A vasárnap délutánom javarésze a pre-IB diákok menedzselésére ment el, akiknek szerencsére még épp időben eszükbe jutott, hogy másnapra egy komplett iszlám tablót kell készíteniük. Amíg Plume és Thongchai a főnököm és az én gépemen a tablójukat gyártották, addig én Tonnal egy másik asztalnál a kötelező olvasmányuk (The Hunger Games – csak ajánlani tudom mindenkinek!) [...]
„Nem leszünk gyarmat!” – skandálták nagy lelkesen a Fidesz Pride résztvevői. Nem tegnap volt ez a felettébb érdekes esemény, de én azóta is töröm a fejemet: vajon miért lennénk gyarmat? Megalapozott az a félelem, hogy Magyarország ismét gyarmati sorba süllyed. De nem az aktuálpolitikai események, hanem sokkal inkább a történelmi reflex szolgál magyarázattal a történésekre. [...]
A kaotikus, sokszor idegesítő és idegtépő bangkoki közlekedés zaján keresztül is hallod; feltűnik akkor is, mikor épp egy vészesen közeledő tuk-tuk vagy kismotor, ne adj’ Isten a hercegnőt kísérő katonai különbusz elől menekülsz; megkapod az árusok portékái közt nézelődve, az utcán sütött húsok büdös füstjén keresztül evezve, a kávéra csak nyomokban emlékeztet kotyvalékot szürcsölgetve – [...]
(Ez a bejegyzés tulajdonképpen egy extended comment Maxen bejegyzéséhez) A melegség egy normális ország normális társadalmában magánügy. Magánügy, hogy ki a párod, magánügy, hogy melyik nemre izgulsz, magánügy, hogy melyik nem képviselőivel bújsz ágyba; magánügy, mert a melegség nem megkülönböztető faktor, hanem tény, mint ahogy valaki fekete, valaki meg fehér; ettől nem ér véget a [...]
Ez nem egy boldog történet. Nem boldog, de nem azért, mert valósághű: a valóság, mondjon bárki bármit, nem mindig szomorú, nem mindig végződik halállal, sorsrontással vagy veszteséggel. Nem, a valóság lehet édes, ugyanannyira keserű, vagy éppen valami keserédes keveredés középtájon. A valóság azért valóság, mert nem igyekszik felnagyítani sem a pozitív, sem a negatív oldalt: [...]
