Biből homo
15 voltam és biztos abban, hogy meleg, mégis binek adtam el magam. Nem csak az unokatestvéremnek, a legjobb barátaimnak is.
Könnyebb volt így felvállalni…? Könnyebb volt szembenézni magammal, velük…? Lehet.
Van egy picit sem elhanyagolható tény: az, hogy akkor épp aranykorát élte az első barátommal való kapcsolatom. Na, annál nagyobb hülyét sem látott még ez a világ, egy tökéletes hülye.
A nagy okosok azt mondják, mindennek az alapja a tapasztalás, tapasztalatok segítenek hozzá ahhoz a tudáshoz, melyre lehet alapozni.
Nah, nála aztán volt mire. Ő ugyanis a tipikus bárkinek-eladom-magam kategóriába tartozott.
Nem akarom itt szidni, de megteszem
reményeim szerint nem olvasgatja a blogom, nem mintha más tenné- XD – de muszáj róla írnom. Hogy miért? Mert ő volt az első barátom. Mégha keserű szájízzel is gondolok vissza rá, de ő indított el. Csak sajnos nagyon rossz startot adott.
Egy nagy idézet tőle: “…tudod, kisfiúm, mi, melegek, tulajdonképpen ugyanúgy heterok vagyunk, csak nem áll fell a csajokra. Tudsz szeretni lányt!”
Jó nagy hülye, már ne is haragudjatok. Ha mi, melegek tulajdonképpen az általa vázolt “hetero light” kategóriába tartoznánk, akkor nem lenne miről beszélni. Csakhogy van, mert az általa képviselt tan nagyon is népszerű. Csak mindig más formába rejti magát.
Mert nézzük csak meg őt! Miután szakítottam vele (életem messzemenően legjobb döntése volt), összejött egy csajjal. Majd az “ártatlanságát” is elvesztette. Hát nem édes…? Nem!!
Mert ő sosem mondta, hogy meleg. A nagy fenét nem! Csak ügyesen véka alá rejtette. Ő, a nagy …….. …., aki olyan ügyesen és furfangosan túljárt a gonosz xyz eszén (xyz lett a későbbi nagy szerelmem)!!
Azonban köszönhetek neki valamit. Azt, hogy belerántott abba a világba, amelyet a melegek világának hívnak (más kérdés, hogy sokáig rajtam is maradt az a kétes értékű bélyeg, hogy a …….. …. exe…), és megtapasztalhattam: ez a világ is létezik, sőt, nem is olyan pici. És hogy van helyem benne, nem is akármilyen.
Hozzásegített ahhoz, hogy elkezdjem felvállalni. Arról azonban, hogy ez ilyen elfuserált lett, ugyancsak ő tehet. Nem akarta ő, nem tudatosan irányította a felvállalási folyamatom, azt teljes mértékben én vezettem, ő csak az érzelmi alapot adta alá. És hogy annak idején ő volt az érzelmi alap, nagyon nagy gáz. Fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy először ki merjem mondani valaki szemébe nyíltan és őszintén: igen, meleg vagyok!
…:::bezzeg ha akkor a sors mással hozott volna össze… mondjuk azzal, akivel most együtt tart:::…
Nagyon fontos, hogy minden tettünk őszinteségben menjen végbe. Bátorság kell hozzá, nem kevés, és elszántság. A jótetteink, a nemességünk azonban többszörösen fog hasznot hozni. 