Papírhajó

Visszaértem… amikor leszálltam a buszról Duino főterén és körülnéztem, annyira olyan érzésem volt, mintha hazaértem volna… egy kicsit azt hiszem, így is van…

Hannover + Hamburg

Az utóbbi  napokban eltűntem egy picit, ennek több oka is van. Az egyik az, hogy a szünet vége előtt meglátogattam egy félig litván, félig orosz, de amúgy német évfolyamtársam Ő hívott meg, cserébe pedig jön hozzánk nyáron. Igazából m ár most februárban, de az munka lesz, szóval nem felhőtlen kacagás és szórakozás, de erről majd később. Szóval kedden reggel fél kilenckor szállt le a Malév gépe Hamburgban, ügyesen és okosan elkalauzoltam magam a megbeszélt találkahelyre, össze is futottam Ellie-vel és egy barátnőjével Leraktuk a cuccot egy csomagmegőrzőbe és hajrá! Keresztbe- kasul Hamburgban, majd este utazás Hannoverbe, ahol pedig buli Ellie barátaival Régen buliztam ennyire jót (azt hiszem, az utolsó Mickey’s parti talán felér vele… ). Az emberek nagyon nyitottak, kedvesek és barátságosak, és mindenki beszél angolul Nagyon  jól  éreztem magam a hangulatos kis kocsmákban és a középkori belvárosban kalandozva Volt egy kis kalandban is részem: az egyik bulihelyen egy csaj ellopta a hiper- szuper sapim, amit Ljubljanában vettem (és igenis jól áll ), és nem akarta visszaadni… totál be volt állva, azt sem tudta, miről beszélek, szóval az egész német bagázst oda kellett csődíteni, annek már elég meggyőző ereje volt, és vissza is adta… bitch.

Amúgy meglepően sok német szóra és kifejezésre emlékeztem, nem mindenhol, de a helyek többségén el tudtam mondani, mit akarok, értettem, amit válaszoltak… jó volt

Az oroszok karácsonya pedig annyira otthoni volt! Ellie családja félig orosz, szóval ők később ünnepelték a karácsonyt, mint mi, és mivel pont ott voltam, meghívtak. Ezek őrültek! Egy szót sem értettem abból, amit magyaráztak, de sok kaja volt (nem mindengyik volt finom, de én mindenből illedelmesen ettem- főleg a fagyival töltött kis sütikből ). Az, hogy őrültek, akkor vált egyértelművé, amikor az egyik kislány tigrisnek öltözve hozta az ajándékokat, mert hogy náluk minden évben a kínia horoszkóp aktuális állata hozza az ajándékot… aranyos, de furcsa Én is kaptam egy nagy kupac német csokiösszeállítást.

Pénteken reggel pedig Hannover-Stuttgart: hat óra várakozás (legalább elolvastam Orwell Állatfarmját- soha jobb könyvet!!!), onnan Velence, vonattal pedig tovább. Nice Hulla voltam, mire megérkeztem, de nagyon jó volt

Ismét Duinoban

Furcsa, de nagyon jó Visszajött mindenki- nagy ölelések, sikolyok, mosolyok, beszélgetések, élménybeszámolók- van, akinek melege van, mert -30 fokból érkezett vissza, van, aki meg vacog, mert ő +30-ból jött…

A norvég ma jött vissza, mert valamilyen félreértés miatt törölték a jegyét szombatra, és ma tudott először jönni. Nem láttam még, csak egy villanásra néztünk össze, mert éppen mentünk valahová mindketten, de jajj. Én mindent szépen elterveztem fejben. Elé szeretnék állni, azt mondani neki, hogy szeretnék vele nyugodt körülmények között beszélni (mindeközben fohászkodom, hogy az angol nyelvtani tudásom ne hagyja el pici buksim- ahogy általában teszi, ha vele beszélek) vele, és elmondani neki, hogy mit érzek- bár ez már csak azért is lenne nehéz, mert én sem tudom pontosan. Az a buli bekavart, előtte már nagyjából sikerült feldolgoznom a tényt, hogy ‘he’s just not that into me’, de azok után… ok, hogy részeg volt, és én is, de akkor is… ami azután volt, az a furcsa egymás kerülgetése… vagy csak magamat akarom meggyőzni? Nem tudom, de szurkoljatok, hogy sikerüljön összeszednem minden bátorságomat, és odamenni hozzá.

Anyway, kaptam egy könyvet Párizsból, ahol a másodéveseim voltak a szünetben… csodás. Csodás. Íme a képek. Élvezzétek!

3.0.3

Posted Uncategorized |