb ígéreteket tesznek, amelyeket aztán legalább is részben teljesítenek; ennek nagyon fontos mellékhatásaként nem kerülnek napirendre a hosszabb távú, stratégiai kérdések, nem kerülnek kibeszélésre, ezekkel kapcsolatban az állam folyamatosan utólagos tűzoltásra kényszerül. Ki tehet erről???? Mindenki? Senki? Kinek fűződik ehhez érdeke? Senkinek…
November 3rd, 2009 at 3:16 pm
979: Szó sincs arról, hogy csalódok a blogodban. Nem negatívumként írtam, amit írtam, egyszerűen csak okot jelöltem. Szeretem az írásaid, mert gondolkodásra késztetnek (főleg, mert egyre kevésbé értek velük egyet, de ez megintcsak nem negatívum- miért is lenne az?). Természetesen a rendőrségünk állapota sem normális- nade mióta normális a mi demokráciánk? Ékes bizonyítéka ennek, hogy a rendőrségünk ilyen mélyre süllyedhetett, anélkül, hogy bárkit is komolyan felelősségre vontak volna érte… a szélsőségeseknek ez csupán bátorítás volt, az ő erősségük okait mélyebben kell keresni. Igen, egyetértek azzal, hogy ők csak következmény, de sajnos túlnőttek a szerepükön. Nem hiszem, hogy ha megszüntetjük az okot, megszűnnek ők is. Ez nem azt jelenti, hogy ellenzem, hogy rendbe rakjanak sok mindent, ami ellen ők felemelték a hangjukat – teljesen jogosan, egyébként- hanem azt, hogy ők már egy külön problémává nőtték ki magukat.
A postodat pedig kíváncsian várom!
Everyday: Nyilván azokról is fogsz olvasni, előbb vagy utóbb… hagytam én valaha is cserben az olvasóim?
Nade, komolyra fordítva: érdekes dolgokat írsz, ilyen szempontból még nem gondolkodtam el a dolgokon. Nagy hibám, hogy könnyen okolom az embereket, mert nem képesek gondolkodni. A tudatos, nyitott gondolkodás, az alternatívákra való nyitottság sajnos egyre inkább tűnik a nyugati emberek kiváltságának (ahogyan ezt itt is lehet tapasztalni- a keleti országokból érkezők otthon extrémnek számítanak nézeteikkel. Aggaszt, hogy egyre inkább érzem így én is.)
A választójogi törvény milyensége pedig csak a pártok igazi énjét mutatja… ez is megérne egy külön bejegyzést.
Nathan: Tarts is távol magad tőle, jobban jársz!
November 3rd, 2009 at 3:50 pm
http://index.hu/belfold/2009/11/03/a_jobbik_raneveli_szimpatizansait_a_netezesre/
Erről mit gondoltok?
November 3rd, 2009 at 4:36 pm
Új technológia, amelynek a tudatos használatával előnyös helyzetbe lehet kerülni, amíg a versenytársak észbe nem kapnak. Ennyi. Obama kampánya is épített ilyesmire. Ha megszakadnak, hosszú távon akkor is max. 10% körüli párt lesz a Jobbik, mondjuk mint az Osztrák Szabadság Párt vagy a Front National. Főleg, ha figyelembe vesszük, hogy ők is fognak ám csalódást okozni, idővel alábbhagy a támogatóik lelkesedése, stb.
Másik olvasatban a cikk célja simán lehet Jobbik-ellenes hangulatkeltés, hogy a Jobbik ellenfeleinek malmára hajtsa a vizet.
Harmadik olvasatban akár lehet szándékos Jobbikos taktika is, hogy ilyen híreket kijuttatnak magukról, tudván, hogy sok hívükhöz eljut, akiket leleplező szándékú Index cikknél hatékonyabb módon nem is lehetne kommentelésre, posztolásra bíztatni.
Mindegy melyik olvasatod nézed, az ilyenfajta technológiai előnynek hosszú távon kevés hatása van a dolgok alakulására…
November 3rd, 2009 at 7:22 pm
Tetszenek a gondolataid, de mint általában a politikai dolgokhoz, nem nagyon tudok hozzászólni
Viszont abban egyet értek, hogy nem a pártok ellen kell tüntetni, hanem azért, hogy legyenek olyan lépések amik nem hagyják ezt a viselkedést.
November 4th, 2009 at 9:08 am
A cikkről annyit, hogy (egyetértve everyday mindhárom tippjével) Roosevelt elnök is idejében érzett rá az addig lenézett rádió fontosságára, és a maga javára fordította azt. Ez egyáltalán nem baj, hiszen nem árt senkinek, és érthető egy olyan párt esetében, ami nem kap állami támogatást és nincsenek mögötte milliárdos vállalkozók. A demokratikus szólásszabadságba ráadásul a Jobbik gondolatai is beleférnek, szóval el sem vitathatjuk tőlük ezt a próbálkozást.
