Papírhajó

“…ha bánni tudsz a könyörtelen perccel:
megtöltöd s mindig méltó sodra van,
tiéd a föld, a száraz és a tenger,
és – ami még több – ember léssz, fiam!”

(Rudyard Kipling: Ha)

A test megy csak, a lélek marad.

A kikötőben ringó hajó kísértetét az éjféli holdban is színesnek látod, mert tudod, hogy él. Veled volt, van és lesz: részed, amit magadból kitépni, eldobni, megtagadni nem tudsz.

Érted és általad jött létre. Te magad barkácsoltad szíved minden dobbanásával, elméd minden foszlányával.

Kezdetben ez a hajó sem volt több: foszlány volt csak, végülis tényleg nem volt több puszta foszlánynál. Egy szándék, egy halvány akarat, pár leütött billentyű foszlánya.

Egy folyton mozgó internetes kikötő. Egy állandótlan állandóság, ami veled együtt nő, feszül, hevül, serdül- érik, bukik, fénylik és csalódik.

Valami, ami te vagy. Igazán Te vagy. Kicsivel kevesebb, mégis fényévekkel több.

Csatahajóvá lett a foszlány. Te pedig, te, a tegnap kedves kis tanonca mára kapitánnyá lettél. Te vagy A Kapitány.

És most ismét a hajóra lépsz, mert tudod; ismét készen állsz egy hosszú útra, nem félsz viharokon átvezetni a Hajót. Félsz? Izgulsz? Azt hiszed, nem vagy rá képes? Azt gondolod, ehhez kevés vagy?

Helyes. Igazad van. Talán tényleg így van. De sebek nélkül nincsen gyógyulás, bukás nélkül nincs győzelem és könnyek nélkül még egy mosoly sem ragyogott őszintén. És nincsen olyan kapitány, aki nem lett volna még hajótörött.

Készülj… nézz az iránytűre… megvan? Tudod, merre indulj? Akkor mire vársz még…?

- Fedélzetre! Fel a vasmacskával!

3.5.0

captain@paperboat.hu

Az életem egy szakaszának vége; új  kezdődött. Ennek örömére íme: új külsőt kapott a Papírhajó

A mestermunka Nico remeke, akinek ezúton is köszönöm a gyors, precíz és stílusos munkát!

Az új, fiatalos, lendületes design teljes mértékben illik az életemnek azon fejezetéhez, ami most kezdődik- és nem csak azért, mert a duinoi vár is része . Nem tudom, miért, de nagyon olyan érzésem van, hogy ez az év verhetetlenül jó lesz Fene sem tudja, miért vagyok ilyen javíthatatlanul optimista…

A Papírhajó tehát megújulva, töretlenül szeli tovább az országokat! További jó utat mindenkinek!

3.0.2

captain@paperboat.hu

A péntek reggel álmosan hunyorogva talált az ágyamban, ahogyan fél kezemmel a takaró alól a telefonomra vadászok, mindent lelökve, ami karom lendületes csapásainak útjába került. A telefon azonban csak nem lett meg, mivel az íróasztalomon hagytam, így kénytelen- kelletlen felkeltem és reggeliztem, fürödtem, hajat vasaltam és- rohantam, hogy le nem késsem a vonatot, hiszen csak úgy, mint mindig, késésben voltam.

Negyed háromkor aztán összefutottam az én egyetlen Kockámmal és szimpatikus  barátjával (mondtam is neki, hogy nagyon becsülje meg ), akikkel rögtön lakásra is mentünk- de azon kívül, hogy leraktam a cuccaim és leoltottam Kockát hogy milyen nagypapás a pulcsija, más nem történt Utána kulcsátadás és máris külön utakon sodródtunk a hétvége nyitánya, a blogtali felé: én Matinnal találkoztam és beszéltem meg életem és az ő élete nagy és fontos dolgait, mint például pasik meg vizsgák meg nemzetközi érettségi nem ilyenek. Az idő pedig repül, szóval pár pillanat múlva már Eklektikában is találtam magamat, amint Kocka és Matin között ülök, Kockát oltva A vendégek lassan szállingóztak, de végül mind- többen, mint gondoltam, és ez jó – megérkeztek. Ott volt a már említetteken kívül SPF, Ricsi, 979, Lost és az ő Földije, Tigri és Andreas, Pape és pasija (Pape pasija- ez tök jól hangzik ) Pablo, Assam, valamint egy kedves olvasó- barátom, Peti (aki mondta, hogy simán hívhatom Petinek, így nem is gondolkodtam álnéven ), és Nickkel is összefutottam egy percre.. Jó volt, élveztem Eredetileg több új arcot vártam volna, de ami késik, nem múlik Eljön még az idő amikor Maxen és Wauuu is ott lesz majd és az még jobb lesz és én is még boldogabb leszek és jippí hurrá miegymás

