A magyar meleg ismerőseim között elenyésző azok száma, akiknek jó viszonyuk van az apjukkal- vagy egyáltalán van akármilyen viszonyuk.
A meleg fiú- apa kapcsolatok valamilyen oknál fogva előbb- utóbb zátonyra futnak, sajnos nagyon kevés a kivétel. Az apák sokszor nem játszanak tevékeny részt fiaik életében. Ezeknél a fiúknál tehát hiányzik az egyik „minta”? Van, aki a helyébe lép? Fel lehet nőni apa nélkül?
A meleg többségének nincs jó kapcsolata az apjával. Ez első olvasatra egy túlzó állításnak tűnhet, de végiggondolva meleg ismerőseinken, szerintem mindannyian több olyan meleget ismerünk, akinek problémás az apja, mint olyat, akinek nem.
Arról, hogy ennek mi köze van a melegséghez, hogyan befolyásolja egy fiú életét, blogok százait lehetne megtölteni, nekem nem célom ezt elemezni, mert azon túl, hogy szerteágazó, nagyon szubjektív is.
Azt vizsgálni viszont, hogy ki lép az apák helyébe, elég érdekes.
Sokan vallják, hogy egy gyereknek az egészséges fejlődés érdekében apára és anyára van szüksége. Ez a mondat az egyik legnagyobb ökörség, amit valaha hallottam, több okból is. Egyrészt, élő példaként tudom állítani magamat, hiszen gyakorlatilag engem apa nem nevelt, mégis elég jól sikerültem. Másrészt, ha egy gyerek szeretetet kap, akkor nem számít, hogy apa, anya, nagybácsi vagy nagymama neveli, mert a szeretet az, ami a legteljesebb nevelkedést tudja biztosítani. A szeretet pedig, mint tudjuk, nincs nemhez kötve.
Azonban érdekes a gyakorlatilag apa nélkül felnövők későbbi élete.
Sokat tapasztaltam, és fogadni mernék, hogy Ti is, hogy az apa nélküliek egy nem elhanyagolható része milyen típusú pasik iránt kezd el érdeklődni.
Annyiban talán van igazság az ökörségnek titulált mondatban, hogy kell egy erős példa a gyerek elé. Ez tradicionálisan valóban az apa, de persze lehet bárki más, aki az „erős ember” egy családban.
Aki pedig ilyen példát nem kapott, azoknál előbb- utóbb kialakult egy kisebb- nagyobb fokú apakomplexus, ergo az idősebb, erős, „védelmező” férfiak érdeklik őket- és rendszerint mind passzívak lesznek (ezt a problémámat ez a- vitatott- bejegyzés is érinti).
Én nem tartom magam apakomplexusosnak, noha vannak idősebb fiú/férfi ismerőseim, akik azon túl, hogy a barátaim, egyfajta apáskodó szerepet töltenek be az életemben, akarva- akaratlan. Nem gondolom többnek pl. SViktort vagy SPF-et „egyszerű” barátnál, de olykor megmutatkozik a „felnőtt, tapasztalt, útmutató” szerep, akivel szemben kicsi és tapasztalatlan vagyok, olyan, aki vezetésre, tanácsra, útmutatásra vár.
Én azonban az enyhe példa vagyok. Továbbmenve találkozunk azokkal, akiknek az „apa”, az erős fél szerepe kimaradt az életükből, melegségüket felismerve pedig lehetőséget kaptak annak betöltésére. Ez nem azt jelenti, hogy ők bármiben is kevesebbek lennének, de mennyire tud működni jó kapcsolat egy tizenéves és egy harmincas felnőtt férfi között? Ez nem egy „normális” kapcsolat, abból a szempontból, hogy mindkét felet egy kicsit több motiválja, mint a kölcsönös szeretet és tisztelet. Az apa nélkül felnőtteknek apa, – itt elnézést harmincas vagy azon túli olvasóimtól- a korosodó férfiaknak pedig olyasvalaki kell, akit taníthatnak, nevelhetnek… kicsit olyan, mint egy gyerek. Valahogy olyan, mint az ókori görögöknél volt.
