Captain és Papírhajó, a tenger és a hullámok nehézségei… ez mind szép és jó, kifejező és költői, de igazából nem több, mint kényszer szülte álca.
Szeretek Captain lenni. Szeretem a Papírhajót. Szeretem ezeket a motívumokat, amiket én kreáltam magam elé. Függönyként omlanak le a színpadra, és vonnak falat a nézők és a színész közé.
Amikor elkezdtem a blogomat, akkor egyértelmű volt az álnév. Egyértelmű volt egy pici kegyes hazugsággal kezdeni mindent. Miért?
Annyi minden kiderül itt rólam. Tudjátok a koromat, tudjátok, hová jártam / járok iskolába. Tudjátok, hogy ösztöndíjas vagyok, tudjátok, hol lakom. Nem sok utánajárással jár, hogy megtaláljatok iwiwen vagy facebookon. Két év alatt olyan konkrét és egyenes ösvényt építettem nektek, aminek a végén egyértelműen én vagyok, és nem más. A saját nevemmel, a saját arcommal, a saját őszinte mosolyommal, egy nem őszinte világban.
Inkognitó. Indok…? Van még több? A legjobb barátaim olvassák a blogomat. Az anyukám olvassa. Kis Esti olvassa. A másodévesem olvassa. Az inkognitó előttük elvesztette az értelmét.
A többi blogger ismer. Többségünk személyesen, aki pedig nem, az minimum ismerősöm facebookon, és nem eggyel sms-ezek, telefonálok ilyen vagy olyan rendszerességgel.
Egy „átlagos” Olvasóim előtt pedig mit tudok, akarok még elrejteni? Közülük is már nem eggyel msn-eztem, beszéltem, találkoztam. Nem akarok, és azt hiszem, nem is tudok mit rejtegetni továbbá.
Azt akartam írni, hogy elérkeztünk ahhoz a ponthoz, amikor a Papírhajó és az anonimitás többé összeférhetetlen fogalom- de rájöttem, hogy ez már nagyon régóta így van. Az image, az álca maradt csak meg. A téveszme, hogy ez a buli még maradhat álarcosbál. A gond csak az, hogy az álarcot két év alatt szisztematikusan lebontottam, téptem, szaggattam magamról. Kecsesen is meg nem is, szépen is meg nem is, direkt is meg véletlen, de azt hiszem, nincs már rajtam.
A következő pár bejegyzésem 100%-ban rólam fog szólni. Rólam és az apámról, rólam és Kis Estiről, rólam és a bloggerekről, rólam és a családom többi részéről, rólam és mindenről, ami én vagyok, ami ide vezetett, ahol vagyok.
Ha eddig élhetett is az őszinteségnek ez a furcsa, arctalan változata, most legfőbb ideje véget vetni neki.
Hello. Én vagyok a Papírhajó Kapitánya.
3.2.2
Comments 20
Hát hoppá
Posted 09 Mar 2010 at 7:09 am ¶Ahogy írtad is, szilárdan kikövezett utat adtál minden akár kicsit is figyelmes olvasónak a valódi arcodhoz. Helyes ez az arc, meg aranyos, de én szerintem nincs semmi baj Captain álarcával. Ahogy írtad, ez egy saját kis világ, az írói stílusodhoz, a gondolkodásodhoz már megszokott (olyan Kapitányos) elemek társulnak (Zsombor, a Fagyiváros stb) és szerintem ez jó! Így hát fényképpel vagy anélkül, inkognitóban vagy, vagy épp önmagadként jelensz meg, én szeretek fellépni a Papírhajó fedélzetére olvasgatni.
Posted 09 Mar 2010 at 7:56 am ¶Éljenéljen! :]
Posted 09 Mar 2010 at 7:57 am ¶ez szép volt.
Posted 09 Mar 2010 at 1:02 pm ¶Nos, nem vagy egy átlagos fickó, ahogy a blogolók egyike sem az (pirul)! Szeretem a Papírhajót/Kapitányát, mármint a bejegyzéseit olvasni. S mivel – asszem:) – én vagyok a korelnök, csak remélemhetem, hogy sokáig fogom/fogjuk olvasni a bejegyzéseidet. Mindannyiunk épülésére, örömére! Ez most olyan jó “nyálas” lett, de annyi baj legyen. Sokat emlegetem, tanulni nincs késő. S leginkább itt – s még pár oldalon, amit olvasok, nevek nélkül, nehogy kihagyjak valakit
– , találkoztam az egészséges Ego-val. Valamennyi ragad rám. De ez nem baj, sőt!
Posted 09 Mar 2010 at 4:47 pm ¶Vigyázz magadra ebben a “szép, új világban” !
Vigyázz magadra a szép új bránvilágban…mert te is csak egy hologram vagy, kedves Kapitány.