A tali után (vagyis számomra után- nem tudom, a többiek meddig maradtak de én éjfélkor leléptem Petivel és Matinnal) ellátogattunk Alteregóba

Ezzel kapcsolatban vegyes érzelmek dúlnak bennem, ugyanis egyrészt Alterego előtt, de főleg közben és után jobban megismertem Petit, akivel most találkoztam először, viszont a norvégos bizonytalan helyzet után (gyakorlatilag közben, de most ugye szünet van) jól esett volna egy kis sikerélmény- egy sikeres kavarás, hódítás, ami kicsit helyre billenti a látszat ellenére igenis megtépázott önbecsülésem, de nem jött össze. Volt egy srác, aki helyes volt és én is bejöttem neki, és már egész jól is ment a dolog de egyszer csak kitalálta, hogy neki ez most nem. Azt mondta, nem miattam hanem miatta, de most nem- és elment. Pedig tényleg nagyon jóképű srác volt és olyan típusnak nézett ki, akivel lehet, hogy én visszakoztam volna és inkább beszélgettem volna vele- az arcáról nyitottságot tudtam leolvasni, a félős tekintetéből pedig bizonytalanságot. A kisugárzásában volt valami rejtélyes, ami kihívást jelentett, mert megoldandó talány, megfejtendő kérdés és felfedezéssel járó új élmény. Kár, hogy így alakult.

Alterego után feltettem Petit a vonatára én pedig visszamentem Kocka lakásába (ami egy kockaházban van ) és aludtam egy picit. Kicsit féltem, hogy mi lesz, ha találkozok Kocka félelmetesen tipikus, undorító hetero lakótársaival, de erre nem került sor- amikor mentem, már aludtam, amikor pedig elhagytam a lakást, akkor még aludtak. Egyébként a hétvége során az is megfordult a fejemben, hogy van bennem egyfajta elfojtott heterofóbia- de erről majd egy külön bejegyzésben

A nemzetközi ösztöndíjakat szervező egyesült magyar válogatóbizottságának (röviden: a bizottság ) délután/ este volt egy karácsonyi partija a jelenlegi /volt ösztöndíjasoknak, barátaiknak, szüleiknek, ahová természetesen mentem, ám előtte még összefutottam ezzel a sráccal. Furcsa Azóta is beszélünk msn-en és gondoltam, ha már úgyis Budapesten járok, miért ne találkozhatnék vele, és így összefutottunk, beszélgettünk egy jót az életről és a küzdelmeinkről, félelmeinkről és élveztem Furcsa, néha nem is gondolnánk, hogy mikor ismerünk meg olyan embereket, akik később többet jelenthetnek nekünk, mint amennyire először gondoltunk Miközben vele sétáltunk, belebotlottunk az előző éjszakai alteregos srácba is- kicsi a világ Egyébként nem tudom, miért de olyan érzésem van, hogy ő olvas engem: ha igen, akkor kedves Névtelen Alteregos Srác! Kérlek jelentkezz itt: captain@paperboat.hu. Köszönöm

A bizottság partijára elhavazva érkeztem- és szó szerint, ugyanis a villamos nem ment el a végállomásig, mivel leesett három centi hó és ez nyilván olyan hatalmas és megoldhatatlan probléma elé állította a csodás BKV ezen járművét, hogy fel is adta a küzdelmet Természetanyánkkal. Így az út utolsó részét gyalog tettem meg, de – természetesen késve- odaértem A parti jó volt, jól éreztem magam Találkoztam sok kedves, régi ismerőssel és pár újjal is- például a duinoi tizenharmadéveseimmel, akik ott voltak Mickey’s nyitóbuliján! Talán ez nektek semmi nem jelent, de én nem tudtam sem köpni, sem nyelni, márpedig ez nálam nagy szó, mivel általában csak úgy nyomom a sok dumát