Egy ilyen kapcsolatot tehát több motivál, mint egy „átlagos” kapcsolatot. Én alapvetően nem hiszek „vezető” szerepben egy párkapcsolatban, de ezekben mindenképpen van, amivel mindkét fél tisztában van, elfogadják és élvezik a helyzetüket.
Apa nélkül felnőni nem lehetetlen, nem is feltétlenül rossz- nagyban függ az apától, persze- de semmiképpen sem következmény nélküli. Sok melegnek alakulhat ki később apakomplexusa, ami befolyásolja és egyenlőtlenné teszi későbbi kapcsolataikat. Hogy ez jó vagy rossz, pozitív vagy negatív, annak megválaszolására semmiképpen sem vállalkoznék, mert ahány ember, annyi eset. Nem hiszek a címkékben.
Viszont ez a jelenség létezik, és sok melegnek nagyban befolyásolhatja az életét.
3.4.0
captain@paperboat.hu
Comments 23
De mi van, ha fordítva nézzük a dolgot? Úgy értem én, hogy én példának okáért anya nélkül nőttem fel… Lehetek/lehetnék-e ezért anyakomplexusos? Lehet-e ez az oka annak, hogy meleg vagyok?
Amúgy szép elgondolás. :]
Posted 02 May 2010 at 3:57 pm ¶Tetszik a felvetésed, és hatalmas racionalitás igényemmel is találtam benne logikát
Nálam is gyakorlatilag apa nélkül teltek az évek, most meg hát lényegében én töltöm be ezt a szerepet saját fateromnál, ami elég komikus, és lehet megérne az pszichológiai tanulmányt…no de a lényeg az lett volna, hogy ettől függetlenül soha nem tartottam igényt sok évvel idősebb párra. Ki nem állhatom ha irányítani, nevelni akarnak, netán gyereknek néznek. 
Szóval melléd állnék, így már két ellenpéldád is van az elméletedre 
Posted 02 May 2010 at 5:21 pm ¶Bár nem biztos hogy általánosítható ez a gondolatmenet. Jó tudom, hogy nem is állt szándékodban általánosítani
mi nem értünk egyet.
de biztos van benne ráció!
(többet későbbkor)(esetleg)
Posted 02 May 2010 at 6:19 pm ¶Hanson: imadom megcafolni magam
meztelencsiga: kv vmikor a nyaron?
vagy megelegszel az ismetlodo alteregos osszefutasokkal? 
PaPe: hmm, ez erdekes. erre nem gondoltam. oka tuti nem. ezen gondolkodnom kell.
Posted 02 May 2010 at 6:43 pm ¶A melegség legjobb tudomásom szerint nem kialakul, hanem eleve van, vagyis genetika. Ezen nem gondolom, hogy bármi változtathat (apa- vagy anyahiány, jól vagy rosszul működő család…), esetleg több gondot, kínlódást okoz, hogy elfogadja magáról a melegség tényét az érintett.
Persze felveheti ellene a harcot a család vagy csak egy tagja, lehet titkolni, elfojtani, de attól a tény tény marad. A felesleges küzdelmek pedig nem maradnak következmények nélkül: komoly lelki sérüléseket okoznak.
PaPe! Ha anyakomplexusod lenne, érettebb (milyen kíméletes kifejezés!) NŐK társaságát keresnéd.
Posted 02 May 2010 at 6:52 pm ¶Nem a melegség mint jelenség létéről, hanem mikéntjéről szól a bejegyzés. Én legalábbis annak szántam. Tudom, hogy genetikus, erről beszéltünk párszor
Posted 02 May 2010 at 8:50 pm ¶Captain, ha relációanalízis nyelven akarok fogalmazni, a két állítás (1. a melegek nincsenek jóban az apjukkal, 2. az apaszerepet keresik kapcsolatukban) igaz, de okozati összefüggés szerintem nincs közöttük, vagy legalábbis nem minden esetben van. Én sem voltam jóban apámmal, mégis aktív lettem, és nem vonzanak a nálam jelentősen idősebb férfiak.
