Szabad gondolatmenet, ám vitatható, hogy mégis mennyire, hiszen tulajdonképpen nem is teljesen a sajátom. Lényegtelen. Szituáció: Sötét sikátor, éjjel 11, a másnapi óra előkészítése után baktatás vissza a házunkba. Sötétség, csak néhol elbújva egy-két, zacskóból ragasztót szívó korombeli (és jó eséllyel fiatalabb). Sötétség, nyomornegyed, félelem. Hm, félek egyáltalán? Nem is tudom, újabban már annyira talán [...]
Jobb lenne, ha máshogy lenne. Jobb lenne, ha máshogy lenne? Talán, talán nem. Olyan sokszor elgondolkodtam ezen mostanában… szétesik itt már minden. Szétrohasztotta ez az utolsó szemét, hosszú évek kitartó munkájával a nemlét szélére sodorta a családot. Minket már a látszat sem tart össze. Eddig talán az, ha más nem is, összefogott – a látszat, [...]
Nem tudom, hogyan tudtok szeretet nélküli élni. Gyávák vagytok, mert a könnyebb utat választottátok. Nincs elég erőtök szembenézni döntéseitek következményeivel. Szánlak titeket, mert nem tudjátok, mit jelent az igaz szeretet. Önzőek vagytok, mert csak magatokkal foglalkoztok. Torz elvek mentén haladtok, azokba kapaszkodtok, mert saját egyéniségetek hiányát ez tökéletesen tudja leplezni. Amerre csak jártok, romok maradnak [...]
“Sometimes I wonder what it would be like for everything inside me that’s denied and unknown to be revealed. But I’ll never know. I live my life in hiding. My survival depends on it.” (csokipuding blog) vagy ahogy régen hívtalak: apa! Akkor hát levelezzünk. Mert a levélre válaszolni illik, noha őszintén bevallom, semmi kedvem hozzá. [...]
Az esküvő Hol is kezdjem, hol is kezdjem. Annyi mindent el akarok mondani Nektek, hogy mire mindent leírok, elkopnak az ujjaim. Nos, kezdjük talán praktikusan az elején! Nyolcadikán esküvőn és lagzin voltam, amit megkönnyeztem. Annyira felfoghatatlan és hihetetlen számomra hogy férjhez ment egy barátom…! Ezen még nem fogok tudni túllépni egy darabig, de azért rajta [...]
