A vasárnap délutánom javarésze a pre-IB diákok menedzselésére ment el, akiknek szerencsére még épp időben eszükbe jutott, hogy másnapra egy komplett iszlám tablót kell készíteniük. Amíg Plume és Thongchai a főnököm és az én gépemen a tablójukat gyártották, addig én Tonnal egy másik asztalnál a kötelező olvasmányuk (The Hunger Games – csak ajánlani tudom mindenkinek!) [...]
Valamikor március- április környékén, a Nyilatkozat írása és menedzselése közben azonban elbizonytalanodtam ebben. Hogy tényleg ezt akarom-e csinálni. Az alaptörvénnyel kapcsolatos ellenérzéseim, az a cinikus álszentség, amivel másodrangú állampolgárokká minősítettek minket, megváltoztatta a céljaimat. Küzdtünk magunkért, a jogegyenlőségért, és én szerettem részese lenni ennek a küzdelemnek a legelejétől fogva. Eleinte csak egy kósza gondolat volt [...]
Miután beadtam a jelentkezésemet, a beadandóimat, a mini-szakdogát meg a Jóisten tudja még, mi minden mást, eljátszadoztam egy kicsit a tengerentúli egyetemek gondolatával, de ezekről gyorsan le is tettem. A mai napig nem tudom, miért, de egyfajta ellenérzésem van az amerikai és kanadai egyetemekkel kapcsolatban. Európában akartam tanulni, és ezt most is tartom. A téli [...]
Miután befejeztem, módosítottam és javítottam az egyetemekről szóló bejegyzést, a végeredmény egy 979-et is megszégyenítő hosszúságú post lett, így három bejegyzésben regélem el egyetemi tragédiám történetét. Szóval, ahogy beharangoztam: egyetemek. Sokadik nekifutásra készül el az a post, aminek több oka is van: egyrészt a lustaság, másrészt egy bizonyos fokú szégyenérzet, harmadrészt pedig az, hogy nem [...]
Éjfél volt, ahogy hazafelé sétáltam a Mercy főépületéből. Mivel a kettes számú árvaházban nincsen internet, ezért minden alkalommal, amikor beszélek valakivel – család, barátok, stb. – éjjel, sötétben kell hazaballagnom. Utálom az időeltolódást. Nem szoktam különösebben félni az ilyen éjjeli sétákon – ez a környék, bár nem a legbiztonságosabb, de nem is annyira veszélyes, mint [...]
