“Kicsit gáz ez. Mármint, ez az ösztöndíj dolog ilyenkor. Nem vagy se itt, se ott: otthon nem vagy, mert bár azt vallod, az a hazád, egyszerűen nem ott élsz. A mindennapjaid, a hétköznapi élményeid nem oda kötnek. Az életed itt éled, de itt miben? Egy változó közeg tagja vagy, ami két év alatt teljesen kicserélődik. Ilyen bizonytalan helyzetben pedig nehéz kapcsolatot építeni, főleg olyasvalakivel, aki maga is kicsit bizonytalan. Mint Ő. (…) Furcsán vagyunk hasonlóak. Ugyanazokban a dolgokban térünk el végletesen és egyezünk meg tökéletesen. Egyszerre érzem ellenpólusomnak és kiegészítőmnek.”

Az unokatestvéremnek írt levél egy részlete, amit blogolhatónak éreztem.

Ígérem, nemsokára a költői magasságokból a közérthetőség talajára süllyedek, hogy értsétek is, miről szól, amiről most szó van.

3.1.9