Comments on: Kettős élet

By: Captain

Captain — Fri, 12 Mar 2010 13:33:14 +0000

A saját ‘igazam’ a saját milyenségem- erről nem többről szól a bejegyzés.
Az emberi kapcsolatok pedig nagyon fontosak, ezzel tisztában is vagyok, és ezeknek a kiépítését is segíti Duino, mivel olyan kapcsolatokra teszek szert, amelyekről korábban nem is álmodtam- és mindezt anélkül, hogy tagadni kéne magamat.
A későbbieket pedig majd meglátjuk, ez sok faktortól függ. De ha szükség is lesz a kapcsolataimra, nem hiszem, hogy első sorban azokat használnám, amelyekben nem lehetek őszinte.
De igen, tény, hogy igazad van, meg kell húzni a határt a ‘beleszarok’ és az ésszerű között.

By: 979

979 — Fri, 12 Mar 2010 09:48:38 +0000

AZ előttem szólók szinte mindent leírtak, amit pár szóban le lehet. Én csak annyit tennék hozzá, hogy bár már most sok mindent értél el, és ennek a nagy részét a saját erődből, tehetségeddel, kitartásoddal, elszántságoddal (stb.), de tartsd szem előtt, hogy ha nagyra törő álmaid vannak, szükséged van az emberi kapcsolatokra is. Azokra is, amikről most talán nem is gondolnád, hogy még jól jöhetnek. Ha önzésből, ‘beleszarásból’, a saját igazadhoz való ragaszkodásból vagy bármi más miatt elpusztítod ezeket a kapcsolatokat, a saját dolgodat nehezíted meg. Ha pedig ez elér egy kritikus szintet, nem fogod tudni elérni a céljaidat, mert nem mindenhez elég egy ember, és annak elszántsága. Fájdalmas dolog a megalkuvás, de hasznos is egyben. Szóval csak mérlegelni azt az őszinteséget.

ASSAM: szerintem a melegek azért veszik maguknak a bátorságot, hogy csúnya dolgokat gondoljanak a heterokról, mert félnek tőlük/miattuk. Sok dolognak a félelem az oka. Másrészt meg a magukat kevesebbnek érző-gondoló melegek nyilván így kompenzálnak.

By: Andreo

Andreo — Thu, 11 Mar 2010 19:51:14 +0000

Üdv Captain.
Elég régóta nyomon követem már a blogod (kb. mióta te is kommenteltél egyszer az enyémbe), de eddig még nem tudtam, nem akartam megjegyzéseket tenni. De az utóbbi és a jelenlegi bejegyzés valahogy erre sarkallt.
Jó volt megtudni, hogy ki is valójában Captain, de persze a blog “visszafelé” olvasása is sok infoval szolgál. .
Ez a kettős élet téma pedig. … Hát sokan vagyunk ezzel így. (És ezzel most én is mindent elárultam.) És egyúttal azért is döntöttem gy, hogy végül kommentet írok, mert engem is nagyon foglalkoztat mostanában ez a téma. Csak mivel nálam nagyon kevés ember tudja, ezért a blogban sem írhatok róla nyíltan. Valamit vannak olyan emberek, akik olvassák, és nekik még nem kellene megtudni.
Hát végül lehet elég egy hablaty komment lett, ha igen, bocsi.
Sok sikert a továbbiakhoz.

By: Hanson

Hanson — Thu, 11 Mar 2010 13:20:23 +0000

Hát gondold is át rendesen a lépéseidet, hogy tisztára büszkék lehessünk rád! (Ahogy eddig, mert igenis büszkék lehetünk hogy az elért eredményeiddel sikerült például egy ilyen helyre kijutnod.)
(Azért persze túlzásba se vidd a mérlegelést, mert elmerülsz a részletekben és kétségekben, aminek sokszor hibás döntés a vége.)

By: Captain

Captain — Thu, 11 Mar 2010 13:04:33 +0000

Assam: egy ‘kezdő’, bizonytalankodó meleg képes magából áldozatot csinálni, mert ő sem tudja, mire számíthat. Én azt tapasztaltam, hogy az emberek nagy többsége nem tartja kimondottan negatív dolognak a melegséget, csak nem ismeri, nem tudja pontosan, mi is az, kicsit megfoghatatlan számára a dolog. A co-k folyamata billenti helyre a dolgokat.

By: Captain

Captain — Thu, 11 Mar 2010 13:02:35 +0000

Köszönöm a hosszú és kimerítő kommenteket.
Nyugi, a kis kék bábu nem marad el ezután sem, csak meg kell osztania a helyet… velem

Azt hiszem, a kommentjeitek külön- külön is bejegyzéssel érnének fel.
Pape: Köszi a bátorítást, de nem hiszem, hogy nálunk lenne pozitív meglepetés. Az intelligencia és az iskolai képzettség nem függ össze, de apám nem teljesen normális, kicsit mentálisan retardált szegény. Szóval az igazi probléma itt ez.
Na meg, meggyőződésesnek hiába magyarázol… a meggyőződés irracionális, ergo rációval nem lehet ellene eredményesen küzdeni. Legalábbis nagyon hosszú távon lehet csak eredményt elérni, márpedig nekem másra kell a hosszú távú energiám.

