A konzervativizmushoz – mint egyébként bármelyik eszméhez – objektíven hozzányúlni igen nehéz, nameg egy egoista ember egoblogjában ugyan miért is próbálnánk meg ilyesmit – íme tehát a konzervativizmus, ahogyan én látom.
És hogy miért ez a téma? Azért, mert egyrészt nagyon idegesít ez a jelenség, másrészt pedig azért, mert egyre inkább
ezen eszme állandósulása felé tendál kis Hazánk, én pedig szükségét éreztem kifejteni véleményemet a konzervativizmusról is.
Mint minden eszmeirányzat, a konzervativizmus sem egyöntetűen rossz vagy jó; vannak követendő, hasznos ideái, mint ahogy vannak elvetendő, nem a XXI. századba illő agyszüleményei is. Sajnos azonban egyre inkább csak a negatív tartalmak kerülnek előtérbe: a kóros kereszténykedés, a megszállott Istenkedés és a nagyképű, mindent-jobban-tudó, már- már arisztokratikus gőg és cinizmus.
Mint liberális ember, tiszteletben tartom, hogy mindenki alapvetően más, más értékek mentén képzeli el, látja és helyezi rendszerbe a világot. Vannak bátrak és kevésbé bátrak, vannak izzó forradalmárok, hűvös maradáspártiak – és persze olyanok is, akiket semmi sem érdekel. Hiszem, hogy születésnél fogva, alanyi jogon mindannyian egyenlők vagyunk – későbbi érdemeink tesznek különbséget közöttünk.
De vajon mi számít érdemnek? Az, ha egy kialakult értékrend mellett teszem le a voksom, vagy az, ha saját eszméimet követve nem félek újat kreálni? Tisztelendő, ha valaki kiáll az elvei mellett, de nem mindegy, hogy azok a saját ideái, melyeket élettapasztalatával szerzett, vagy olyan elvek, melyeknek elfogadásához nagyon gondolkodni sem kell, viszont tökéletesen alkalmasak arra, hogy árnyékukba bújva, szótárukat használva szépen szónokoljunk. Ami mellesleg nem is olyan nehéz, mert gyakorlatilag nem kell mást tenni, mint a hatalomgyakorlás többezer éves forrását, egy adott (csúsztatásokkal és hazugságokkal teletűzdelt) könyvet kell kinyitni csupán.
Nem lehet senkit sem kárhoztatni, ha úgy érzi, szüksége van egyfajta menedékre, biztos pontra ebben a világban. Ezzel mindannyian így vagyunk, szellemiségünktől és eszmeiségünktől függetlenül. A kérdés tehát nem is ez: a kérdés az arány.
A konzervativizmusnak vannak jó oldalai is: a nemzeti öntudat fontosságára és az értékek tiszteletére nevel. Azonban az az arányú nemzetieskedés és értékmegőrzés, melyre a mai politikai elit törekszik, úgy hiszem, túlmegy az egészséges határon. Nem hiszem, hogy a XXI. században, amikor a fejlett társadalmakban az individualizmus nyer teret, nekünk hátraarccal a múltba kell menekülni. Nem hiszem, hogy a kereszténységre és Istenre tett folytonos utalásokkal, törvényekbe való bevételével bármi jót is lehetne tenni az országnak. Ezek így csak üres frázisok, melyekkel egyesek saját hatalmuk kiszélesítésének teremtenek alapot.
A magyar társadalom megosztott és lemaradt. Túl zárkózott és maradi. Egy ilyen társadalomra alapozva nem lehet sikeres országot építeni. A múlt maradjon múlt, a magánügy pedig magánügy. Állami szintre emelni egy eszmeirányzat erőltetett jelképeit hiba. Mindenkinek magának kell eldöntenie, miben és hogyan hisz. A jövő nem fog elkezdődni, ha egy éles kanyarral visszanyargalunk a múltba.
