Szombat reggel jött a hír, hogy a kislányt megerőszakolták a játszótér mellett. A szülők annak tudatában engedték őt el, hogy a többi szülő és gyerek között biztonságban lesz. Nem volt. A hatvanéves ember, akit mindenki ismert, aki mindenki barátja volt, aki mindenkivel kedves volt és tíz- húsz bhat-ért söprögetett és szedett szemetet a környéken, felajánlotta [...]
Elfordultam, és kiviharzottam az étkezőből. A tetőn talált rám. Egyedül ültem a kéménynek támaszkodva, jobb kezemben egy régen leégett cigit tartogatva meredtem a templom közeli tornyára. Hazug mocskok, gondoltam magamban, olyan akar ő is lenni, mint ti… ti vagytok a példaképe, a készre szabott személyiség, amit felvehet a csődöt mondott sajátja helyett… - Na, mi [...]
Amolyan kényszer ez, mikor tudod, hogy írnod kell. Sablon a téma, de a tartalommal, remélem, ki tudok törni a sablon szorításából. Olyan ez, mint maga az élet. Egy vagyok a sok közül, egy ember, aki Ember akar lenni. Ebben – azt hiszem – nem különbözök olyan sok mindenkitől. Vannak, akiktől viszont ez különböztet meg a [...]
- Szia. - Szia. – mondtam én is, majd határozatlanul néztem, ahogy leszáll a villamosról és kilép a ritmikusan szálló hó alá. „A Baross tér következik” – hallotta Zsombor. Az ajtók záródtak, Kis Esti azonban nem távolodott: a villamost nézte, pontosabban valahol a villamos és a felhős ég között kalandozott a tekintete, meg- megízlelve Zsombor [...]
Melankolikusan feküdtem az ágyamon, valami olyasmiről gondolkodva, amit a legtöbben úgy írnának le hogy ’az élet értelme’ vagy hogy ’mi végre vagyok ember’ vagy hogy ’miért születtem ide’, esetleg még úgy hogy ’milyen felsőbb összefüggésbe rendszerezhető be az életem, mint jelenség’. És akkor megjelent ő, váratlanul és hívatlanul, mint mindig: rá sem kellett néznem, láttam, [...]
