- Isten óvja a királyt! - Isten áldja a királyt! - Isten óvja Magyarországot! Vivát! Vivát! – zengték a szokatlanul kellemes januári estébe az ünneplők jókívánságaikat a Parlament előtt, amelynek erkélyén nem más állt, mint maga a király, teljes egészében: kezeit és mosolyát szélesre tárva üdvözölte a téren őt ünneplő tömeget. Jámboran mosolygott, mint mindig, [...]
A kaotikus, sokszor idegesítő és idegtépő bangkoki közlekedés zaján keresztül is hallod; feltűnik akkor is, mikor épp egy vészesen közeledő tuk-tuk vagy kismotor, ne adj’ Isten a hercegnőt kísérő katonai különbusz elől menekülsz; megkapod az árusok portékái közt nézelődve, az utcán sütött húsok büdös füstjén keresztül evezve, a kávéra csak nyomokban emlékeztet kotyvalékot szürcsölgetve – [...]
(Ez a bejegyzés tulajdonképpen egy extended comment Maxen bejegyzéséhez) A melegség egy normális ország normális társadalmában magánügy. Magánügy, hogy ki a párod, magánügy, hogy melyik nemre izgulsz, magánügy, hogy melyik nem képviselőivel bújsz ágyba; magánügy, mert a melegség nem megkülönböztető faktor, hanem tény, mint ahogy valaki fekete, valaki meg fehér; ettől nem ér véget a [...]
Popov feltette a nagy kérdést: mi van a bloggerekkel? Emlékszem, mikor alig 17 évesen, nem több, mint fél éves bloggerség után elmentem életem legelső blogtalálkozójára. Nem volt nehéz befogadót találni, sőt, több ember kedves felajánlásából is választhattam. Szinte az egész találkozó alatt csendben ücsörögtem egy sarokban, nem is nagyon emlékszem, melyik bloggerek társaságában (?979, Tigri, [...]
Ez nem egy boldog történet. Nem boldog, de nem azért, mert valósághű: a valóság, mondjon bárki bármit, nem mindig szomorú, nem mindig végződik halállal, sorsrontással vagy veszteséggel. Nem, a valóság lehet édes, ugyanannyira keserű, vagy éppen valami keserédes keveredés középtájon. A valóság azért valóság, mert nem igyekszik felnagyítani sem a pozitív, sem a negatív oldalt: [...]