A haladás elkerülhetetlen. Egy nemzet, egy társadalom, egy ország akkor sosem lehet sikeres, ha gyökeresen ragaszkodik a múlthoz. Ami megőrzendő, azt ne dobjuk el, de ne is öntsük márványba: a mai kor kihívásainak és elvárásainak megfelelően alakítsuk úgy, hogy még legalább 1000 évig útmutatónk lehessen. A lejárt gondolatok kiselejtezése elengedhetetlen feltétele annak, hogy a jövő útjára lépjünk.
A konzervativizmust én személy szerint önmagában nem tartom alkalmasnak bármiféle komolyabb kihívás teljesítésére. Nem tartom alkalmasnak arra, hogy ezen eszmék alapján vezessenek bármilyen közösséget, országot pedig pláne. A rideg szabályok, az etikett, az álszent parancsolatok és tabuk, a látszat fontossága – ezek mind pótcselekvések csupán, melyek az egyén elnyomására születtek. Nem szép jövő elé néz Magyarország, ha ebbe az irányba halad.
A jövő új távokat kéne hogy nyisson, nem pedig konzervdobozba kéne zárnia az embereket.
3.5.8
Comments 13
Nem mindennel értek egyet, pl. amit az egyik – Parlamentből már hálisten kiesett – liberális párt tolt az elmúlt 20 évben, mint új, neoliberális manna, az csak rombolt mindenhol. Lásd pl. az oktatásügyet.
Aztán ezt írod: “Azonban az az arányú nemzetieskedés és értékmegőrzés, melyre a mai politikai elit törekszik, úgy hiszem, túlmegy az egészséges határon.”
Posted 20 Aug 2010 at 3:15 pm ¶Nos, nézz körbe a szomszédos országokban, nézd meg, hogy ott mi megy. Ehhez képest mi kismiskák vagyunk, és nem a meghunyászkodás a jó ötlet, mivel abból nem lesz semmi (lásd: Bajnai-Fico találkozó, nyelvtörvény stb). Még az osztrák (meleg) rendőrök is azt mondták, hogy muszáj valamelyest nemzeti érzelműnek lenni, különben nincs semmi. (Rengeteg meleg szavazott az Osztrák Szabadságpártra!)
Az álszentség egy más téma, valóban káros. Viszont akikre te utalsz, célozgatsz, jelentős részben nem álszentségből teszik azt, amit tesznek, hanem mert valóban hívők. Ez is csak nálunk okoz brain freeze-t.
Nem megyek bele, de szerintem pont nem vagyunk konzervdobozba zárva, ez egy szabad ország. Minden ellenkező híreszteléssel szemben is.
Egyáltalán nem látom ilyen sötéten a helyzetet, Captain, mint amiről itt írtál. Persze tudom, hogy ez a véleményed, ezért tiszteletben is tartom.
Érdemes szétnézni Európában vagy akár a világ más országaiban, és megnézni azt, hol mit hozott/vitt a konzervativizmus és a liberalizmus. Én azt gondolom, hogy nem véletlen az sem, hogy (bár késve), de a nyugat-európai országok is kezdik felismerni, hogy a mindent megengedő szemlélet, a sehová sem tartozás és a “nemzetieskedés-mentesség” hová vezethet. Szerintem Európának igenis szüksége van a keresztény gyökerek ápolására, igaz, ezt már eléggé bebukta, legalábbis úgy érzem. Ugyanígy szükség van egyfajta konzervativizmusra az oktatásban is, ami nem jelent egyet az elnyomással és a tehetséggondozás hiányával.
Posted 20 Aug 2010 at 3:45 pm ¶Valahová tartozás nélkül, bizonyos fokú zárkózottság és maradiság nélkül ugyanúgy nem lehet értéket létrehozni, haladni egy jobb dolog felé, mint ahogyan a teljes liberalizmussal sem.
Nézd meg, hogy pl. Izraelben milyen irányvonal van éppen kormányon. Kormánytagok az ultrakonzervativok. Ennek ellenére mit láttál ott? Hogy amíg a nemzeti érdek nem sérül, addig mindenki azt tesz a magánéletében, amit akar. És ugyanez igaz még jópár országra. Nálam ez egy követhető konzervatív modellnek tűnik.