Szerintem több összetevő határozza meg ki milyen típusúő férfiakhoz/fiúkhoz vonzódik. Aki a férfiasabb típus iránt vonzódik, eleve egy meghatározott korosztályba tartozók közül választ, mert bizonyos kor alatt kevésbé jellemzőek a férfias jegyek, és ugyanez igaz fordítva, aki inkább a feminimebb, vagy mondjuk úgy fiúsabb típust keresi, annak a fiatalabbak tetszenek. Persze nyilván mindenkinek a személyiségére nagy hatással van a gyerekkor, és a szülőkkel kialakult kapcsolat jellege.
Ami az meleg fiúgyerekek és az apák kapcsolatát illeti, a hagyományos apaszerepbe kevéssé fér bele a gyengédség, a megértés, sokkal inkább az irányítás, a határozott fellépés az apai mintaszerep. Ez eleve gátolja, hogy egy hagyományos szerepben lévő apa és egy nehezen feldolgozható problémával küzdő gyerek között felhőtlen, őszinte viszony alakuljon ki. Másrészről a hetero férfiak nezen fogadják el a homoszexualitást, pláne, ha a saját gyerekükről van szó, hiszen ez a hagyományos családban szégyen. Hogy állhat ki így a kollégák, haverok, rokonok elé. Amíg a társadalmi megítélés nem változik, nem fog változni ez sem, legalábbis vidéken biztos nem. Pesten könnyebb, mert keveset tudnak egymásról az emberek.
Uhh de hosszú lett
Posted 02 May 2010 at 10:14 pm ¶Nekem ezzel sok gondom van.
1. Tudtommal még nincs egyértelműen eldöntve, hogy mi okozza a homoszexualitást, mégis a genetikát vesszük alapul, és ebből vezetünk le minden mást. Szerintem ez helytelen.
2. Lehülyeségezel egy évtizedeken/évszázadokon át érlelődött tudományos megállapítást úgy, hogy magadat hozod egy szem ellenpéldának. Ez egy kicsit nekem erős.
3. Mi van azokkal a nem-meleg fiúkkal, akiknek szintén hiányzik az apjuk, vagy rossz vele a viszonyuk?
4. Ahogy Mikoyan írta, sok esetben éppen azért rossz az apa – meleg fiú kapcsolat, mert a férfiak számára ez egy nagyon súlyos csapás (manapság és nálunk).
Aztán nekem is rossz a viszonyom apámmal, sosem volt férfias sem (mindig papucs volt), tehát nem lehet számomra példa. Én mégis aktív vagyok, és apuka szerepű. De nem azért, mert 10 év különbség van köztünk, hanem azért, mert Ricsi olyan, amilyen, gondoskodni kell róla, hogy ne hanyagolja el magát. Ez nem a korából adódik, hanem a személyiségéből. Sok fiatal nem azért keresi a 30-asok társaságát, mert apapótlóra vágyik, hanem mert egy 30-as férfiasságára, vélelmezett komolyságára, biztos egzisztenciájára, kialakult személyiségére vágyik. Vagy bármi más, kinek mi. Ismerek olyat, aki számára a saját korosztály csupa csalódás, ezért is tekintget 10 évvel előre.
Gondolatfolyam vége.
Posted 03 May 2010 at 11:09 am ¶Nagyon tetszett a bejegyzés! Egy olyan dologról szól, ami sokat foglalkoztatott már engem is.
Az én esetemben nem beszélhetünk apáról, 7 éves koromban elváltak a szüleim. Apámmal nem tartom a kapcsolatot, beszédes, ha azt mondom, utoljára 2004-ben voltam a házában. (a volt házunkben)
Párkapcsolat terén ennek ellenére (vagy éppen ezért?) a “vezető” szerepet töltöm be, szeretem segíteni, oltalmazni a másikat.
