„Nem leszünk gyarmat!” – skandálták nagy lelkesen a Fidesz Pride résztvevői. Nem tegnap volt ez a felettébb érdekes esemény, de én azóta is töröm a fejemet: vajon miért lennénk gyarmat? Megalapozott az a félelem, hogy Magyarország ismét gyarmati sorba süllyed. De nem az aktuálpolitikai események, hanem sokkal inkább a történelmi reflex szolgál magyarázattal a történésekre. [...]
Valamikor március- április környékén, a Nyilatkozat írása és menedzselése közben azonban elbizonytalanodtam ebben. Hogy tényleg ezt akarom-e csinálni. Az alaptörvénnyel kapcsolatos ellenérzéseim, az a cinikus álszentség, amivel másodrangú állampolgárokká minősítettek minket, megváltoztatta a céljaimat. Küzdtünk magunkért, a jogegyenlőségért, és én szerettem részese lenni ennek a küzdelemnek a legelejétől fogva. Eleinte csak egy kósza gondolat volt [...]
- Isten óvja a királyt! - Isten áldja a királyt! - Isten óvja Magyarországot! Vivát! Vivát! – zengték a szokatlanul kellemes januári estébe az ünneplők jókívánságaikat a Parlament előtt, amelynek erkélyén nem más állt, mint maga a király, teljes egészében: kezeit és mosolyát szélesre tárva üdvözölte a téren őt ünneplő tömeget. Jámboran mosolygott, mint mindig, [...]
Tanácstalanul téblábolt fel és alá, sehogy sem találta a helyét. Vakító fehérség, mindenhol csak ez a fránya vakító fehérség, égette a szemét – ám amikor meg akarta dörzsölni azt, nem tudta megérinteni. Ebből rájött, hogy valószínűleg nincsen szeme. De hogy ne lenne – kérdezte ekkor magát – ha egyszer ennyire irritálja a fény? Vagy netán [...]
Szeptember közepe, Bangkok, Khlong Toei. Leszállok a motorról, a sofőr kezébe nyomok harmic baht-ot, és sóvárogva nézem a sarkon álló, meglepően európai kinézetű Starbucks-ot. Két hete tengődök ezen a kávénak nevezett valamin, amit a cuki sarki néni árul, és aki két évig Olaszországban élt… nos, annak van összehasonlítási alapja. Lenézek a kezemben lévő papírra, rajta [...]