A másik szintén everyday kommentjéből kiindulva: Niklas Luhmann dolgozta ki az entrópia redukció elméletét is a társadalomra vonatkoztatva. Akkor entrópikus egy rendszer, ha a kieső elemeinek pótlásakor az új elemeknek a már meglévőkkel azonos esélye van az érvényesülésre. A politikai rendszerünkben már leépült az entrópia, hiszen az új pártoknak a régiekkel szemben szinte semmi esélyük sincs, a struktúrák kikristályosodtak, és ha változnak is, az ország 200 pártjából akkor sem lesz 6-7-nél többnek esélye parlamentbe jutni. Ilyen értelemben nem is várhatjuk holmi gyüttment társaságtól, hogy majd jól hatalomra jut (pl. LMP), aztán tapasztalatlan politikusi gárdával, hozzá nem értő, álmodozó ’szakemberek’ majd mindent megoldanak. Ehhez előbb kell valami, ami kizökkenti a kereket abból a vágásból.
November 4th, 2009 at 10:42 am
979: Na erre nagyon kíváncsi lennék, hogy milyen pénz van a Jobbik mögött. Mert valamilyen pénznek kell ott lennie. Én még soha nem találkoztam olyan felhívással, hogy emberek, adakozzatok a Jobbiknak… Valamilyen vállalkozók e mögött a párt mögött is biztosan állnak, mert az, amit csinálnak néha nagyon drágának tűnik… Majd ez is kiderül idővel.
November 4th, 2009 at 2:20 pm
Nyilván van jó sok pénz a Jobbik mögött… például pár családi haver vállalkozás is pénzeli őket, nem kevéssel
Igen, amit csinálnak, belefér a szólásszabadságba, és minden joguk megvan hozzá, de… ijesztő.
979: Miért ne lehetne az új, “álmodozó szakemberek” gárdája az új kerékvágás? Nem az teszi tapasztalttá a politikust, hogy már évek óta égeti magát a nagyközönség előtt, hanem a háttérben megszerzett szakmai tudása számít.
November 5th, 2009 at 7:42 am
Valamennyi pénz biztosan van, de mivel nincsenek politikusaik a különféle vezetőségekben, így az uniós pénzeket, meg a kormányzati pénzeket sem tudják visszaforgatni a pártkasszába (mint ahogy a zsírosbödönhöz közel ülő pártok igen). Mivel nincsenek hatalmon, a gazdasági szereplők és lobbicsoportok sem fordulnak feléjük, hiszen nem tudnak nekik hasznot hajtani.
A kis pártok: szerintem a józan ész okán könnyen belátható a fenti állításom igaza. Parlamenten kívüli pártok általában nem tudnak erőt felmutatni (kivéve Jobbik), nem érdemes őket pénzelni, a szavazók nem bennük gondolkodnak, a sajtó sem foglalkozik velük, ergo kevesen vannak, létszámban sincs meg a kellő mennyiségű szakember, stb.
November 5th, 2009 at 11:11 am
Ha nem hiszel benne, nyilvan nem is lesz valtozas. Mi zarjuk be magunkat a szar helyzetbe azzal, hogy igy gondolkodunk az uj partokrol. Nem normalis allapot, ha egy rendszer beall 3-4 partra, es ugy is marad… az minden, csak nem demokracia.
A Jobbik mogott foleg vallalkozok allnak, akik szivesen tamogatnak valakit profitjaikbol, aki kifejezi az o gondolataikat is- nem eppen kodolt formaban. Nem az allami kasszabolt lenyult penzekbol elnek (meg), hanem tamogatiak nagylelkusegebol.
Talan ebben a tobbi partnak peldat kene vennie roluk, nem?
November 5th, 2009 at 2:52 pm
Az bőven belefér a demokráciába, hogy egy rendszer beáll 3-4 pártra, és egy darabig úgy marad. Az lenne abnormális, ha örökre úgy maradna, de az lehetetlen. Azt a hipotézist, hogy az ilyenfajta stabilitás abnormális, azért tesztelned kéne az Egyesült Királyság és az USA példáján, ahol extrém hosszú ideje dominálja a politikai arénát két párt (persze a Commonsban több, mint 10 párt képviselői ülnek, de ettől függetlenül még a koalíciós kényszer sem szokott felmerülni a választásokon).
Az USA-val kapcsolatban el szokták mondani, hogy ott más a pártok társadalmi funkciója, a kongresszusban nem szokatlanok a pártokon átívelő koalíciók, stb. Az Egyesült Királyságban pedig vastagon benne van a helyzetben, hogy az ottani, egyszerű többségen alapuló választási rendszer kedvez ennek…
Egyszóval, a pártrendszer stabilitása nem antidemokratikus, akár hosszú távon is elképzelhető demokratikus működés egy szokatlanul stabil pártrendszer mellett. Megint nem találtuk meg se a bölcsek kövét, se a Szent Grált… Én kezdem azt hinni, hogy talán nem is létezik ilyen…