- La tua colazione, signor. - Grazie, cara. – válaszolta mosolyogva az öregúr, mint minden reggel, mikor a háztartásvezető letette elé a régi ezüsttálcán reggelijét. Mélázva mered a márványló hullámokra, melyek a kis észak-olasz falu partjait mosták. Mint mindig, mióta hazatért, csokoládéval töltött brióst evett és latte macchiatot-t ivott a fénylő [...]
A Thaiföldet korábban meglátogató ismerőseimtől csupán jót vagy annál jobbat hallottam erről az országról. Az emberek mosolyognak, kedvesek, a klíma tökéletes, Bangkok csodálatos, a tenger gyönyörű, az étel egzotikus, a gyümölcsök kiválóak – és még sorolhatnám. Tény, hogy lényeges különbség van az ő helyzetük és az enyém között – én immáron több mint ötödik hónapja [...]
Father Joe-t sok minden különlegessé teszi – mégis, amitől nekem először leesett az állam, az – meglepetés – a közönye volt. Legalábbis az, amit én akkor közönynek gondoltam. Marsha és én a bejáratnál beszélgettünk Father-rel, amikor egy kisebb csoport haladt el mellettünk. Father – talán a kora miatt, vagy mert mindig is ilyen volt – [...]
Volt itt szőke szerelem szitkozódással fűszerezve; visszavett vérengző – szelektált szadizmus; katolikus konfliktus kibaszással végződve; álomból átváltozott ábránd – végtelen vetítés; csigalassúságú cserejárat – lehangolt lángolás; kiábrándító karizma – összeomlott önsorsrontó; és pár könnyedebb, mint például a trieszti terapeuta, a hongkongi háremkérő, a thaiföldi tubákos, a fülöpi felsülés és a burmai barmoló. Volt, aki ment, [...]
A vasárnap délutánom javarésze a pre-IB diákok menedzselésére ment el, akiknek szerencsére még épp időben eszükbe jutott, hogy másnapra egy komplett iszlám tablót kell készíteniük. Amíg Plume és Thongchai a főnököm és az én gépemen a tablójukat gyártották, addig én Tonnal egy másik asztalnál a kötelező olvasmányuk (The Hunger Games – csak ajánlani tudom mindenkinek!) [...]