Viszont barátok terén olyan vagyok mint Te, sok esetben az idősebbek társaságában érzem jól magam…
Posted 03 May 2010 at 1:59 pm ¶persze. bármikor. csak jelezz időben mikor érkezel.
lehet, hogy van köze hozzá. mármint az apának a fiúhoz, meg a buzivá váláshoz. de nem olyan szinten, mint ahogy azt te lefestetted.
szerintem a melegek is ugyanúgy választanak párt, mint a heterók. hogy ennek mennyi köze van a gyerekkorhoz? kérdezzük inkább fraud-ot (nem szeretem). én nem az apámat, anyámat keresem a páromban, sose kerestem (se nő, se férfi szerelmeim esetén). a személyes preferenciáim, és a másik személye a döntő.
ezt biztos ki tudtam volna fejteni kicsit hosszabban is, de most ilyen futvakommentre volt csak idő.
Posted 03 May 2010 at 8:02 pm ¶Kedves Kapitány!
mint pzsichomókus varázsló,
tennék egy-két megjegyzést!
)
szakmai iskolák sokat vitatkoznak még jelenleg is arról, hogy a meleggé válást mi is határozza meg – a kizárólagos genetikai magyarázat épp úgy sántít, ahogyan csak a környezeti hatásra való hivatkozás is. Nem szeretném eldönteni ezt a vitát – a tapasztalatom az, hogy a hozzám forduló melegek nagyon változatos jegyeket hordoznak, ahol szabályszerűséget lehetetlenség megállapítani. (szerencsére
A meleg férfiak apa kapcsolata és partneri választása közötti összefüggés nagyon esetleges. Mint kapcsolat terápiával foglalkozó mókus, elég sokféle kapcsolatba nyertem eddig bepillantást – most nem merülnék el a részletekben.
a varázslat lényege a hogyan és a miért…
Az, hogy egy kapcsolat mikor működik és hogyan, vagy éppen hogyan és miért nem – a kapcsolat két résztvevőjén múlik alapvetően! Nagyon sokat számít a két fél énképe, vágyai, korábbi tapasztalatai, a közöttük kiépülő kapcsolat őszintesége, személyiségük érettsége. Nagyon fontos az is, hogy milyen vágyak és félelmek mozgatják őket. Mit tudnak adni egymásnak és mire vágynak, amit csak a másik képes számukra nyújtani!
Nem hiszek a “normális” kapcsolatokban – ilyenek nincsenek. Vannak kapcsolatok, amik működnek és vannak, amik nem
Apakomplexus-ról szólva azt hiszem, hogy maga az apa szerep az, ami több régi, tradicionális értékhez hasonlóan változásokon esik át. Éppen annyi nem meleg ismerősöm rendelkezik “problémás” apával, mint amennyi meleg. Nem egy apával beszélgettem már el “problémás” hetero vagy meleg fiának “viselt dogairól” – a legtöbb esetben ezek a férfia a saját szerepükkel, érzéseikkel, feladatukkal sem voltak tisztában, nem hogy azzal, hogy hogyan is lehetnének jó apjuk fiuknak.
Egyet értek 979 vagy Mikoyan véleményével – legkülönbözőbb okok miatt, de csak kevés férfi tudja apaként egyből jól kezelni azt, ha kiderül, hogy fia meleg.
sorry! kicsit bőre sikerült
kitartást, erőt és örömöt!
Posted 03 May 2010 at 9:08 pm ¶gandalf
Kedves Captain!
Nekem is nagyon tetszett ez a bejegyzés, s lényegében egyetértek vele. Viszont azt is elfogadom, s igaz, amit 979 írt utolsó bekezdésében Ricsivel kapcsolatban, s h miért vonzódik Ö is ( akár én ) inkább a 30-as pasikhoz…
Ami különösen tetszett, az az, h felhoztad az ókori görög példát. Nekem is mindig ők jutnak ilyenkor eszembe, s akkor minden olyan széééép, mint anno lehetett!
Üdv:
Posted 03 May 2010 at 10:15 pm ¶Rion
Válaszoook
Mikoyan: “Persze nyilván mindenkinek a személyiségére nagy hatással van a gyerekkor, és a szülőkkel kialakult kapcsolat jellege. ” Pontosan, de nem a személyiségünk határozza meg, hogy milyen személyiséget akarunk mellé párosítani?
A hagyományos apaszerep: igen, ezzel egyetértek.
