SPF bejegyzése és 979 hozzá kapcsolódó kommentje érdekes gondolatsort indított el bennem.

A részvétel a fontos, nem a győzelem- és valóban, rengetegszer hallhatjuk ezt a mondatot. Én jellemzően sorsdöntő vagy nagyon fontos megmérettetések előtt kaptam meg mindenkitől- én pedig mindig elgondolkodtam, hogy miért? Nem akarok pesszimistának tűnni, de ez egy olyan mondat, ami mintha a közelgő, küszöbön álló biztos veszteségre akarna felkészíteni, mondván: mindegy, hogy nem sikerült, te tényleg mindent megtettél. Ennyire volt elég- sebaj, szépen küzdtél.

És valóban- én mindahányszor szépen küzdöttem, legjobb tudásom szerint, a segítségemre siető szerencsét és jó helyzeteket sem megvetve, és értem el, amit elértem. Nem mindig sikerült, amit akartam- vagy legalábbis nem elsőre- de így másként tudtam tekinteni a kudarcokra is.

A végeredmény egy látványos, megrázó, nagy horderejű dolog. Az az, ami látszólag igazán számít- de a végeredményhez, a célhoz, a győzelemhez- vagy akár a bukáshoz- vezet egy út. Egy út, amin elindulsz, mert rész veszel ebben a küzdelemben. A verseny résztvevője vagy, aki (feltételezhetően) legjobb tudomása szerint kíván szerepelni a versenyben.

Egy verseny során nem csak fizikai kihívás éri a résztvevőket, hanem kemény mentális és érzelmi terhelésnek, nyomásnak is ki vannak téve. Olyan folyamatok játszódnak le bennük, melyek motiváló- és visszahúzó erőként is hathatnak, befolyásolva ezzel a végkimenetelt.

A győzelem vagy a kudarc biztossá válása, a végeredmény csak egy pillanat, míg az azt megelőző út egy hosszú folyamat, embert próbáló hajsza. Rávilágít erényeinkre, hátrányainkra, pozitív és negatív oldalunkra, erősségeinkre és hiányosságainkra, másokhoz viszonyított helyzetünkre egyaránt. Nem egyként kezel, hanem összefüggésekben, kontextusban vizsgál, és mér meg.

Ilyen szempontból tehát a részvétel fontosabb lehet, mint a győzelem. De mi egyáltalán a győzelem? Az, ha elérem, amit akartam, vagy az, ha teljesebb képet kapok magamról, ami a fejlődés kulcsa?

Hiszem, hogy minden embernek van egy küldetése. Egy életpálya, amit végig kell harcolnia- egy pálya győzelmekkel és kudarcokkal kikövezve. Sosem lehet tudni, hogy egy esetleges kudarcot megelőző részvétel mikor hozhatja el számunkra a nagy győzelmet.

Végső soron tehát- igenis fontosabb a részvétel, mint a győzelem. Egyik sem létezhet a másik nélkül, de míg az egyik egy önerős folyamat, a másik egy eredmény. Az igazán fontos dolgok pedig a folyamatos kihívások és megpróbáltatások során dőlnek el.

Más részről viszont ott van a győzelem motiváló ereje, a példaképmutatás, az öröm, az önbizalom forrása… rögtön eszembe jutott csomó olyan dolog, melyekkel alaposan megcáfolhatnám fenti véleményem. De ezt inkább a kommentelőkre bízom.

3.5.4

captain@paperboat.hu