Papírhajó

Tikk- takk, ketyeg az óra. Ketyeg nekem, ketyeg a blognak, ketyeg mindenkinek. Erre jöttem rá ma, ahogy ráeszméltem, hogy egyik percben még x városban voltam angolon, másikban meg már y-ban, ami 60 kilométerre van onnan, meccsen. Hogy elrepült az idő, és nem is vettem észre! Értéktelennek véltem, de ez is rengeteg elvesztegetett perc, amikor tehettem volna valamit, de nem, én ehelyett csak egy kocsiban ültem, ettem a kis szendvicsem, ittam hozzá a bio répás-narancsos lófityfirittyet, mert másnak nem tudom nevezni és igazából semmi érdemlegeset nem tettem, leszámítva hogy gyakoroltam az önuralmat és nem löktem ki apám a kocsiból, az meg ugyanis jobbikos lett a szentem, és pont erről tartott kiselőadást, hogy a jobbik így meg úgy. Hát mondom, oké, bazdmeg a jobbikod. Persze ezt nem mondtam, csak úgy gondoltam magamban, valahol nem túl mélyen, tehát lehet ez a gondolatfoszlány túlnőtte magát és mintegy metális üzenetként az éterben meghallotta ezt a valamit, amit gondolatnak már nem tudok nevezni hiszen azon túlnőtte magát, ahogyan ezt már konstatáltam korábban. Lényegtelen, szóval valahogy eljutott oda hozzá mert abbahagyta a radikális párt tömjénezését. Még éppen időben, mert elhaladtunk egy szdsz-es plakát mellett, na akkor mi lett volna, bele sem merek gondolni.

Szóval az idő csak megy, feltartóztathatatlanul, és nem mindegy, hogy az ember mire használja. Megvolt a napi bölcsesség, ennyire telik a vén Captaintől így szerda este fél éjfél tájékán. Uff.

1.7.0 by Captain himself

A tegnapi nap után nehéz bármit is mondani (szniff), hiszen olyan csodás nap volt (szniff) ez a tegnapi… (a szipogás sűrűsödik, könnycseppek jelennek meg az arcon, a hang elcsuklik). Ugyanis… (the speaker is getting out of control)

Szóval a tegnapi nap nagyon jó volt, több okból is.

Egyrészt azért mert életemben először és nagyon remélem nem utoljára, a bejegyzésem kikerült a freeblog főoldalára, ennek eredményeképpen a látogatottságom az átlagos 2,5-szeresére ugrott, ami tudom nem eredményezi azt hogy minden új olvasó itt marad de azért reménykedem hogy lesznek akik vissza-visszatérnek. 

A tücsök és a hangya c. bejegyzésnél kibontakozó eszmecserét pedig aki végigolvassa, le a kalappal előtte. Én megtettem, be is kapcsolódtam, igazán érdekes és tanulságos. 

Ha pedig van véleményetek valamiről, amit itt írok, feldobok témának, ne türtőztessétek magatokat és ne szabadkozzatok, kommenteljetek! Nem fog kiáradni a kommentfolyó, itt nem vagytok veszélyben, ez egy hajó

Azért is volt duplán jó a tegnapi nap mert noha orvoshoz kellett mennem, aminek általában nem örülök, most gyorsan végeztem. Egy vizit ugyanis általában úgy néz ki hogy a doktornő késik fél órát, de nekem már fél kettőkor ott kell lennem hogy a kettőkor kezdődő (elméletben kezdődő) rendelésnél ne az utolsó legyek a sorban hanem lehetőleg az elsők között, így egy órás várakozás után kezdődik csak a rendelés. Addig ülhet ott a kis Captain a rendelőben a sok krahácsoló, hörgő, csöpögő beteg között a bacilusos levegőben, ahol egészségesebb garantáltan nem lesz.

Nos, ez tegnap máshogyan volt ugyanis fél kettőre ott voltam, kettőre a doki is, a sereg csak kettő előtt öt perccel ömlött be szóval első is voltam, ergo: fél háromra már itthon is voltam, kezemben az egész hétre szóló igazolással. És én, ahelyett hogy az ágyamban, egy bögre forró tea és a lázmérő társaságában töltöttem volna a napot, ehelyett rohantam ide, szeretett Papírhajómra hogy figyelemmel kövessem a kommentezés alakulását, valamint hogy a csodás találmány, a PrtSc segítségével megörökítsem főoldalon való szereplésem. Egyébként a büdös életben nem tűnt volna fel hogy főoldalon vagyok ha Matin nem dob egy sms-t

Egyébként szar, mert itthon vagyok ami ugye elméletileg jó, meg hát jó is de nem nagyon tudok mit csinálni, minden tanszerem a koliban hagytam és most ugye nincsen pasi aki elhozná (ah, a régi szép idők…!), kínomban már minden angol esszét is megírtam, elküldtem a tanárnak, nem marad más mint olvasás, a laptop bámulása és QAF-nézés felváltva, mert ugye feküdni kell ami viszont fárasztó és a fejem is megfájdul ettől a folyamatos inaktivitástól. De ha meg kimegyek, az lesz a baj mert csak betegebb leszek. Fúj, utálok beteg lenni. Utálok, utálok, utálok, utálok!

És fogadjunk hogy matekból meg most vesznek valami anyagrészt ami totál fontos én meg megint lemaradok és mindig gyökér leszek ebből a tárgyból. 

De valami haszna is van azért a dolognak, mert ma találtam egy olyan blogot, amin csak Garfield van, de az dögivel Íme.

Meg megfogant a fejemben egy új ötlet a bloggal kapcsolatban de ennek még nincs itt az ideje

1.6.4 by Captain himself