Már ha annak nevezhetjük, persze.
Mit hívunk bukásnak?
Mert azt, hogy nem sikerült, semmiképpen… nem buktam el, mint ember. Nem szenvedtem értékveszteséget. Csak egy pofont kaptam.
De hát… van ez így. Na és akkor mi van. Mert hát mi is lenne. Ugyan. Hmm. Nagy ügy. Jaj jaj.
Magamhoz térek. Feleszmélek. Lassan felemelem a fejem. Megmozdítom a végtagjaim. Érzem az izmaim, tehát érzem a fájdalmat. Lassan felállok.
És talán elbukok megint. Talán nem. Talán ehhez az ajtóhoz nincsen kulcsom. Talán van.
És talán ennek az egész bejegyzésnek így, ahogy van, semmi értelme nincsen. És talán ez az egész bejegyzés csak így értelmes.
2.8.3
Comments 2
Talán hozzá tudnék szólni – ha tudnám miről van szó
Posted 05 Nov 2009 at 5:02 pm ¶Akkor vagy igazán ügyes, ha vesztett helyzetből is fel tudsz állni! Annyi brilliánsat állítóttál már itt a blogodban is magadról, nem hiszem, hogy nem lennél képes megoldani a Bukást is.
Posted 05 Nov 2009 at 9:45 pm ¶Post a Comment