Büszke vagyok rá, hogy rengeteg országból vannak ismerőseim, mint ahogyan Neked is. Náluk is azt láttam, legyen szó portugálról, lengyelről, németről, spanyolról, katalánról vagy szlovákról, hogy igenis fontos a települése, régiója és az országa. És büszke rá, mert ez különbözteti meg, ettől (is) lesz egyedi.
És azt, hogy konzervdobozba próbálnának zárni Magyarországon, egyáltalán nem érzem. Főleg 4 hónapja nem. Én azt hiszem, sikerült a jövő útjára lépnie, és egy jobb irány felé elindulnia az országnak…
Furának tartom, hogy pont nálunk akarják a hitet belevinni a politikába, amikor mi vagyunk Európa egyik legkevésbé vallásos nemzete, még a határon túli magyarok is vallásosabbak, mint az anyaországiak, szóval itt lehet az egyik legnagyobb ellenállásra számítani, ha egy törvény, vagy egy politikus Istenre hivatkozik. Szerintem is egy megfelelő arányt kell megtalálni a különböző irányzatok között, az sosem jó, ha valamelyik túlságosan erőssé válik. Egyébként a nyugati országokban, de még a szomszédságunkban sem, általában nem ilyen erős egy-egy politikai párt mint nálunk, és a paletta is sokkal színesebb, úgy sokkal könnyebb választani mert a fekete és a fehér között még vannak színek.
Posted 20 Aug 2010 at 5:56 pm ¶Szerintem ami itt van jelenleg az nem túl normális, mert régebben azért, mert büszke voltam arra, hogy magyar vagyok nem voltam egyből jobb oldali, vagy szélsőjobbos, vagy bármi, most meg úgy van beállítva, hogy büszke magyar csak jobbos lehet, balos nem is, ez hihetetlenül nagy baromság, azért mert valaki szociális eszmékben hisz (ami balos, de persze mint azt már mindenki tudja nálunk kissé fordítottak a dolgok itt néha a bal a jobb és a jobb a bal) attól még lehetek büszke arra, hogy magyar valaki, illetve attól még nem nemzetellenség vagy ilyesmi, mert liberálisan gondolkodik. A nemzeti öntudat nem jobbos vagy balos, az egységes, csak nálunk torzult el a dolog az utóbbi időben.
Én olyan szektorban dolgozom, ahol az elmúlt 4 hónapban csak rossz dolgok történtek, kb annyiszor szívtunk, ahányszor az új kormány szóba hozott minket, vagy a gazdaságot, én nem mondom, hogy előtte olyan fantasztikusan jó volt, de legalább nem éreztem azt, hogy folyton csak szívatnak.
Milyen konzervdoboz nézet ez a konzervativizmusról?!
Egy adott könyv csúsztatásokkal és hazugságokkal? Mire gondolsz? Ugye nem…?
Andreas-szal és Whynot-tal több dologban is egyetértek.
Az elmúlt 20 év magyar liberalizmusa tényleg sokat rombolt, az egy külön fejezet lehetne. Úgy látszik, ez a 8 év is károsabb volt, mint gondoltam.
A konzervativizmus nem feltétlenül maradiságot jelent, sokkal inkább értékőrzésről szól.
Posted 20 Aug 2010 at 6:10 pm ¶Sok hiba van a rendszerben, de ezeket lehet orvosolni. Ettől még nem maga a konzervativizmus rossz.
viszont az sem jó, hogy hála egy ostoba, képmutató ál-liberális pártnak az utóbbi években menő lett démonizálni a liberalizmust…
gondolok pl a fentebb említett oktatásra, ahol kifejezetten káros szerintem a h. rózsa féle konzervatív, ultrapopulista vonal.. a “régen mennyivel okosabbak voltak a gyerekek mikor kijöttek az iskolából, ergó hozzuk vissza a poroszost, attól újra jó lesz minden” logika ugyanarra a kádárista nosztalgiavonatra passzol ami miatt ez az ország el van cseszve… más világot élünk, más a mai gyerekek szocializációs háttere, más kell nekik, más módszerek és más célok, tehát az oktatásnak alkalmazkodni kéne, nem pedig rigiden szajkózni és továbbvinni valamit, ami csak a szocializmusban működött
Posted 21 Aug 2010 at 10:03 am ¶Egyébként, ha jól emlékszem, Olaszországban éltél az elmúlt időszakban, ami egyértelműen Berlusconi kis játszótere lett, már ami a médiát meg a politikát illeti. És nemnagyon van alternatívája sem. Persze lehet, hogy Duino, vagyis inkább az iskolád afféle enklávénak minősül, és nem is vetted észre ezt, de attól még így van. Szal ne már, hogy mindenhol minden jobb és szebb és szabadabb és másabb, mint itt.