A ma reggelem pedig igen érdekes volt. Úgy volt, hogy tízkor indulok haza, de az azóta leesett plusz tíz centi hó már a MÁV-ot is megoldhatatlan feladat elé állította: gyakorlatilag totális volt a káosz a Keleti pályaudvaron. Senki nem tudott semmit, egyetlen információs ember sem közel, sem távol, a pénztárosoknak nem adtak felvilágosítást, a vonatokat nem nyitották ki, úgyhogy az emberek hatalmas tömege csak ázott és vacogott, reménykedve figyelve a kijelzőt. Fűtött váró persze sehol, ugyan miért is lenne- röhejes a magyar vasút, szerintem ha egyszer én is nagy és okos leszek, követem Maxen példáját és elprivatizálom a búsba. Így négy óra várakozás, MÁV- vezetőség anyázása és eredménytelen telefonálások tömkelege után (egyetlen nyomorult MÁV-infos sem vettem fel… nem tudom, nálunk miért nem működik semmi sem rendesen) végül találtam egy buszt, ami elhozott háromnegyed- útig, ahonnan pedig apám hozott haza. El kell ismernem, mostanában igyekszik a kedvemben járni és rendesnek lenni- nem is annyira bénán, sőt, meglepően jól csinálja. Ez persze közel sem jelenti azt, hogy akármit is elfelejtek vagy megbocsátok neki. Például valóban rendes volt, hogy bejött értem, de a hazafelé vezető, egyébként negyed órás utat egy óra alatt tettük meg (holott el volt kotorva a hó), mert ideológiai továbbképzést tartott nekem, ami a következő kis dialógussal kezdődött:

- Hitler nem volt normális. (mondja ő)

- Hát nem, ez szerintem elég nyilvánvaló. (ez voltam én)

- Mármint, ha nem támadta volna meg a szovjeteket, akkor most…

És innen természetesen eljutottunk a Jobbikig meg a zsidózásig, és új elméletével, az MSZP-SZDSZ-LMP háromszög- teóriával is megismerkedhettem. Viszont el kell ismernem, hogy az önuralmam nagymértékben fejlődött, nem szóltam be, nem voltam bunkó, pedig néha legszívesebben egyenesen kilöktem volna a kocsiból. A fejem azért megfájdult, és itthon bevettem egy algopirint, mert nem is akart elmúlni.

Eltekintve a mi igazán egyedi vasutunk okozta kellemetlenségektől, a hétvégém nagyon jó volt, élveztem, jól éreztem magam Köszönöm mindenkinek, aki segített, aki eljött, aki ott volt, aki bárhogyan részt vett

2.9.6

Emberek, én komolyan majdnem sírtam tegnap. Olyan édesek vagytok, hogy az leírhatatlan!

Kezdjük azzal, hogy vártatok a szervezőre vagy fél órát. Aztán elviseltétek, hogy az asztal alatt összerúgdoslak titeket (ebből főleg Cody kapott ), eltűrtétek az egofelhőm (amit leggyakrabban SPF emlegetett ), nameg ajándékot is hoztatok, amit igazán nem kellett volna! De azért persze tagadhatatlanul jól esett, köszönöm

SVityótól és Iguazutól pedig külön- külön is elbúcsúztam, ami komolyan próbára tette könnycsatornáimat…

Mostanában nem tudom, mit írjak. Egyrészt szomorú vagyok, mert itt kell hagynom sok mindenkit, egy klasszul felépített és jól működő életet. Ugyanakkor elmondhatatlanul örülök annak a lehetőségnek, amit kaptam, és már alig várom, hogy részese lehessek annak az elérhetetlennek tűnő álomnak, ami két nap múlva az életem része lesz.

Először elbúcsúztam a kecskeméti barátaimtól, szerdán az itthoniaktól, és most Tőletek is. De végülis miért…? Hiszen nem örökre megyek el… vagy mégis? Nem tudom, mit hoz a jövő. Nem tudom, mikor jövök haza, hogy itt folytassam az életem. Egy biztos: ezer és ezer szál köt ide, és amíg világ a világ, elszakadni ettől az országtól sosem fogok. Ez számomra nem egyszerűen csak egy ország, hanem értékes emberek sokasága, akiket mind másért és másért szeretek. És amíg ez így van, addig újra és újra vissza fogok ide jönni, hazajönni Hozzátok, akiket a családomnak, barátaimnak nevezek.

Félek? Nem, nem mondhatnám, hogy félek. Egészen egyszerűen érzem, hogy jó lesz. Nincs bennem félelem. A Papírhajó a Jóreménység fokánál vesz új irányt- miért is kéne félnem bármitől…?

(és nagyon remélem, hogy az írói válságom nem jön utánam Olaszországba…)

2.6.2

… bejegyzést írni a cigánygyilkosságokról, de majd később.