979:
Azt azonban nem mondtam, hogy akiknek rossz a viszonyuk az apjukkal, rögtön melegek lesznek.
A saját korosztály csalódás… hm, érdekes gondolat, picit (nagyon) nekem is az, de én valahogy mindig úgy fogtam fel, hogy én vagyok túl jó, és nem ők túl rosszak. Lehet, ez a gondolkodás eltérő az átlagtól.
1: igaz, még nincs teljesen eldöntve, viszont szerintem a genetika a legmegbízhatóbb magyarázat, ezért azt vettem alapul. Pl. volt barátom apukájának két testvére van, és mindhárom családban van 1-1 meleg. Genetika?
2: Nem hiszem, hogy valami csak azért, mert hosszú időn keresztül ténynek van/volt beállítva, igaz. Az, hogy mi igaz és mi nem, attól függ, hogy mikor tudják bebizonyítani, hogy nem megdönthetetlen az állítás. Magamat hoztam példaként, de sok más embert is írhattam volna oda.
3: ööö nem tudom?
4: ezzel már korábban is egyetértettem
A személyiség: a Mikoyannak írt válaszom szerintem ide is releváns.
meztelencsiga: ok, akkor egy másik fantasztikus fb- levéllel megbombázlak ha már tudok időpontot mondani
lehet, ezt nem tudtam tisztán kifejteni, de szerintem NEM az apa az OKA a gyerek melegségének. Ez az egész inkább csak egy érdekes vetület, de nem elsődleges ok.
Gandalf: huh, hát veled nehéz lenne vitába szállni
nem mintha bárkivel is akarnék, ez csak véleménycsere. Személyiségfüggő, naná, de megintcsak: az apa (pontosabban annak hiánya) kihatása a személyiségre…? 
Rion: Nem hiszem, hogy 979 példája meg az én postom kizárja egymást
Szóval bejöhet mindkettő, megengedem 
Oh ja, az ókori görögök <3
Posted 04 May 2010 at 1:17 pm ¶“Az, hogy egy kapcsolat mikor működik és hogyan, vagy éppen hogyan és miért nem – a kapcsolat két résztvevőjén múlik alapvetően! Nagyon sokat számít a két fél énképe, vágyai, korábbi tapasztalatai, a közöttük kiépülő kapcsolat őszintesége, személyiségük érettsége. Nagyon fontos az is, hogy milyen vágyak és félelmek mozgatják őket. Mit tudnak adni egymásnak és mire vágynak, amit csak a másik képes számukra nyújtani!”
Gandalf! Köszi, hogy mondatokba foglaltad a véleményem, ami saját tapasztalatokon alapul, hiszen ez független attól, homo vagy hetero párokról van szó.
Posted 04 May 2010 at 6:14 pm ¶gandalf rulez
Posted 04 May 2010 at 7:27 pm ¶Egyrészt:
Szerintem nem ökörség, inkább úgy fogalmaznám meg, hogy ideális esetben tényleg jó, ha gyereknek van apja-anyja, mert mindkét szülőtől mást és mást kaphat a gyerek, a szülők a nevelésben és a szeretetben is kiegészíthetik egymást. Ez valóban így van, ideális esetben, de sajnos nem minden ideális.
A főiskolán az egyik pedagógiát tanító tanárom is azt mondta, hogy ha ez nem áll fenn, akkor kell hogy legyen egy apát helyettesítő személy a családban, környezetben, és ebben igaza volt. Ettől még szeretetben és békességben is felnőhet a gyerek, és lehet olyan okos/ügyes, mint te.
Hogy egy jó apára szükség van, azt az is igazolja, hogy sok embernek, melegnek/nem melegnek egyaránt rossz a kapcsolata az apjával, vagy nincs is kapcsolata, de akár tagadják, akár nem, az igazság az, hogy valahol mindenki vágyik egy jó apára, vagy egy jó apa kapcsolatra… A kérdés az, hogy ezt a vágyat/hiányt ki vagy mi tudja betölteni.
Másrészt: apáskodó férfi barátként ölellek.
