Mert most ennek jött el az ideje. Nem akarok különösebben írni már arról, hogy miért, ezért nem használom a kimondottan sablonszerűre megírt bejegyzést, amivel a szünetet akartam bejelenteni- azt hiszem, az a laptopom Papírhajó mappájában fog pihenni, mint ahogy minden, amit az újrakezdésig írok. Szünetre van szükségem, mert át kell gondolnom, mi történt az elmúlt [...]
Az elmúlt egy- két hétben sokszor megfordult a fejemben, hogy nem folytatom a Papírhajót. Tudom, hogy sok dolog van, amit meg kell emésztenem magammal, a világgal, Duinoval, a tágabb és szűkebb környezetemmel kapcsolatban egyaránt. Olyan hatások értek az elmúlt intenzív időszakban, amivel kevés ember szembesül ilyen idős korban. Olyan ez, mintha egy nagyon nehéz terhet [...]
Olyan ez, mint egy film. Amikor elkezdődött, minden rendben volt. Úgy, ahogy, de rendben mentek a dolgok. Aztán persze minden összeomlott, majd felépült megint, csak kicsit máshogy. És azóta is folyamatosan omlik és épül, minden mozdul, minden változik, minden hullámzik és semmi sem marad ugyanolyan. A főhős pedig mindent átél, minden túlél, mindenből jól kerül [...]
Leborotváltam a hajam. Van ugyanis a kanadai másodévesnek egy HIV + ismerőse, aki egy alapítványt működtet, HIV + gyerekeken segítenek. Talált egy szponzort, aki minden kopaszra nyírt fej után 50 dollárt fizet. Igaz, hajam nincs, de legalább 50 dollárral több áll a gyerekek megsegítésére. Hmm, mondjuk szerintem így sem nézek ki rosszul 3.4.6 captain@paperboat.hu
A messzeségben mégis meglátlak. Mikor éjszaka egyedül sétálok, megyek végtelen célom felé, mellettem lépdelsz, mert Te ragyogsz a csillagokban. Mikor az égető nap elől a tengerbe menekülök, Te ölelsz körül, mert minden vízcsepp mintha Téged tükrözne. Nincs olyan, hogy nem vagy: szemeiddel néznek rám a fák, illatodat ellopta a parti ösvény, állhatatosságoddal dacolnak a sziklák. [...]
