Nem tudlak megmagyarázni. Nem vagy az enyém. Nem lehetsz? Lehetek én a tiéd? Lehetünk egymáséi? Utánad nyúlok, és nem érlek el. Megérinthetlek a szavaimmal, nyitott könyvemmel. Isten sem tudja, miért van ez… Sokat jelentesz nekem. Te vagy az inspirációm, titkos álomképem, remélt vágyálmom. Kis Esti Kornél… Szinte látlak a villamoson, ahogy a helyedért küzdesz, dacolva, [...]
Hűen önmagához, ismét meglepett furcsamód állandó változatosságával. Mikor a cirkalmas körök és karikák között repült, körülötte aranyló fényáradat hirdette hetykén az ereje, öntudata és magabiztossága csúcsán lebegő alteregó boldogságát. „A viharos széllel szemben a kacskaringós kanyarok nyújtanak csak menedéket.”- írta egyszer egy meg sem írt levelében. Nem hittem neki. Nem mintha nem lett volna okom. [...]
Ebben lehetett volna részem, ha minden ajánlatra árugrok, ami a cute_bottom18 nevű romeós profilomra érkezett. Gumi nélkül. Mint ahogyan arra kuruc nemzettársaink (és természetesen megbízhatóbb források is) voltak szívesek felhívni figyelmünket, a HIV-fertőzöttek száma növekszik, és elsősorban még mindig a fiatal melegeket sújtja leginkább. Gondoltam, itt az ideje egy érdekes kísérletnek. Ki akartam deríteni, hogy [...]
Az akkor van, amikor már hetedszerre esel azon a k*rva hegyen lefelé csúszva. Síelni voltunk ugyanis A legutóbbi mélydepressziós bejegyzésem után megkönnyebbültem, most pedig már kimondottan vidám vagyok Az egyik legjobb, ha nem a legjobb duinoi hétvégémen vagyok túl. Péntek este, miután segítettem Secondának amerikai egyetemre jelentkezni (nem akarok másodéves lenni… ez marha bonyolult és [...]
Vagy inkább azok hiánya. Az utóbbi napokban elvesztem egy kicsit, mert az első hét szimplán csak bolod volt. Mindenki visszaért, ölelések, sikítások… … és a norvég. Ezt a posztot még neki áldozom, mert nem érdemel több betűt. Hogyan is érdemelne olyasvalaki bármit is, aki nem akart semmit? Megint hülye voltam, és nem fogtam a jeleket. [...]
