La Dolce Vita
Furcsa dolog ez. Összetartozás.
Annyira kiszámíthatatlan, megérinthetetlen… és sosem tudod, mikor, hogy érint meg.
Ki hitte volna két hete, hogy itt fogunk állni, kezünkben 1.700 euróval Haitinak? Pedig mennyivel könnyebb lett volna csak ülni és semmit sem tenni…
… mint ahogy sokszor érezzük magunkat. Egy ilyen presztizsű, különleges iskolában vagyunk, tele tettvággyal, és semmire sincs időnk a sokat szidott nemzetközi érettségi miatt.
De igen, tudunk. Képesek vagyunk rá. Folyamatosan csiszolódunk, napról napra jobbak, okosabbak és tettrekészebbek vagyunk, hogy a Világba kikerülve, értékes kapcsolatok birtokában tegyünk valamit azért, hogy jobbá tegyük a világot.
Akár csak egy szóval, egy tettel, egy mozdulattal, egy jelentéktelennek tűnő gesztussal is; de jobbá, élhetőbbé, igazságosabbá tegyük.
Furcsa dolog.
Innentől kezdve az ehhez hasonló rövid gondolataimat - stílusosan -
a La Dolce Vita sorozatban fogom leírni.
3.1.1
February 8th, 2010 at 12:13 pm
Furcsa, de gyönyörű. :]