Egyrészt régen írtam olyan bejegyzést, amit első olvasásra is fel lehet fogni, másrészt meg sok dolgot kell kiadnom magamból nem művészi módon is, szóval hajrá

Mindeközben a szomszéd teremben aerobik, és a zene ritmusára ezt hallom: uno, due, tre, quatro, cinque, e ultimo! E anche! Uno, due… Bár ez nem kimondottan fontos info, gondoltam, azért megosztom

Hol is maradtatok le- ja igen, a picsogásnál.

A sulival kapcsolatban: azóta minden rendbe jött, a matekot dobom studies-ra, erre kiváló alkalom a közelgő osztályba soroló teszt. Nem kell mást tennem, mint hozni a maximumomat, ergo elérni kb. 30%-ot és íme: Welcome to Math Studies! Közgáz még mindig jól megy, okos vagyok és ügyes, töri szintúgy, olaszon néha meglepődök, milyen szinten tudok beszélni (ma pl. a szociális munkámról beszéltem egész folyékonyan a randimon is- upsz igen, volt randim, részletek kicsit lentebb jönnek majd ). E-Systems… most mit kezdjek ezzel a kamutermészettudománnyal? Megírom a lab reportjaim (ez hazugság: másolom a másodévesem reportjait). Mi van még- ja igen, English A2 Higher!! Belerázódtam, jó vagyok, egyre logikusabb és összefüggő okfejtéseket tudom gyártani- ma írtunk egy tesztet, ami a tavalyi érettségiben volt- márpedig a nemzetközi érettségi nem olyan szinten mozog, mint az otthoni, lebutított fajta- és meg vagyok elégedve magammal.

Aztán mi volt méég…? Oh igen, kellemetlenségek is adódtak: magyar tanárlátogatás. Jajj. Mikor tudtam, hogy jönnek, izgatott voltam: két másodévesemmel levelet írtunk nekik, megnéztük az egyik lányát, aki tetszett A-nak, a fiú másodévesemnek (aki egyébként igen tehetséges lepedőakrobata ). Aztán ideértek hétfőn és… ok, bementem angolra, a tanár (leszbikus, szexmániás) bejelenetette, hogy van egy vendégünk, magyar irodalomtanár, majd leesett neki, hogy én is magyar vagyok, mellém ültette, fordítottam neki órán, miközben szokásosan aktív voltam és elemezgettem a kút-lélek összefüggést, meg óra végén is fordítottam a beszélgetéstüket-

- egyébként basszus nyelvzavarom van. Nagyon nehéz a nyelvek között váltogatni, néha magyarul, néha angolul, olykor olaszul is jönnek már szavak, nem mindig tudom, kinek milyen nyelven mondjam a mondandóm, néha keresnem kell a magyar szavakat… gáz-

meg utána körbezettük őket Duinoban. Nem volt jó. Nagyon nem. Elszoktam attól, hogy a felnőtteket magázzam, és nagyon oda kellett koncentrálnom, hogy a megfelelő beszédformát használjam. Nem viccelődhettem, mert nem vették: szürkék voltak és ridegek, savanyúak, kiábrándultak… sajnos olyanok, mint egy átlagos magyar tanár, és ez egyáltalán nem az ő hibájuk (pedig egy elég jó gimnáziumból jöttek, már amennyire ismerem a budapesti intézményeket). Örültem, amikor elmentek. Legalább túrórudit hozhattak volna, de még azt sem tették

Viszont volt egy iszonyújó EE-SHOOOOW! Az EE (“Kiterjedt Esszé” magyara fordítva) a nemzetközi érettségi része, egy 4000 szavas értekezés az általad választott témában. A másodévesek ezzel szenvedtek ki tudja, mióta, és most végre elkészültek vele, leadták, Svájcban értékelik és értékelik. Mi pedig őket értékeljük: egy fergeteges show-t adtunk nekik! Volt minden: paródia, tánc, zene, ének, koncert. Én A-t, a másodévesemet parodizáltam. Nagyon jó triáltrükköket tud, és kissé felvágós (nem negatív értelemben, puszta ténymegállapítás, nem tőlem- ez áltános vélemény). Ki parodiálja? The Hungarian Primo! Szereztünk hát egy műanyag, kisgyerekeknek való triciklit, megkreáltuk a fényeket, a koreográfiát, elloptam A bicajosfelszerelését és egy fergeteges paródiát állítottunk össze! Mindenki imádta- A még meg is ölelt a végén

