Ez általában attól függ, hogy mikor ki a kedvencem… Zenés bejegyzés magánéleti kiegészítésekkel.

Mivel jelenlegi kedvencem Mika, ezért szóljon tőle a kezdődal. Stuck in the Middle- ezt a számot nagyon nekem írták.

I look at you,
You look at me,
We bite each other.
And with your better words you kick me in the gutter.
But my troops are bigger than yours
‘Cause you’ll never stand my fight.
Ours is a family that’s based upon tradition
But with my careless words I tread upon your vision.

Ez a kis szövegrész különösen közel áll a szívemhez Mókásan, könnyeden, ám mégis komolyan és egyértelműen fejezi ki ezt a nagyon szorult és szar helyzetet, amihez hasonlót senkinek sem kívánok.

Az én esetem azonban nem annyira középen ragadt, szerintem kiszabadítottam magam- cselekvési szabadságot illetően legalábbis biztosan- a többi pedig… egyelőre nem számít.

Awww <3 örök kedvenc. Igen, magabiztos arc, öntudatos fellépés, harcias elszántság… de a színfalak mögött nem egyszer szorongok, félek és hiszem azt, hogy ne lennék képes valamire. Tulajdonképpen egy bizonyos szinten a félelem visz előre: a félelem attól, hogy elbukok, hogy nem sikerült naggyá válnom. Van bennem nagyfokú kétkedés is: kétkedés a jövőmet és a sikert illetően. Elbukni viszont szintén félek: félek, mert úgy érzem, minden egyes sikeremmel egy újabb nagy középujjat mutatok a kétkedőknek, a rosszindulatú irigyeknek, és egyben egy újabb bátorító löketet adok a magukban kétkedőknek, a kishitűeknek, a félelmekkel küzdőknek.

Impossible is nothing.

Szerintem a blogomat olvasva egyértelmű lehet, hogy nagyon nem áll távol tőlem a lázadás, rendbontás, a polgárpukkasztásra való hajlam illetve annak lelkes helyeslése, és a maradisággal szembeni türelmetlenség (mondjuk hogy ez utóbbi mennyire jó vagy rossz, arról lehetne vitatkozni). Ez a szám olyan kis könnyeden lázadó, lazán megmondó, mégis egy mély értelmű kedvencem. Kowalsky stílusát régen nagyon nem kedveltem, egy- másfél éve kezdtem el megszeretni- emlékszem, mielőtt megkaptam az értesítést, hogy megnyertem az ösztöndíjat, a teraszon rajzolva is ezt a számot hallgattam. Véletlenek márpedig nincsenek…

És ha már lázadás, rendbontás és polgárpukkasztás: következzen az egyetlen és örök Madonna Nem is érezném magamat igazi melegnek, ha kihagynám Madonna AZ előadó. Noha sajnos nem jutottam el budapesti koncertjére (mire lett pénzem, természetesen már csak a drága jegyek voltak eladóak :’( ), személyes nagy kedvencem. Elsősorban személyisége miatt: imádom a szövegeit (különösképpen ezt), a klipjeit és azt, ahogy elő- illetve eladja magát. Nagy kár, hogy mostanában leállt az ehhez hasonló, karakteres és jó számokkal. :’(

And the three men I admire the most
The Father, Son and the Holy Ghost
They caught the last train for the coast
The day the music died

Szinte kiállt a fikázásért úgy, hogy nem is sért senkit. Ártalmatlan szöveg beszólásba csomagolva. Imádom

When everybody’s in, and you’re left out
And you feel your drowning, in a shadow of a doubt
Everyones a miracle in their own way
Just listen to yourself, not what other people say

When it seems you’re lost, alone and feeling down
Remember everybody’s different
Just take a look around

Egyszerű: a szövege… hihetetlenül optimista, reménykeltő, csak úgy árad belőle a hit és a fel nem adás… igazi UWC zene.

Szinte bármelyik számukat idetehettem volna- mindegyiket más és más ok miatt szeretem- de mégis a Boulevard of Broken Dreams mellett döntöttem.

Mindannyiunk életében van úgy, hogy egyedül kell járnunk életünk útján. Van úgy, hogy a barátaink, szeretteink nem kísérhetnek el. Vannak dolgok, melyeket egyedül kell átélnünk, csaták, melyeket egyedül kell megvívnunk. Az életünk teljessége, személyiségünk egészsége és lelkünk erőssége kívánja így. Az egyedüllét néha hasznos. Mindenkinek szüksége van rá. Az ember általában önmaga legnagyobb ellensége és segítője egyben: az egységig vezető lépcsőfokokon nem szabad egyedül lépdelni; az utolsó fokra fellépni viszont csak egyedül lehet.

Depressziós…? Lehangoló…? Kiábrándító…? Nem. Sokkal inkább kegyetlenül realista.

Az idealizmus a világ legjobb dolga, de nem szabad, hogy a egyben világ egyetlen dolga is legyen.

but then what kind of scale
compares the weight of two beauties
the gravity of duties
or the ground speed of joy?
tell me what kind of gauge
can quantify elation?
what kind of equation
could i possibly employ?

Néha le kell szállni egy kicsit. Kiadni ezt is. Az ilyen gondolatoknak is van helyük- nem velük van a baj, hanem azzal, ha rossz helyre kerülnek. Pontosan ezért van szükségem erre a számra: elgondolkodtat, segít helyre tenni a gondolataimat. Annak idején, a Papírhajó bezárása előtti héten sokszor hallgattam, míg (vizsgákra való készülés helyett) a blogon gondolkodtam.

3.5.7

captain@paperboat.hu