Posted 21 Aug 2010 at 4:28 pm ¶Kedves Kapitány!
Sokat gondolkodtam, hogy mit is írjak fentebb megfogalmazott véleményedre!
Azt hiszem, hogy a fogalmakkal, elnevezésekkel óvatosan kell bánni! Különösen ha ezeket a fogalmakat, elnevezéseket, kategóriákat a saját magunk által megélt korunkra, gondolkodásunkra, illetve arra a társadalomra szeretnénk alkalmazni, amiben élünk!
)
Tiszteletben tartom véleményedet! Viszont mint filozófia tanár, szeretnélek arra bíztatni, hogy ne a látszatból és felületes megközelítésekből hozz ítéletet! Járj a végére a dolgoknak, ismerd meg őket! (és önmagad
Konzervativizmus az nem az, vagy nem csak az, amire adott esetben országunkban hivatkoznak az ideológusok, ahogy igaz ez a liberalizmusra, vagy a szocializmusra egyaránt. Ha picit utána nézel, akkor észre fogod venni, hogy a konzervativizmus pl. éppen olyan korokban született illetve kapott szerepet, mint a francia forradalmat követő időszak, ahol a sok gondolkodásmódbeli változást, véres cselekedetek és túlkapások tűzdelték. Vagy ahogy azzal is fogsz találkozni, hogy a konzervativizmus ellenfele nem a liberalizmus, hanem a radikalizmus….
Vannak emberek, akik gondolkodásmódjukhoz legközelebb álló ideológiát, gondolkodásmódot, nézőpontot igyekeznek megkeresni, megismerni, megpróbálják az abból adódó legjobbat kihozni, de kritikusak maradnak, építik és talán még jobbá teszik azt. És akadnak olyan emberek is, akik felmérik, hogy számukra miből lesz a legnagyobb haszon, hol tehetik szert a legnagyobb hatalomra, és oda állnak, majd ha elfogyott a kiszedhető cucc, akkor keresnek valami mást….. Mondanom sem kell, lehet találni mindkettőre példát! És ahogy több is írták előttem ez nem az ideológiáról szól!
SPF-el együtt én is csak remélem, hogy abban a sorban nem arra gondoltál….
Őrizd meg a kritikus tekinteted és nézz a dolgok mögé
üdv
Posted 21 Aug 2010 at 9:44 pm ¶gandalf
Gandalfnak abban feltétlenül igaza van, hogy meg kéne nézni, mit is jelent a három nagy ideológiai irányzat. El kéne dönteni, mit gondolsz emberről, közösségről, történelemről, ezek kapcsolatáról. Lehetségesnek tartod-e a haladást, és úgy látod-e, hogy az emberiség története erről szólt? Ha volt haladás, ez szerinted azoknak az erőknek az érdeme, akik a haladás nevében léptek fel? Képesek az emberek szabad akaratukból értelmes rendet és biztonságot teremteni vagy ehhez külső kényszerre van szükség? Ha igen, ki mondja meg, hogy ennek mi a kívánatos mértéke?
Ilyenekről kéne szólnia egy ilyen írásnak, nem aktuális pártpolitikai fanyalgásról. Főleg mivel a fidesz-kdnp olyan messze van a konzervativizmustól, mint Makó Jeruzsálemtől…
Posted 22 Aug 2010 at 4:44 pm ¶Gandalf, Spf: miért lenne ekkora hiba rosszat írni arról a könyvről? Elfogadni a hiteteket, a különböző vallásokat egy dolog, ami nem foglalja magában azt, hogy pozitív véleménnyel kell lenni akár a vallásról, akár annak bármely jelképéről.