Táboros lány: Jó a név, hiányzik a tábor és az a csapat Igen, mindenkinek van egy mögöttes személyisége, amit nem oszt meg mindenkivel- tény. Lehet, hogy mi, melegek néha kisajátítjuk ezt- nem tudom, őszintén én nem érzem így. Őszintén ahogyan te írtad, én még nem gondolkodtam a dolgokról, nem közelítettem felé- talán mert a saját ‘problémám’ kötött le végig. Nem hiszem, hogy gyáva lennél. Feláldozni valamit a békéért… nos, ezt néha meg kell lépni, és szerintem én újra és újra meg fogom ezt tenni. Még akkor is, ha rossz.

Gandalf: Köszönöm! Gyorsan olvasol Az idézet jó, én pedig igyekezni fogok azon, hogy ne fordítsak arányt a szeretteim és nemszeretteim között bármilyen hirtelen jött vallomással
Igen, a fájdalom kérdése… ez is elég szar, mert nekik fájna a dolog, mert féltenének, azt hinnék, nekem ez így nem jó, hogy bajban vagyok, pedig nem kell semmitől sem megmenteni.

Hanson: Köszönöm Igen, kicsit most is úgy érzem hogy lassan omlik rám a fal, míg nem figyelek oda, mert éppen a bátorságomat ünnepelem, hogy meg tudtam lépni az inkognitó eltörlését. Legalábbis arc szintjén. Ne tudd meg, mennyit gondolkodtam és mérlegeltem, mielőtt megléptem- nem fogok hirtelen döntést hozni semmiben, és inkább tartok egy téglát a helyén, míg kirohad, ha nem érzem úgy, hogy teljesen ésszerű (vagy legalábbis kb. 50%) kihúzni.

By: Assam

Assam — Thu, 11 Mar 2010 12:57:55 +0000

A melegek sajnos előítéletesek. Meg vannak győződve róla, hogy mindenki más mélységesen korlátolt, heteronormatív gondolkodású, agresszív és primitív személyiség. Aztán 10-ből 8-szor jön a beszámoló, hogy “jaj, de fantasztikus anyá/apám/testvérem stb. van” (persze biztos azért is, mert az ember jó érzékkel kiválasztja, hogy kinek érdemes co-zni), és a pozitív reakciókon mindig mélységesen meg vannak lepve. Persze, jó érzés a meglepetés, de kérdem én: honnan veszik a melegek a bátorságot maguknak, hogy egy heteró részéről állati jófejségnek könyveljék el azt az álláspontot, ami egyszerűen csak normális? Miért csak én érzem azt, hogy ennek az az üzenete, hogy “ennyit nem néztem volna ki belőled”?
Igaz, hogy a gondolkodást a szellemi környezet is befolyásolja, sőt, részben meg is határozzak, de azért bőven vannak olyan körök a társadalomban, amelyeknek a tagjai kulturális alapon (és nem orientáció alapján) azt mondanák, hogy a homofóbia, az nem menő.

By: Hanson

Hanson — Thu, 11 Mar 2010 06:04:22 +0000

A bábus dolog nekem is tetszett, de azért néha tessék feldobni egy-egy új kis kéket is
Elég mélyenszántó gondolatsor ismét, de nem hiába szeretem olvasni az írásaidat.
Az előttem szólókkal egyetértésben én is úgy gondolom, hogy a kétféle életút amit említettél csak együtt, egyetlen útként jöhet létre. Az önreflexió elengedhetetlen a többihez, hiszen előbb magadba kell nézned, hogy aztán tudd mi az amit tenned kell.
Én is azt mondanám, hogy csak óvatosan azzal a fallal. Ott kint persze sokkal jobb helyzetben vagy mint idehaza, de előbb-utóbb hazajössz, erre is gondolj. Egyáltalán nem biztos, hogy azt a falat teljes egészében le kell bontani. Igen, a kettős élet amibe Te is és még sokunk kényszerül elég gáz és őszintétlen (van ilyen szó? ) helyzet, de talán így érhető el leginkább a békesség. Én is elkezdtem visszabontogatni a falat a két életem között, de rájöttem, hogy egy ponton meg kell álljak. A barátaim kivétel nélkül, mind tudják az igazságot rólam, és egy-két családtag is, de jól tudom kik azok, akiknek nem kell elmondanom, akikkel szemben jobban teszem ha megőrzöm az álarcot.
Benned hatalmas igazságérzet van, ez kitűnik az írásodból, csak figyelj oda, ne vidd túlzásba.
Én soha nem tekintettem úgy, hogy hazugságban élnék, csak mert a családom egy része nem tudja, hogy meleg vagyok. Nem tartom ezt olyan lényeges információnak, hogy mindenkinek egyenként a szájába rágjam. Ha úgy alakul, hogy megtudják, hát legyen, hiszen az életemhez tartozik, de nem csinálok hírt belőle.
(Napi jó tanácsnak álcázott humbugomat olvashattad… )

