Sokadik felvonás,
melyben Captain szánalmassága kerül taglalásra, ám ezért most Zsombor igen hevesen kiosztja barátját.
Ne sajnáld már magad! Mégis mit gondolsz, ki vagy te, hogy neked mindent szabad? Persze ilyen nagy meg óriási meg hatalmas agytröszt igen, ilyen fokkal meg olyan szinttel, de nem vagy több egy szánalmas, hisztis kamaszlányál ha valami nem úgy jön össze ahogy akarod! Hát így alakult, a csaj lekéste a nyomorult gépét ezért nem mész a Balatonra két napra, hanem iskolában leszel pontosan úgy, mint a társaid, akik csupán annyival különbek nálad hogy nincs ekkora arcuk! El vagy szállva magadtól haver, és addig örülj amíg csak én mondom, mert én a barátod vagyok és őszinte veled! Most meg itt sír a szád hogy neked mostanában semmi nem jön össze, lemondják a randikat meg a balatoni napokat is… hahó ember, ébredj már fel! Tudod kinek az élete a szar? Akinek nincs fedél a háza felett, meg aki azt sem tudja, mi lesz holnap mert annyira rosszak a kilátásai! Annak szar, akit kirúgtak az egyetemről de a diákhitelét nem tudja törleszteni! Annak szar, aki elvesztett valakit és nem tudja, hogyan éljen tovább! Annak szar, akivel közölték, hogy rákos, AIDS-es vagy bármilyen más betegsége van! Annak szar, akit kirúgtak! De nem neked, könyörgöm! Mit akarsz? Sajnáljalak? Nem foglak! Aranyosak a kiskutyaszemeid ez kétségtelen, de akinek az a legnagyobb problémája hogy mikor találkozik a pasijelöltjével vagy mikorra tologassa a blogtalálkozóját vagy hogy mikor megy a Balatonra az nekem ne rinyáljon!
Szóval szedd össze magad és menj be a koliba este, koncentrálj a pénteki matek tz-re amit ha nem írsz meg négyesre olyan hármast kapsz év végén hogy a naplóba nem fér be! Megértetted? Engem meg hagyj békén most kérlek, én ugyanis veled ellentétben suliban vagyok és nemsokára jön a tanár dogát íratni. Na csá!
2.1.8