Posted 09 Mar 2010 at 9:38 pm ¶Khm … bátor és merész a derék tengerész!
)
Posted 09 Mar 2010 at 9:52 pm ¶Azért a “biztos sejtés” még koránt sem “tudás”, de Te ezt most egyértelművé tetted, bizonyára helyesen! Bennem fel nem merült, hogy az információk alapján nyomozzak … csak örömmel olvastam eddig is és olvasom eztán is bejegyzéseidet! További sikereket és jó szelet Kapitány! ;o)
Gondolkodtam. Te is. Azt hiszem megint van mit mondanom neked! (vagyis inkább kérdeznem)
Posted 10 Mar 2010 at 11:03 am ¶Valóban bátor és merész és gratula…
de a bloggerek egy része azért is marad álarc mögött, mert szeretne egy kicsit az lenni, aki a való világban nem lehet, vagy mert olyan dolgokról szeretne írni, amiket nem szeretne, ha az érintettek megtalálnának. Nyilván senki nem írná le egyszerre, hogy hol dolgozik, és hogy a főnöke mekkora egy faszkalap volt tegnap is. (Nekünk, melegeknek, meg ugye ott van +1 indok).
Ha felvállalod a konfrontációt és a teljes nyilvánosságot, ahhoz valóban csak gratulálni lehet.
Posted 10 Mar 2010 at 11:31 am ¶Kedves Captain!
Posted 10 Mar 2010 at 4:40 pm ¶Mai netes lapozgatásom közben bukkantam a blogodra, és épp ezzel az írásoddal találkoztam – örülök neki. Egy bögre forró kávéval és a gépemmel kiülök a parkba és elkezdem olvasni korábbi bejegyzéseid, mert első olvasatra az ugrott be, hogy szeretnélek megismerni. “Varázslóként” szeretem megismerni az embereket, mert mindig rácsodálkozom, hogy milyen színes a világ – és jó ez így!
Önmagunk vállalásához sok dolog kell – kell, hogy bízzunk, higgyünk magunkban és hogy bízzanak, higgyenek bennünk! Néha az egyik, azután pedig a másik lesz fontos, vagy éppen mindkettő felértékelődik.
Őszintén örülök írásodnak és neked! További erőt és kitartást a hajón!
üdv
gandalf
Gandalf, nagyon titokzatos vagy
Posted 10 Mar 2010 at 8:07 pm ¶De mindenképp megéri visszaolvasni Captain írásait.
dehogy vagyok titokzatos….csak most itt nem én vagyok a fontos.
Posted 10 Mar 2010 at 9:11 pm ¶a kávé egyébként elfogyott, sőt egy másik követte és sötétedésig olvastam, de még van hátra….
üdv
gandalf
Wow
Gandalf, örülök, hogy ‘megnyert’ a blogom, jó olvasást! 
979: Köszönöm.
Igen, ez konfrontációval jár, de erről pár percen belül bővebben.
Posted 10 Mar 2010 at 9:26 pm ¶Előszöris: gratula
Aztán: aztán hmmm… egy barátom pont tegnap mondta, hogy ő azért nem akar blogot vezetni, mert olvasott egy felmérésről, mi szerint egy idő után minden blogger felfedi magát. Nem túl eszes elhatározás, dehát na, attól még érdekes.
Posted 11 Mar 2010 at 8:27 pm ¶Megindító, szép és őszinte volt ez a bejegyzés, valamint bátor (vagy inkább vakmerő?) tett az önfelfedés. Viszont nem biztos, hogy bölcs dolog is egyben. Rejtélyesnek, titokzatosnak lenni sokkal izgalmasabb, tovább tartja fenn az érdeklődést…
Azt is megértem, hogy ennyi idő után nem bírtad tovább, egyszerűen MUSZÁJ volt megtenni.
Remélem jó döntésnek bizonyul majd.
deFalla!
Posted 11 Mar 2010 at 8:46 pm ¶Biztos te vagy itt a korelnök?
Öhh “anyuja” ?
Posted 11 Mar 2010 at 8:52 pm ¶Ezt a nevet szó szerint érthetjük?
Rolly: Úgy van, ahogy anyukám írta (igen Hanson, veheted szó szerint
)- egyszerűen muszáj. Nem volt tovább értelme.
Posted 12 Mar 2010 at 12:06 am ¶Szerintem én vagyok a korelnök
A következő választásnál – nem a mostani tavaszira gondolok – , már felülről írom az 5. X-et 
Posted 13 Mar 2010 at 7:23 pm ¶Nahát! Még sosem láttalak!
) hihi…. na jó, inkább csak nagyon régen… 
Posted 14 Mar 2010 at 12:56 am ¶tyűha, nagyon helyes srác vagy! Kár, hogy csak most fedted fel kiléted.
Posted 14 Mar 2010 at 11:47 am ¶Post a Comment