Posted 04 May 2010 at 10:31 pm ¶Kedves Kapitány!
színes lesz tőle (Tőletek 
) a világ!
szeretem az ilyen véleménycseréket
Anyuja – örülök, hogy szavaim találkoztak véleményeddel!
én is csak tapasztalatból tudok ilyet megfogalmazni – saját kapcsolatom tapasztalatából és azokéból, akik kitüntetnek bizalmukkal segítségem, tanácsom, vagy csak picit figyelmem kérve – köszönet nekik érte!
meztelencsiga őfelsége – :$
thx
Posted 04 May 2010 at 11:01 pm ¶Hello!
Bevallom, nem olvastam át tüzetesen minden hozzászólást, de lenne nekem is pár megjegyzésem.
Szakdogámban részletesen foglalkoztam azzal, hogy hogyan lesz valaki homoszexuális. Több, különböző tudományterületről származó elméletet elolvastam, és én is csak azt tudom mondani, hogy a homoszexualitás többtényezős dolog, a gén az csak hajlamosít (ezt speciel Czeizel Endre mondta), emellett számos más tényező hatását bizonyították (magzatkori hormonális hatás, nevelés, stb.),. de ezeket mind cáfolták is. Szóval mai napig nem dőlt el, hogy pontosan mitől válik valaki meleggé, más meg nem (akkor sem, ha esetleg a gén megvan benne és hasonló/u.o. hatások érték).
A másik megjegyzésem közvetlenül a témához kapcsolódik. Párom családjában sem felhőtlen az apa-gyerek kapcsolat, sőt. Három fiúból akkor miért csak egy lett meleg? (A gén akár mindhármukban meglehet!) Alapvetően, tapasztalataim szerint tényleg a rossz apa-fiú kapcsolat jellemző a meleg fiúkra, sőt, a szüleik között az alkoholisták és/vagy elváltak száma is magas. Hangsúlyoznám, hogy ez mind szigorúan az én tapasztalatom, nem nagymintás vizsgálaton végzett kutatás.
Szóval, Captain, ez mindenképpen egy érdekes felvetés, ha pszichológiát tanulnék, rá is cuppannék a témára, hogy egy rendes kutatás keretében is megvizsgálhassam ezt a dolgot. Szerencsétekre nem vagyok pszichológus.
Posted 05 May 2010 at 8:05 am ¶Natsume: “Három fiúból akkor miért csak egy lett meleg? (A gén akár mindhármukban meglehet!)”
Azért, amiért csak egy lesz Down kóros, csonka végtaggal született, értelmileg vagy érzékszervében sérülten született, törpe növésű…. Sok példával lehet találkozni. (Génhiba, kromoszóma rendellenesség.)
Posted 05 May 2010 at 2:28 pm ¶NA, ezt most tilos félreértelmezni! Itt senki sem “hibás” vagy “rendellenes”! Ha mégis, az nem a melegsége miatt van!
akármit mondasz, kicsit vén fasznak érzem magam a rám vonatkozó rész miatt:) De ha ez azt jelenti, hogy befogadtál a falkádba… ám legyen;)
Posted 05 May 2010 at 6:01 pm ¶Én a kései 20-as és a 30-as pasikat preferálom, de azt vettem észre, hogy ha elkezdenek apáskodni felettem, akkor eltaszítanak maguktól. Így volna-e apakomplexusom? Lehet… nem tudom. Aki idősebb pasit keres, az egyben dominanciát is, de ebbe én megint csak belekötnék, hisz én úgy vagyok vele: a hálószobában te vagy a férfi, de a kapcsolatot én írányítom.
Az viszont tény, hogy rengeteg meleg szarban van az apjával (én sem vagyok kivétel).
Posted 06 May 2010 at 1:22 pm ¶Szerintem egy kapcsolat akkor jó, ha mindkét fél megtalálja benne a számításait. De ez, hogy valaki irányítson egy kapcsolatot… engem ez a gondolat taszít.
Posted 06 May 2010 at 6:34 pm ¶Kijelentésemben nyilván volt egy Gabrielle Solis ízű irónia is… de nem magyarázkodom. Érti, aki érti és hogy mire értem.
Posted 06 May 2010 at 6:43 pm ¶Post a Comment