És persze itt van Michelle! Őt is nagyon szeretem Az egyik helyi bár, Al Castel félig amerikai, félig olasz pultosa- sajnos már csak pár napig :S. Imádnivaló, aranyos, vicces, nagyon jófej Ha éppen nincs mit csinálnod, vagy csak szomorú vagy és vidámságra vágysz, nem kell mást tenned, mint bemenned Michelle-hez és garantáltan könnyezve fogsz fetrengeni Főleg, ha az egyik “kedvence” vagy – mint újabban D, a lány másodévesem, és én (nameg Mr. Norway, bár ő tőlünk függetlenül). És még pénzt sem fogad el- semmiért. A múltkor kaptunk egy doboz Illy-gyártású, amúgy viszonylag drága édességet.

Oh, apropó Illy! Voltunk a gyárban Az Economics dep. szervezett kirándulást, és nem kellett mást tennem, mint hogy belobbiztam magam egy kicsit a dologba, mivel D volt az egyik szervező Így kikerültem a várólistás és az itthonmaradást, és elmentem az Illy-gyárba. Fantasztikus! Illyék egyébként eredetileg magyarok voltak és a 30-as években mentek Triesztbe. Kicsi a világ… Még oklevelet is kaptam, hogy mostmár milyen menő vagyok, mert megjártam a világhírű Illy-gyárat

Oh, persze hosszú hétvégén is voltunk- bicajtúra Friuli tartományban! Persze volt minden: láncleesés, eltévedés és Szlovéniában kikötés, de végülis célbe érés, iszonyatos seggfájdalom, napi 40 kilométer, meg minden… amikor megérkeztünk Tarcentoba (megunva a bicajainkat, vonattal) a semmi közepén találtuk magunkat, de egy csaj, aki szintén akkor érkezett meg, felajánlotta, hogy anyukája elvisz minket a szállásunkra. Juppí Azonban nem csak hogy elvitt minket, hanem meg is hívott a házukba vacsizni- a nem szerény házukba. Képzeljétek el: három idegent szedsz fel a vasútállomáson, ebből kettő nem is nagyon beszél olaszul, azt tudod, hogy a nagy hírű duinoi suliba járnak, és ki tudja, igaz-e, amit mondanak, és elviszed őket magadhoz vacsizni… hát, nem gyakran történik meg az ilyesmi Jó volt.

Mi más, mi más… oh, a randi

Nem volt semmi érdekes. Ahogy ezt SVityónak facebookon éppen kifejtettem, kb. 5 perc alatt leszedtem az amúgy helyes srác személyiséganalízusét: kényszeres, idegbeteg lesz, fut a problémák elől, nem tud szembenézni a világgal és belehelyezni magát. Nem lesz a dologból semmi. Még az sem, holott tett rá utalásokat, de azért van egy szint- mindenfélre tevékenysége- amit kell ütni.

Szerintem most ennyi… “csak”

NEM! Nemrég abbamaradtak a sexuality meetingek, ezért a leszbikus Miss Israel és jómagam eldöntöttük, hogy újraindítjuk őket, megszereztük a Milk c. filmet, lefoglaltuk a termet (a tanárok nagyon segítőkészek voltak), és hajrá!

Maga a film csodás és nagyon megérint- előtte is akartam, azóta még inkább akarok tenni az emberi jogok védelméért. De hogy mennyien eljöttek, együtt nevettek és sírtak velünk, megköszönték, hogy megszerveztük, és várják a folytatást- ez hiányozni fog, ha nem leszek itt.

Most pedig tényleg lépek: este Angol beteget nézünk (Michelle-től van meg… ), hétvégén pedig QaF- maratont rendezünk

Ciao belli

2.8.9