Május 25-én lezártuk a duinoi UWC 2009/10- es tanévét, és magunk mögött hagytuk ezt a kis olasz falut.
Ez az iskola azt adta számomra, mint előtte egyetlen más oktatási intézmény sosem. A hely szelleme és szépsége, a környezet, az emberek, az inspiráló közönség, a hangulatos együttlétek, viták és nem egyszer izgalmas szabályszegések olyan élmények, melyeket sosem fogok elfelejteni.
Hiányzik… itthonról vágyok haza. Testileg- lelkileg, minden tekintetben oda tartozom.
Nem a kastély, a tenger, Boltzmann vagy Rilke miatt- azért, mert az a hely olyat adott, amit eddig sehol nem kaptam.
Határok nélkül élhettem meg azt, ami vagyok. Nem csak a melegségemet nem kellett titkolnom, senki nem szabott határt a képzelőerőmnek, a szabadságszeretetemnek, igazságérzetemnek, szabadelvű hitemnek és ötleteimnek. Itt nem lehúzással, mocskolódással, negatív hozzáállással és gyűlölködéssel fogadtak; itt érdekeltem az embereket, kíváncsiak voltak rám, hatással voltam rájuk. Nem volt olyan társam, akivel ne adtunk volna át egymásnak valamit, ami soha nem évül el, ami bennünk marad, és akár láthatatlanul, érezhetetlenül fogja vezetni az utunkat.
A UWC több, mint egy iskola. Több, mint a diákok és tanárok közössége. Több az épületeinél, az ideáinál, a történelménél, a céljainál. A UWC egy életérzés, egy egész életre szóló küldetés első mérföldköve. Bekerülni nem elég: az egész életedet arra kell feltenned, hogy megfelelj Kurt Hahn életművének.
Szavakban talán elmondhatatlan, mi mindent kaptam ebben az évben. Szerves része lettem egy hihetetlenül sokszínű társaságnak, egy mindig mozgó, változó, lázadó és megbékélő közösségnek. Vércsepp lehettem ennek a nagyszerű mozgalomnak a testében.
Május 25-én el kellett hagynom Duinot, és 100 iskolatársamat, akik jövőre nem térnek vissza. Végtelenül szerencsének érzem magam, hogy megismerhettem őket, velük együtt élhettem mindennapjaimat 8 hónapon át. Május 25-én úgy éreztem, kiszakítottak belőlem valamit, amit pótolni vagy helyettesíteni sosem lehet.
Azóta azonban rájöttem, hogy ez nem így van. Ezt senki sem szakíthatja ki belőlem- nem törölheti el az idő, nem égetheti le rosszindulat és nem ölheti meg bármilyen viszály vagy veszekedés. Épebb, teljesebb és egészebb vagyok, mint valaha.
14 nap múlva, immár másodévesként, “vén rókaként” térek vissza a nemzetközi megértés olaszországi fellegvárába. Szerintem mondanom sem kell- nagyon várom már 
Magyar európaiként, egy egyszerű emberként a stilizált nagyvilágban.
3.5.2
Comments 8
Aww
Posted 13 Aug 2010 at 6:23 am ¶Jajj először milyen szomorúnak indult ez a bejegyzés, de aztán milyen szépen zárul.
Nagyon jó lehet ám ez az UWC. 
Posted 13 Aug 2010 at 6:55 am ¶Duino… Milyen szép is volt 3 éve télen, éjszaka, szakadó hóban átautózni az Alpokon, hogy odaérjek.
Posted 13 Aug 2010 at 11:09 am ¶Szia! Örülök, h visszatértél:) Csak azt tom írni, amit Andreonak nem is olyan rég: mostantól egy olvasóddal több van:D
Posted 13 Aug 2010 at 2:30 pm ¶JAJJJ DE JÓÓÓ!
végre ideértem. readeren már követem az írásokat, magamban nagyon is örömködöm, hogy újra utazunk, csak még nem sikerült ideevickélnem
aranyosan bohém lett az új dizájn
továbbra is tartalmasak a bejegyzések, bár nem tudom mi másra számíthattam volna
néha kicsit irigykedve olvasom az UWC-s élményeket, és a saját “fiatalságomra” gondolok. hogy mennyire más volt akkor az életem, és mennyire változott meg most (“nagybetűs ÉLET?”) sok kitartást és leginkább mégtöbb örömet és boldogságot a jövőben
Posted 13 Aug 2010 at 5:54 pm ¶H.K. : awww bizony
Andreo: Igen, eleinte én is szomorúra akartam venni, de utána végülis ilyen irányba kanyarodott a történet
enkimas:
ezt megbeszéltünk e-mailben 
kontiki: juppí
kellemes utazást kívánok 
meztelencsiga: Juppéééé
Üdv újra a fedélzeten 
Szerintem ne legyél irigy, mindenkinek más az élete, és mindenkinek máshogy jó. Biztos vagyok benne, hogy a te életednek is vannak olyan mozzanatai, amikre én lennék irigy.
Posted 13 Aug 2010 at 11:19 pm ¶JEEE!!!! You are back!!!!! Mi mást mondhatnék, mint hogy “LIKE, LIKE és LIKE”!!!!
És tudod, (upsz, és-sel nem kezdünk mondatot) az elválás Duinótól és majd az UWC-től nem kiszakít belőled egy darabot, hanem sokkal inkább hozzád ad. Igazából sosem válsz el a helytől, mert annyira mélyen a személyiség épülésedben közre működtek, hogy ha akarnál sem tudnál “elválni” tőle. Duinó elképesztően mélyen beléd ívódik és vésődik… ÖRÖKRE a részed lesz!
Posted 14 Aug 2010 at 11:53 am ¶Szóval beállok a sorba: akkor találtam rá a blogodra, amikor abbahagytad, de azért linkeltelek, és figyelgettem, hogy hátha egyszer mégis, és most tessék.
Posted 15 Aug 2010 at 8:38 am ¶Olaszország miatt szörnyen irigyellek: most jöttem haza Rómából, de már hiányzik. El sem tudom képzelni, mennyire jó lehet egy ilyen külföldi lehetőség, hasonlóan felszabadító érzés én még iskolában nem éreztem soha, és van egy olyan érzésem, hogy még jó ideig nem is fogok.
Post a Comment