… bejegyzést írni az olaszországi melegkalandjaimról, melyek annak ellenére történnek, hogy az olaszországi életem még el sem kezdődött- ezért ezekről majd csak szeptemberben olvashattok, amikor már jóval több eseményről tudok beszámolni.

… bejegyzést írni a melegek közötti összetartásról, és arról, hogy meg kell tanulnunk elhelyezni magunkat közösségként a világban, de ezt is inkább későbbre tartogatom, mert szeretem, ha egy nagydurranás bejegyzés sokáig első helyen szerepel a blogban.

… bejegyzést írni apám legújabb, minden eddiginél mocskosabb húzásáról, de erről inkább nem is írok, mert teljesen felesleges tovább idegesítenem magam ezen az utolsó rohadékon.

És akartam arról is írni, amiről végül fogok a fenti előzetesben foglaltak pedig hamarosan

BLOGTALI KÖZELEG EMBEREEEEEEEEEEK!

2009. augusztus 28-án, pénteken, 19:00-s kezdéssel, előreláthatóan Eklektikában

Mivel ez a nyár utolsó hétvégéje, remélem már senkinek nincsen semmi programja Ez általában holtszezon szokott lenni, szóval (a ti érdeketekben) merem remélni, hogy teljes létszám lesz, és nem kell az utolsó itthon töltött napjaimat arra szánnom, hogy hallgatom a szánalmas magyarázkodásaitokat arról, hogy miért nem voltatok jelen

Sőt, hogy igazi legyen a hangulat, hozzon magával mindenki még egy embert, lehetőleg minél jobb pasit Én már hívtam egyet

Természetesen addig még kirakom a blogra a blogtali kis logóját milliószor, csak hogy jól bevésődjön mindenkinek Ugyanis nem csak bloggereket hívok és várok

2.5.3 captain@paperboat.hu

Kitaláltunk egy játékot SVityóval. Egy blogger- egy szó.

Kyle szex
m. őszinte
Iguazu hajfesték
Spikey fényképezőgép
matin cinkos
979 szavak
Redblek Gomez
Christof-m DVD
Custos kékiwiw
Cube felszögeltfarkú
Cody szárny
Ricsi szőke
tamás makimajom
Spring ciráda
defalla előrelátó
SVityó finom

Legyen több blogger – egy szó. Írjatok TI is! Kyle, m., Iguazu, Spikey, matin, 979, Redblek, Christof-m, Custos, Cube, Cody, Ricsi, tamás, Spring, SVityó - rajtatok a világ szeme! [Ps: egy pár páros [[mind!!!]] lóg még az orgiapostjaival]

exblogger barát
xD
vadállatok vagytok
én már telefonon keresztül is levettem, hogy svitya sem normális
xD
olvasom az elejét, mondom már megint átbaszod a népet. aztán továbbolvasva rá kellett, hogy jöjjek, hogy nem is akárhogy.xD
Captain
nyugi, ő is rólad 
exblogger barát
félpornós átbaszás. grat XD
Captain
már megint
mert mikor basztam át? 
exblogger barát
amikor "ellopták a blogod"
dik. én emlékszem, dte meg nem? 
Captain
jajj téényleg
az Matinnal volt
már tervezgetem legközelebb kivel mókamesterkedjünk egyet 
jelölt már van 

Igen, vicc volt. SVityó és az én fenomenális, orbitális és csodálatos viccem. Mi élveztük, reméljük Ti is! A kommentekhez most az egyszer nem fűznék hozzá semmit, így jók és őszinték ahogy vannak, nem akarok belemagyarázni Talán 979-nek jegyzem csak meg hogy attól, hogy egyházi iskolába járok még nem vagyok szent.

Egyébként pedig várjuk a további párosok jelentkezését! Szívesen olvasnánk mondjuk a 979-Tigri, Iguazu-Kyle, Matin-Custos vagy bármilyen bloggerpáros hasonló fikcióját De bloggertrió is jelentkezhet, el tudnék képzelni egy Christof-m-Cube-Cody menetet is

És mióta SVityó felvetette a témát, én folyamatosan gondolkodok azon hogy vajon (vulgáris leszek) hányan verték erre ki. De komolyan. Ez nagy kérdés ám most bennem.

A blogtali. Úgy néz ki csúszunk egy hetet, mindenféle, egyelőre nem részletezendő okok miatt és június 6-án lenne. Visszajelzéseket várok, kinek jó, kinek nem.

2.1.5