Vallomás
Nem tudlak megmagyarázni. Nem vagy az enyém. Nem lehetsz? Lehetek én a tiéd? Lehetünk egymáséi?
Utánad nyúlok, és nem érlek el. Megérinthetlek a szavaimmal, nyitott könyvemmel. Isten sem tudja, miért van ez…
Sokat jelentesz nekem. Te vagy az inspirációm, titkos álomképem, remélt vágyálmom.
Kis Esti Kornél… Szinte látlak a villamoson, ahogy a helyedért küzdesz, dacolva, harcolva a tömeggel.
Látom magam előtt kipirult arcodat, kutató szemeidet. És látom magamat is: rongyos ruhákban állok egy sarokban, egy távoli, nagyon messzi sarokban. A világ végén a Te világod szívébe vágyom.
Robogunk. Robog a villamos, robog vele az élet, vele pedig az érzelmek. Reszketve rázkódnak a göröngyös úton, neki- neki csapódva a falaknak. Hallod, ahogy kiáltanak? Hallod őket? Hallod a sóhajukba simult suttogást? Hallasz engem?
Igazán Esti Kornél vagy. Itt vagy, amíg nem vagy itt. Érzem, amit nem érezhetek. Eljöttem, hogy visszavágyjak. Ellöktelek, hogy visszahívjalak.
Értesz te ebből akármit is? Én vészesen semmit sem értek… Nem értem az életet, csak érzem. Érzem az ereimben pumpálva lüktető vért. A vér piros. A vér szép. A vér meleg.
A vér te vagy.
January 31st, 2010 at 7:00 pm
Ezt szépen leírtad. Jó sok kérdést felsorakoztatva.. remélem megtalálod majd a válaszokat is. ˘˘
January 31st, 2010 at 7:14 pm
Köszönöm. A válaszok sokszor anélkül találnak meg, hogy keresnéd őket.
February 1st, 2010 at 6:39 pm
Közhely már, de valaki egyszer azt mondta, hogy “Jobb tudni néhány kérdést, mint az összes választ”. És igaza volt. Pl. fizikusként az első dolog, amit megtanulunk, az, hogy a legtöbb kérdésünkre nem kaphatunk választ a természettől, mert a legtöbb kérdés rossz kérdés.
June 30th, 2010 at 8:57 am
Tudom, kikötő… de azé’ én most mégis megaszondom: Esti Kornél története mindig is a kedvenc irodalmi műveim közt marad. Robog hát az a villamos