By: Gandalf

Gandalf — Wed, 10 Mar 2010 22:01:41 +0000

ez a két kérdés megfogott…
“Lehet egyáltalán egy olyan valakinek, akinek a személyisége ennyire szerteágazó, az élete egységes?”
Saját tapasztalat, hogy igen. Ha a gyökereket veszed szemügyre, akkor rá fogsz jönni, hogy ” a valami nagyot alkotó”, ” az afrikai menenkülteknek segítő”, “az emberi jogokért küzdő” ember nem áll messze a nyugodt, önreflexiót kereső, gondolkodni akaró embertől. Sőt…. ha az első felsorolást nem erős felindulásból akarod elkövetni, hanem komolyan így szeretnél élni, akkor nem működnek második felsorolás nélkül. Az élet elsődleges célja, hogy fedezd fel önmagad és találd meg azt az egyedi hogyant, ami mindkettőt megvalósítja kiegyensúlyozottan benned! Ez nem harc és kérdések nélküli, de valódi

“de ez még mindig nem válaszolja meg azt a kérdést, hogy miért kell egy, az őszinteséget szerető embernek hazugságban élnie a szerettei előtt”
hmmmm talán mert még nem tudja, hogy hogyan mondja el azt ami Ő, mert nem akar csalódást okozni, mert fél, hogy nem tudják elfogadni, hogy elutasítják, azok az emberek, akik a legfontosabbak számára…. szeretnénk a számunkra fontos emberekkel úgy közölni a dolgokat, hogy ne okozzunk nekik fájdalmat….
pipafüstösen jutott eszembe egy pár sor egy tanáromtól: Életünket azok formálják, akik szeretnek bennünket és azok akik megtagadják tőlünk a szeretetüket.
Erőt és kitartást ehhez az úthoz (is)

By: a táboros lány

a táboros lány — Wed, 10 Mar 2010 21:36:50 +0000

Nézd, nem hiszem, hogy ezzel túl sokat segítenék a lelkivilágodnak, de az az igazság, hogy mindannyiunknak vannak ilyen dolgai, legyen szó nemi hovatartozásról, családi dolgokról vagy bármiről, amiről egyszerűen bármennyire szeretnél, nem tudsz őszintén beszélni anélkül, hogy ne vonna maga után súlyos következményeket. Valamilyen szinten a szélesebb rétegek előtt mind hazugságban élünk – amennyire magamon észrevettem, ez egy amolyan belső kényszer, amit azért erőltetek magamra, hogy fenntartsam a környezetemben a békességet. A világ ilyen. Az emberek nagy része ostoba, korlátolt és képtelen objektívan szemlélni a dolgokat.
Valamilyen szinten át tudom érezni a helyzetedet, mert nekem a családom múltja és jelene miatt kell nap mint nap lavíroznom a kérdések között, hogy kinek mennyit mondhatok el. Állandó harcot jelent fenntartani a látszatát annak, hogy “hétköznapi” és átlagos vagyok – ezt nem kell bemutatnom neked, hogy milyen.
Engem azonban az a véleményem vígasztal, hogy tudatlanságban hagyni valakit még mindig jobb, mint újabb, elkerülhető konfliktusokat idézni a saját fejemre. Jutott már belőlük elég és sajnos az én tűréshatárom sem végtelen, eljönne a pont, amikor egyszerűen nem bírnám tovább az emberi ostobaságot, amint rajtam vezetődik le egy olyan dolog miatt, amiről nem tehetek.

Neked kell döntened, mennyire akarod magadra omlasztani azt a bizonyos falat. Lehet, hogy a téglákat egyenként és lassan húzod ki belőlük, de előbb-utóbb eljön egy tégla, amelyiket még nem kellett volna kihúznod ahhoz, hogy a falad ne omoljon össze – és akkor ugyanott vagy, mintha egyszerre idézted volna a fejedre az egész helyzetet.

Kettős életet élni talán nem olyan rossz. Én legalább is ezt válaszottam, cserébe most a körülményekhez képest békesség van körülöttem. Lehet, hogy ez mások szemében gyávaság, szerintem azonban nézőpont kérdése. De ez a kettősség dolog megint egy olyan kérdés, hogy előnyödre is tudnád fordítani. A saját boldogságod és lelki békéd a cél. Ahogy téged ismerlek, meg fogod találni az egyensúlyt.

(azt hiszem ez elég kusza és össze-vissza lett, majd egyszer valami privát helyen kifejtem jobban…)