Captain: egyetlen dologgal nem értek csak egyet. Nem látom, hogyan kreálhatnál új eszmerendszert:) Szerintem ahhoz, hogy mindent elfogadj olyannak, amilyen, nem kell bátorság, emellett kiállni nem érdem, maximum állapot. Megtagadni valamit, általánosítani, nyiltan kiállni valami ellen… ez valóban nem nehéz, viszont hatalmas bátorság kell hozzá.
Posted 22 Aug 2010 at 10:53 pm ¶Sokan sok mindent leírtak előttem, de én is hozzátenném, hogy a konzervativizmus-liberalizmus-szocializmus eszmeirányzatok alapos ismerete nélkül könnyen cáfolható/kikezdhető gondolatok születhetnek meg bárkiben. Például melyik volt előbb, melyik mire válasz, és melyik miről szól egyáltalán?
Posted 23 Aug 2010 at 2:08 pm ¶Vajon tényleg az a jó út, hogy egy karosszékből kitalálom, mi a helyes, aztán tűzzel-vassal törlök el mindent, hogy az új, a ‘jó’ valósuljon meg? Vajon a konzervativizmus valóban a fejlődésképtelenséget jelenti, vagy inkább a megelőző korok hibáinak apró javítgatásával való haladást, a járt út el nem hagyását a járatlanért?
Aztán érdemes összevetni a jelentős történelmi események óta eltelt idő eredményeit: hol mit hozott a liberalizmus, hol mi lett az eredménye a szocialista berendezkedésnek, stb. Az is kérdés lehet, hogy vajon a liberalizmusba belefér-e a konzervatív, esetleg a szélsőséges pártokra való tömeges szavazás joga, és belefér-e, hogy az így megszavazott pártok éljenek is a hatalmukkal?
Végül (bár lenne még sok kérdés) az is felmerülhet, hogy a nézőpont rossz. Lehet, hogy nem is az egész ország van konzervdobozba zárva, hanem a szemlélő, aki már huzamosabb ideje tartózkodik egy kis konzervdobozban, ami tele van E-vel és mesterséges alapanyagokkal. Vagy lehet, hogy egy egész országnak rossz a nézőpontja, mivel csak a külső szemlélő lát olyan dolgokat, ami bentről nézve természetes, ezért nem tűnik fel? Még az is lehet.
Nagyon nem jó, ha nézetrendszereket vegytisztán, a tankönyvből próbálnak a való életbe átültetni. Ez szinte minden esetben válsághoz, nyomorhoz, tömeggyilkossághoz vezetett. Ezt eredményezte a katolikus monarchia (inkvizíció), a polgári forradalom (Cromwell állama és a jakobinus diktatúra), a szocializmus (Sztálin), a nacionalizmus. Ugyancsak rettenetes károkat okozott a szélsőséges liberalizmus, vegyük csak alapul Magyarország elmúlt 8 évét. Vagy vehetjük az USA elmúlt 30 évét, amit a vállalatok oligarchiája, a környezetszennyezés, a nepotizmus, a fegyvergyárak és a bankok uralma, a föld kifosztása, országok anyagi haszonszerzés céljából történő katonai megsemmisítése, és végül a globális adósságválság jellemez. Ennek alapján nem helyes, ha egy vegytiszta nézetrendszert a tankönyv alapján megítélünk.
A világtörténelem azt mutatja, hogy általában akkor alakult ki viszonylag tartósan elofogadható színvonalú élet, ha a társadalom irányítását a lehető legnagyobb mértékben a józan ész határozta meg. Ez pedig azt jelenti, hogy a józan eszű vezetés nem elkötelezett markánsan egy nézetrendszer mellett sem, hanem mindegyikből átemeli azt, ami megvalósítható, jobbá teszi az emberek életét. Elfogadja pl. azt, a liberális elvet, hogy az emberek egyéni szabadságát a lehető legkevéséé korlátozza, de elfogadja azt a konzervatív elvet, hogy az állam korlátozza a vállalatok profitszerzését, vagy azt, hogy az állam gondoskodik valamilyen szinten az elesettekről, illetve megszervezi az oktatást és az egészségügyet. A gond az, hogy a tiszta ész nem jellemez egy olyan politikai tényezőt sem, aki komoly hatással lehetne Magyarországra (de globálisan sem túl jó a helyzet). Így elég rosszak a kilátások.
