Valamikor március- április környékén, a Nyilatkozat írása és menedzselése közben azonban elbizonytalanodtam ebben. Hogy tényleg ezt akarom-e csinálni. Az alaptörvénnyel kapcsolatos ellenérzéseim, az a cinikus álszentség, amivel másodrangú állampolgárokká minősítettek minket, megváltoztatta a céljaimat. Küzdtünk magunkért, a jogegyenlőségért, és én szerettem részese lenni ennek a küzdelemnek a legelejétől fogva. Eleinte csak egy kósza gondolat volt [...]
Miután beadtam a jelentkezésemet, a beadandóimat, a mini-szakdogát meg a Jóisten tudja még, mi minden mást, eljátszadoztam egy kicsit a tengerentúli egyetemek gondolatával, de ezekről gyorsan le is tettem. A mai napig nem tudom, miért, de egyfajta ellenérzésem van az amerikai és kanadai egyetemekkel kapcsolatban. Európában akartam tanulni, és ezt most is tartom. A téli [...]
Miután befejeztem, módosítottam és javítottam az egyetemekről szóló bejegyzést, a végeredmény egy 979-et is megszégyenítő hosszúságú post lett, így három bejegyzésben regélem el egyetemi tragédiám történetét. Szóval, ahogy beharangoztam: egyetemek. Sokadik nekifutásra készül el az a post, aminek több oka is van: egyrészt a lustaság, másrészt egy bizonyos fokú szégyenérzet, harmadrészt pedig az, hogy nem [...]
A katolikus egyházról: “Mert tudod, mennyire nem szeretem az egyházat. Mint intézményt. És előbb leszek a Jobbik vagy a Lega Nord tagja, mint egy egyházi egyetemé. Katkó vagy refi vagy bármi. De itt van Father Joe, a Mercy Centre alapítója, aki gyerekek ezreit emelt fel negyven éves munkája során, és ezt mondja: “Baszódjon meg az [...]
“Ha ez így megy tovább, akkor biztos nem megyek haza.”- szeretném gondolni egyre gyakrabban mostanában, ám egyrészt csodálom / utálom magam, mert nem tudom / akarom ezt úgy istenigazából, szívből gondolni. Mára ennyi voltam. (de csak azért, mert most megyek és csatlakozom a nagy töris gruppenhez Sztálinnal meg Hitlerrel meg a többi szexifiúval, ami egy [...]
