Nem tudom, hogyan tudtok szeretet nélküli élni.

Gyávák vagytok, mert a könnyebb utat választottátok. Nincs elég erőtök szembenézni döntéseitek következményeivel. Szánlak titeket, mert nem tudjátok, mit jelent az igaz szeretet. Önzőek vagytok, mert csak magatokkal foglalkoztok. Torz elvek mentén haladtok, azokba kapaszkodtok, mert saját egyéniségetek hiányát ez tökéletesen tudja leplezni. Amerre csak jártok, romok maradnak utánatok. Hiányzik belőletek az építő erőhöz nélkülözhetetlen belátás, szűklátókörűek és begyepesedettek vagytok.

Nincsen mérték, ha az önleplezésre szolgáló hatalmaskodás óvása a tét. Ti kicsúsztatok az emberi értékek világából. Különpályán mozogtok, ahol ti nem véreztek, ha máson sebet ejtetek.

Nem tudom, hogyan engedheti a Világegyetem Ura, legyen az akárki is, hogy így éljetek. Biztosan célja van vele. Biztosan üzenni akar valamit veletek. Biztosan mutatni akar valamit. Tanítani akar, edzeni és erőssé tenni. De hé, te, odafent! Kérlek, nézzél le rám egy kicsit: miért mértéktelenül kell elszenvedni ezeket az embereket? Miért nem lehet őket másfelé vezetni, ha már egyszer megértettük a leckét? Miért kell, hogy az életük, a tetteik, ezek a keserű méregcseppek aljas szörnyetegként máshová is beférkőzzenek, és bomlasszanak, rohasszanak olyan dolgokat, melyek nekünk fontosak? Kérlek add, hogy ezt megérthessem, elviselhessem és megfordíthassam.

Nem tudom, hogyan tudjátok szülőnek nevezni magatokat. Az ilyen ember nem egy másik, fiatal életért felelősséget vállalni képes felnőtt. Nem több egy gennyes pattanásnál, ami egyszerűen nem akar eltűnni az, és ott éktelenkedik, elcsúfítva egy amúgy szép arcot.

És nektek minden gond nélkül lehet gyereketek, nekem meg ilyen- olyan praktikákhoz kell fordulnom, ha egyáltalán gondolni akarok rá… hol van itt az igazság, hol?

Világegyetem Ura, legyél te akárki is; kérlek add, hogy ezt megérthessem, elviselhessem és megfordíthassam.

3.6.1

captain@paperboat.hu