Szóval szerintem nem helyes totálisan elzárkózni, és totálisan elfogadni sem. A helyes út a tiszta józan ész.
Posted 23 Aug 2010 at 9:48 pm ¶Mielőtt mindenkinek külön- külön válaszolnék, kaptok közösen egy általános választ egy olyan kérdésre, megjegyzésre, melyet nagyjából mindannyian megemlítetek.
Posted 24 Aug 2010 at 12:49 pm ¶Mint ahogyan írtam is az elején, ez a post egy szubjektív leírása egy olyan jelenségnek, mely SZERINTEM így létezik. Szubjektív, mert azon hatások alapján alakult ki bennem ez a kép a konzervativizmusról, amik eddig engem értek ezen eszme nevében. Lehet, hogy nem helyes, lehet, hogy a fogalmak nem 100%-ig tisztázottak, de mint szubjektív leírás, úgy hiszem, nem is kell, hogy a pontos definíciókkal megegyezzen. Tudom, hogy egy objektív, pro- és kontra alapon nyugvó leírásként nem állná meg a helyét, de- mint ahogyan ezt le is szögeztem- ez a bejegyzés nem is arra készült. Most pedig íme, a válaszok egyenként
Andreas: az SDSZ nem függ össze az én fejemben a liberlizmus gondolatával, én nem azt értem liberalizmus alatt, amit ők tettek- mert az kétségtelenül rossz volt, az oktatásügyben pedig egyenesen katasztfófa (nagyrészt). Az pedig szerintem merőben érdekes, hogy mindig más országokkal példálóznak sokan, mintha nekünk bárkinek is meg kéne felelni, illetve mintha a máshol uralkodó helyzet minket igazolna. Ez Magyarország, és nem pedig X vagy Y másik állam. És tudom, ezt nekem is gyakrabban szem előtt kéne tartanom, szóval a gondolatot magamnak is feljegyzem. A KDNP-ről még csak-csak elhiszem, hogy valóban így gondolják, ahogyan mondják, nade a Fidesz…?
A második kommentedre pedig: a fentebb megfogalmazott állítás ide is igaz. Olaszország nem egy követendő példa. A UWC nemzetközi főnökség irányítása alatt áll, Berlusconi kormányának nincsen beleszólása abba, hogy nálunk mi hogyan van. Viszont az olasz iskolatársaim jóvoltából sokat hallottam Berlusconiról, ügyleteiről és kétszínűségéről ahhoz, hogy tudjam, nem akarom, hogy itt is az legyen, mint ott. Ugyanis sajnos kb. arrafelé tartunk.
Nem mindenhol szebb és jobb mint itt – Magyarországon élni szerintem egy szerencsés dolog, mindenünk megvan, ami kell- de mint a világ nyugati felének a tagjai vagyunk, így vannak bizonyos dolgok, melyek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. És én nem is teszem.
Whynot: “Ami megőrzendő, azt ne dobjuk el, de ne is öntsük márványba: a mai kor kihívásainak és elvárásainak megfelelően alakítsuk úgy, hogy még legalább 1000 évig útmutatónk lehessen. ” Szerintem ez kb. lefedi a kommented első felét. Izraellel kapcsolatban pedig: valóban nem szól bele a kormány a mindennapjaikba tevőlegesen, csak nem nagyon lehet mást gondolni, mint amit ők. Vagyis lehet, de nem sokra fogsz vele menni, ha – teszem azt- nem támogatod a háborút. Azzal pedig, hogy büszkének kell lenni arra, hogy honnan jött az ember: nagyjából egyetértek vele. A büszkeség mondjuk egy vitatható dolog, mondjuk inkább, hogy nem szabad elfelejteni a gyökereket. Hivatkoznék tehát a fenti idézett részre.
IO: Egyetértek, szép gondolatmenet.
SPF: Veled ezt már megbeszéltük. És igen, arra a könyvre gondoltam.
á: Igen, Rózsa néha tényleg hatalmas baromságokat tud mondani- egyáltalán nem hülyébbek a gyerekek, mint régen, csak a rendszer nem képes alkalmazkodni az új kor kihívásaihoz. Viszont az sem volt jó, amit a liberalizmus nevében műveltek az oktatásüggyel. Arany középút- szerintem ezen a téren csak ez lehet az egyetlen jó megoldás. De ez pedig egy külön postot érne meg…
Gandalf: köszönöm a bíztatást és a tanácsokat. Szerintem a te kommentedre való reagálást lefedi az általános válasz. A kritikus gondolkodásomat próbálom megőrizni és fejleszteni, mert arra igen, nagyon nagy szüksége lehet az embernek.
everyday_normalguy: Annyiban mindenképpen azoknak az érdeme a haladás, akik felléptek érte, hogy ők hívták fel az emberek figyelmét arra, hogy valami nem jól megy. A változás iránya már más kérdés, de az első löket mindenképpen az ő “érdemük”. Valamilyen szinten külső kényszerre van szükség az értelmes rend és biztonság felépítéséhez, de szubjektív, hogy mi az értelmes. Ez igazából attól függ, milyen az adott kor szellemisége, az adott politikai helyzet, az adott uralkodó osztály érdeke micsoda… vagy, hogy valóban jót akarva, vagy önös érdekekből teszik azt, amit.
De- mint az átlalános válaszban is leírta- ez egy szubjektív post, így nem kimondottan érdemes rajta számonkérni egy objektív elemzéstől várható jegyeket.
Svikk: Igen, egyetértek: az, hogy elfogadunk valamit, nem jelent feltétlen támogatást is.
Szerintem viszont kiállni valami ellen igenis nehéz- márha érdemben akarja tenni az ember, mondjuk úgy, hogy az túlmutat egy szubjektív post keretein és objektíven, tényeken alapuló érveléssel cáfol- igenis nehéz ÉS bátor dolog.
979: Valóban, ezek könnyen kikezdhető gondolatok. De melyik szubjektív gondolat nem az? Eltérő tapasztalat és tudás áll mindannyiunk mögött, nyilván másmilyen formájú és szintű megnyilatkozásaink vannak.
Minden lehet. A konzervativizmus – mint egyébként bármelyik eszmerendszer- inkább csak tankönyvek lapjain jelenik meg, gyakorlatban a hatalom gyakorlóitól függ, milyen alakot ölt, és mennyire jó vagy rossz. Az pedig, hogy ki van konzervdobozba zárva, nézőpont kérdése, de az biztos, hogy kívülről sok olyan dolgot meglát az ember, amit belülről nem venne észre, és vice versa.
Mikoyan: Igen, ez is egy szép gondolatsor, amivel egyet tudok érteni. A történelemtanárom mutatott ugyanerre rá pár hónapja, mikor Hitler hatalomra jutását tárgyaltuk, majd elcsúsztunk az ideológiák felé. Végülis miben különböznek lényegében a mai pártok egymástól? Hiszen ma már mindegyik vallja ugyanazokat az alapvető emberi jogokat, és azok garantálásáért elméletileg a legmesszemenőbbekig elmegy (pl.: véleménynyilvánítás szabadsága, vallásszabadság, gyülekezési jog, stb.). Ezek minden embert egyenlően megilletnek, és végülis bármelyik eszmerendszer irányából nézzük, ugyanarra a következtetésre jutunk.
Posted 24 Aug 2010 at 1:20 pm ¶Igen, igazad lehet: a józan ész a megfelelő út. Az ország nem egy adott ideológiáért van, hanem az emberekért. Nem helyes, ha egy ideológia teljesen rátelepszik az országra, legyen az akármelyik is.
Post a Comment